Épületek/Középület
Házak gyerekeknek (és nem csak) – A Pellérdi Oktatási és Nevelési Központ
2023.07.10. 17:12
A nemrégiben befejezett általános iskola és bölcsőde az utolsó üteme annak az átfogó mestertervnek, melyet Getto Tamás és Schunk Tímea építészek, a pellérdi önkormányzattal szoros együttműködésben kidolgoztak. A projekt története példás és kiemelkedő a kortárs magyar építészet, és különösképp a magyar vidékfejlesztés szempontjából. A hosszú távra tervezett településközpont a vidék fenntarthatóságába, revitalizációjába vetett hitről tanúskodik, a tervek megvalósulása a maga immár közel húsz éves történelmével pedig az elképzelés helytállóságát látszik igazolni. Kopacz Hanna átfogó épületbemutatója.
"A világhoz nem alkalmazkodni kell, hanem csinálni, nem újrarendezgetni azt, ami már megvan benne, hanem hozzáadni mindig." - Ottlik Géza: Iskola a határon
Kontextus
A Pécs agglomerációjához tartozó, a városközponttól mindössze 7 km-re fekvő Pellérd önkormányzata a kétezres évek elején úgy döntött, hogy alvóváros szerepéből kilépve saját identitást épít magának, és a környező falvak közösségi központjává lép elő. Pellérd a történelem során is kezdeményező szellemű település volt, a községben 1690-ben selyemgyár létesült, innen indult útjára a selyemhernyók magyarországi tenyésztése, és itt épült meg Baranya első gőzmalma is 1840-ben.[1] A rendszerváltás után megválasztott független polgármester, Metzing József, aki maga is Pellérden nőtt fel, tanítói családban[2], a hosszú távú településfejlesztési stratégia első lépéseként szabályozási tervet készíttetett, amely megalapozhatta egy új községközpont téri kialakítását.
Hübner Mátyás beépítési vázlattervét alapul véve, a község önkormányzata 2003-ban pályázatot írt ki az új oktatási központ tanulmánytervének elkészítésére, melyre többek közt a KÖZTI-t is meghívta. A pályázatot Getto Tamás terve nyerte meg, nem sokkal a léptékében hasonló siklósi Táncsics Mihály Gimnázium és Tornacsarnok átadása után. Rövidesen csatlakozott az irodához Schunk Tímea építész is. Hübner vázlatát annyival egészítették ki, hogy a park déli részén lakóövezetet jelöltek ki, így az eladott telkekből származó bevétel növelni tudta a település beruházásokhoz szükséges önerejét. A tanulmánytervet megrendelések követték, és lassacskán Pellérd központja megtelt a Gettoplan épületeivel, majdhogynem mint egy futurisztikus Frank Lloyd Wright látványterven, ahol még az égen is saját tervezésű járművek röpködnek.
A település centrumában álló, korábban az iskolának helyet adó Brázay-kastélyt és a hozzá tartozó, tóval és több száz éves fákkal benépesített kastélyparkot a később épített észak-dél irányú pesti bekötőút gyalázatosan elválasztotta egymástól. Téri adottságainak köszönhetően ez utóbbi vált a településközpont fő szervezőelemévé. A tervezők arra törekedtek, hogy a gyalogos és biciklis forgalom főutcájának szerepét az autóútra merőlegesen szerkesztett kelet-nyugati tengely vegye át.
Az új központ korábban hiányzó szolgáltatásokkal gazdagodott (bank, községháza, könyvtár, rendezvényterem), és bővültek a már meglévő oktatási intézmények is. Az új főtér a főút mellett helyezkedik el, mely burkolatlan zöldfelületével egyszerre azonosul a parki jelleggel és szolgál a hétvégi vásárok helyszínéül. A községházától induló sétány mentén helyezkednek el az oktatási épületek, melyeket a közösségi szórakozásra szánt terek és sportpályák követnek.
