Hello Wood 2019: az építész mint szuperhős

A Hello Wood új mentorokkal és minden eddiginél több installációval zárta első évtizedét. Egy manifesztummal pedig rögtön a másodikat is megnyitotta. Építők, előre!

Aligha találni még egy olyan építészeti kezdeményezést Magyarországról, amely a Hello Woodhoz hasonló sikereket ért volna el ilyen rövid idő alatt. Az idén tizedik alkalommal megrendezett építőtábor eddig több mint ezer résztvevőt fogadott a világ hetven országáról, több mint ötven egyetemről, és nem túlzás azt állítani: mozgalommá vált. Ennek megfelelően az idei, 10. Hello Wood nem csupán minden eddiginél többet épített, de manifesztumot is fogalmazott magának. 

A tizedik tábor a vezetők, Pozsár Péter, Huszár András, Ráday Dávid és Tóth Krisztián felvetése nyomán az építész sztereotipikus szerepének kritikus vizsgálatát tűzte ki célként: azt, hogy a mindennapok elvárásait, határidőit meghaladva a szakma vajon képes-e elég szabaddá válni a valós változásokhoz. A húsz nemzetközi csapat ugyanennyi installációt hozott létre, a központi téma, a „karnivál” részeként azonban az ezekhez kapcsolódó rítusok és ceremóniák éppen annyira a tábor alkotó részévé váltak, mint az ácsolás, csiszolás és hasítás.

 

A beavatás szimbolikus gesztusaként minden résztvevőnek hoznia kellett egy fekete garbót, a nagybetűs Építész elengedhetetlen tartozékát, majd a szokások maga mögött hagyásának szimbólumaként a fő helyszíntől jó messze kiakasztania – a tábor teljes időtartamára. Az indítóünnepet követően az egyes csoportok visszavonultak saját projektjeiken dolgozni. A szakma lényegének kutatásában kétféle irány bontakozott ki: egyes csapatok a manifesztum megfogalmazása felé indultak, mások spirituális úton közelítettek. Az utóbbi részben törzsi jellegű projektekhez vezetett, mint a boszorkánytorony, vagy szakrális építményekhez, mint a bulizás temploma vagy a hordozható gyóntatószék.

Az installációk jelentős része hordozható formában készült el, így részévé válhatott az utolsó napon rendezett karneválnak. Ez a performatív használat tudatosan épült be az installációkba, amelyek részben átalakulva, jelmezként szolgáltak a felvonuláson.

A fesztivál egy közös performansszal ért véget, a Hello Wood saját építésű, több mint száz faívét használva fel egy templomszerű, közösen tartott struktúra megalkotásához. Erre az eseményre az elmúlt tíz év összes Hello Wood-résztvevőjét meghívták, és mindenki kapott egy apró ajándékot is.

A 10. tábor mérföldkő a Hello Wood történetében. A Hello Wood saját tulajdonába került csóromföldei (korábban Csórompuszta) helyszín további fejlesztése mellett a közösség kerül majd a fókuszba a jövőben, az idén megfogalmazott és közzétett manifesztum, illetve a „Builder Society” (Építő Társaság/Társadalom) koncepciója nyomán.

A fesztivál installációi

A Hello Wood közösségi temploma

Csapatvezetők: Pozsár Péter, Pintér Márton
Csapat: Fekete Nóra, Karig Fruzsina

 

A Hello Wood temploma, a karnevál szellemének jegyében, az esemény létrejöttében segédkezők tiszteletére épült. Annak szimbóluma, hogy az együvé tartozás érzése mi mindent tesz lehetővé. A fából készít ívekből összeálló templom az idei fesztivál záróeseményének részeként szolgált.