A főtérfejlesztés első téreleme a banképület volt, mely szerepe, hogy a főutcai tengelyt átfordítsa a kelet-nyugati irányú sétány felé. Hasonló szándékkal épült a községháza, mely európai színvonalú épületként, városi jelként hívja fel magára a figyelmet, és kifejezi a község első házának középületi pátoszát és egyben a polgárok felé forduló nyitott demokratizmusát.[3]
Az Oktatási és Nevelési Központ
Az ezredforduló utáni évtizedben Pécs és környéke építészeti szempontból jelentős változáson ment keresztül: az organikus-posztmodern expresszionizmusát fokozatosan felváltó tájra, városi kontextusra érzékeny, de egyértelműen modern felfogás ekkortájt egy új, józanságra (önazonosságra) alapuló korszak eljövetelének reményét testesítette meg – írja Vámos Dominika a pécsi építészetről szóló tanulmányában.[4] Erre rímel a tervezők gondolatmenete, miszerint azok a jó tervek, házak, melyekben az építészeti koncepció bátor, szabad, szárnyaló, de egyben józan, mértéktartó, és reális.[5]
A Pellérdi Oktatási és Nevelési Központ térben és időben is elnyúló épület. A ház egy négy ütemben épült, hosszú folyamat eredménye. Az első ütem, a tornacsarnokból és tantermi szárnyból álló iskola 2007-ben került átadásra. Az épület óvodával folytatódott volna a tervek szerint, de Schunk Tímea megfogalmazása szerint, az élet ezt átírta, és helyette, a második ütem során a kétcsoportos bölcsőde készült el a telek ellentétes sarkában. Az eltelt évek alatt az építészek számtalan tervváltozatot készítettek az épületek összekapcsolására. Harmadik ütemként, 15 év elteltével folytathatták az iskolát szaktantermekkel és ebédlő-konyhával, végül a bölcsőde is négy csoportosra bővülhetett.
Ez a folyamat építészetileg is tetten érhető. A több ütemben bővített beépítés összetettsége, az oktatási és a település közösségi funkcióinak praktikus összehangolása, a felhasználókkal folytatott rendszeres kommunikáció izgalmas egymásra rétegződő formájában és működésében is komplex épületegyüttest eredményezett. A sétány felőli tömeg tagoltsága világosan kommunikálja a benne rejlő különböző funkciókat, őszinteségével közelebb hozva az iskolai élet szerteágazó valóságát. Egy pusztán reprezentatív, a gyermekek számára rémisztő, monolitszerű kolosszus helyett, ahova minden reggel kényszer bejárni, egy heterogén térstruktúra hívja játékra a fiatalokat. A vizuálisan elkülönülő terek karakteres hátteret biztosítanak az iskolai életnek.
A szünetben mehet a foca, és ott meg a könyvtár, ahol majd csoportmunka alatt bele lehet rajzolni a könyvtári könyvekbe, ott meg az étkező, ahol kedves a szakácsnéni, és valahol ott hátul osztálytermek is vannak, de az már majdnem mindegy is.
A Schunk által vonatnak, Getto által kolbásznak becézett kétszintes tantermi szárny nyolc tanterme, hat szaktanterme és négy nyelvi laborja fűrészfogas eltolással csatlakozik egymáshoz. Ez az épületen belül, a részben a parkra való kilátással, részben a könyvtárral szomszédos oldalfolyosón izgalmas, rendhagyó tereket eredményez, amelyek – a tervezők szavaival – lehetőséget adnak a diákoknak elbújni a tanárok árgus szemei elől. A déli, udvar felőli oldalon ez az architektúra szintén hozzájárul az épület külső olvashatóságához, illetve az árnyékoláshoz, a megfelelő napvédelem érdekében a fűrészfogakat háromszögű előtetők egészítik ki. A tervezők az épületbejáráskor büszkén mutatják a falon, hogy a koradélutáni napfény vonala az ablakpárkány alatt kezdődik.
A könyvtár, a tornacsarnok és az étkező a diákok és a település tágabban értelmezett közössége számára, tanítási időszaktól függetlenül használható. A tornacsarnok, Pellérd legnagyobb fedett tere lévén, alkalmanként községi rendezvényteremként is működhet, az ehhez szükséges építészeti, térszevezési, belsőépítészeti, műszaki, akusztikai megoldások már a tervezés első pillanatától alapvető követelmények voltak (külső fali öltöző, közösségi vizesblokk, mozgássérült WC, kigördíthető védőpadló, mobil színpad, melynek elemei báli asztalokká alakíthatóak stb.). A tornacsarnok hatalmas tolóajtókkal nyit a bejárati aula felé, belső falai és mennyezete, a siklósi gimnáziuméhoz hasonlóan, meleg faburkolatot kapott, rejtett akusztikai megoldásokkal. A terem visszafogott ünnepélyessége hátteréül szolgálhat koncertnek, évzáró ünnepségnek, községi eseményeknek. Csak a mennyezetről leereszthető kosárpalánk, a termet szükség esetén felezni hivatott fatartók között megbúvó függöny kikacsintó alsószoknyája, és a padlóra ragasztott sportpályamatricák árulkodnak az elsődleges funkcióról.
Az iskola és a tornacsarnok Getto Tamás, a bölcsőde Schunk Tímea doktori disszertációjának témájaként szolgált. A bölcsőde anyai gondoskodással és mérnöki precizitással megtervezett két kis ékszerépülete az átláthatóságra, egyszerűségre, térélményre összpontosít. A termeket és a külső zöldövezetet tágas, félprivát fedett-nyitott tér köti össze, így jó időben a tevékenységek “kifolyhatnak" a kertbe. Az épület legizgalmasabb része éppen az, amire talán nem gondolnánk elsőre: a mosdó. Az alaprajzon központi elhelyezésű, tágas, osztatlan, két emelet magas tér a felülvilágító üvegfelületéig szűkül, váratlan, szakrális jelleget kölcsönözve ezáltal a fürdőnek. A gyerekek imádják ezt a kéményszerű helyiséget, ahonnan, akárcsak egy tengeralattjáró periszkópján keresztül, szokatlan szemszögből kémlelhetik a külvilágot.
Anyagok
Az anyagok, akárcsak a formavilág, őszintségükkel hívják fel magukra a figyelmet. A tartós anyagok nem igényelnek karbantartást, és felveszik a harcot az energiájuk teljében lévő diákok fizikai képességeivel is. Az első két ütemben megvalósult épületek homlokzatát kézi vetésű, helyi tégla borítja, majd a téglagyár megszűnését követően, az anyagi lehetőségeket szem előtt tartva, az étkezőszárny már a tervezési koncepcióban is vakolt burkolatot kapott. A homlokzaton megjelenik a baueternit, amely az építéskor megfizethető árban volt, és utólag kiderült róla, hogy szépen, márványszerűen öregszik. A közlekedők nemes kőburkolata azt a célt szolgálja, hogy legyen mit évtizedeken át koptatni, fényesíteni. A tető a tartósság miatt alumínium síklemez fedéssel készült.
Bár ma már nem számít igazi újdonságnak egy rétegelt-ragasztott fatartó, a pellérdi tornacsarnok és az iskola grandiózus bejárati kapujának építésekor, 2007-ben, Németországból kellett a szerkezeti elemeket megrendelni, és túlméretes jelzésű kamionokkal elszállíttatni a helyszínre.
Az élet
A divatot nem hajszoló, kiegyensúlyozott, klasszikus értékekre támaszkodó épület húsz év után is korszerűnek, sőt, újnak hat. Csak néhány apró részlet tanúskodik arról, hogy az évek alatt apránként már belakták az épületet: kreatív, lendülettől vezérelt tanító nénik vizionárius jellemét tükröző, élénk narancssárgára festett vidám pillérek, illetve a szintén kreatív lendülettől vezérelt diákok kulccsal zárható saját fémszekrényei, melyek gazdáik azon elképzeléséről tanúskodnak, hogy ha elég nagy lendülettel és kitartó szívóssággal alávetik szekrényajtóikat a lábbal való megmunkálásnak, talán mire itt végeznek, autót sikerül formálni belőlük.
A bejárás során, a népies tárgyakkal elzárt folyosóvégi duplatérhez közeledve az építészek a “muglik" hétköznapiságán és maguk fegyvertelenségén mosolyognak:
Pellérd életébe pezsgő színfoltot hozott az új oktatási központ, mely példás megfejtése annak az éber felismerésnek, hogy a falvaink elöregedése és elnéptelenedése az átfogó állami stratégia hiányán túl a mi tétlen beletörődésünk következménye is. Az online munka lehetősége mellett rengetegen csak azért költöznek városba, hogy gyerekeik számára versenyképes tanulókörnyezetet biztosítsanak, és az sem tud meggyőző szempont lenni, hogy vidéken lényegesen jobb lakhatási körülményeket teremthet magának az ember, töredékáron. Kérdés, hogy amennyiben rendelkezésre állnának a városi iskolákat felszereltségben, adottságokban felülmúló vidéki iskolák, vajon továbbra is ilyen népszerű lenne-e a városi élet. Amennyiben meg tudnánk szervezni magunknak a szolgáltatásokat, eseményeket, szellemi és kulturális környezetet vidéken is, akkor talán le tudnánk küzdeni a mindenhol ottlevés délibábját.