A Karnevál Asztala

Csapatvezetők: Space Saloon (Danny Wills, Gian Maria Socci), Lemonot (Sabrina Morreale, Lorenzo Perri), Illés Zsófia Szonja
Csapat: Igor Nesterov, Dominika Ufnal, Alice Kim, Ian Davide Bugarin, Carla Procida

 

A karnevál időszaka közismerten a bőséges étkezések ideje is – ez inspirálta a Karnevál Asztalának gondolatát. Mint ahogyan azonban a hagyományos ünnep is az átalakulás idejének számít, úgy az említett bútor sem marad örökké önmaga. A közösségi étkezések helyszíneként szolgáló asztal absztrakt, körszelet alaprajzú testekből áll össze, amelyek a fesztivál végét jelentő felvonuláson maszkokként használhatóak. A Karnevál Asztala így egyszerre szól az individuumról és a közösségről.

A Lubolos

Csapatvezetők: Nacho Correa, Paco Hernández, Santiago Vera, Rosina Secondi, (Agustín Dieste)
Csapat: Nicolás Benjamín Boscoboinik, Vanja Ivkovic, Yara Samaha, Guo Changtao, Zgólay Regina

 

Az Uruguay-ból érkezett csapatvezetők komoly hagyományokkal bírnak a fesztiválünnepek terén – ez inspirálta a projektet is. A világon Uruguay-ban a leghosszabb a karnevál időszaka, ahol a zene és a felvonulások játsszák a főszerepet. Az afrikai dobzene sajátos öröksége, a candombe egyedülálló uruguay-i sajátosság, amely az Afrikából érkező rabszolgák kultúrájának eleméből lett a társadalom egészéé. Ennek jegyében a koncepció egy hatalmas dob megépítését célozta meg, amelynek mechanizmusa nem egy, de három dob hangját szólaltatta meg, a candombe zenét idézve. A két „dobos” két hatalmas kereket hajt a dob két oldalán; nem látják egymást, így a közösség erejére kénytelenek hagyatkozni ahhoz, hogy megfelelően tudják működtetni a szerkezetet.

Carnival Unboxing Day (Karnevál-kicsomagolónap)

Csapatvezető: Kris Drieghe
Csapat: Lázár Karolina, Marta Bautista Useros, Anastasia Sin'kova, Alina Rapp, MR M J MITCHELL, Cezary Adamowicz

 

Ha a közöttünk levő különbségek ennyi vitához vezetnek, hogyan tudunk egyáltalán együtt létezni? Ezt a kérdést teszi fel ez a projekt, amely ezeket a különbségeket három geometrikus formával: a négyzettel, a körrel és a háromszöggel jeleníti meg. A négyzet lehet a vallás, a származás helye a kör, amit eszel, a háromszög – és ezek a formák velünk tartanak a világban. A geometriai formáknak megfelelő testeket a résztvevők magukra öltötték a karneváli felvonuláson, majd saját kapujukon keresztül juthattak be a központi helyszínre, ahol azonban le kellett vetkőzniük saját „dobozaikat” – ezzel jelképezve, hogy a tartós együttéléshez meg kell tanulnunk túllépni azon, ami különbözővé tesz.

Ludus

Csapatvezetők: Silvia Lacatena, Fabrizio Rosanova, Alessio De Galizio, Stefano Battaglini, Giulia Beretta, Marino Amodio
Csapat: Jiří Valenta, Geraldine Reid, Sara Abekova, Julia Panasiuk, Anton Schwingen

 

A Ludus az első pillanattól a játék emlékművének indult, és ez a gondolat átszőtte minden aspektusát. A lábakon álló, színes és vidám struktúra hintáival és libikókáival a szabadban töltött gyerekkor önfeledt pillanatait idézi meg. A libikóka kiváltképp a szabadság szimbólumaként szlgálhat: olyan játék, amelynek nincs sem eredménye, sem célja, nem szükséges hozzá nagy erőkifejtés, és nem is hoz létre semmit – kizárólag önmagáért érdekes. A kontraszt a játékok könnyedsége és a Ludas, a játékok helyszíneként szolgáló, a tábor többi létesítménye fölé tornyosuló építmény mérete között szándékos – így a játékhelyszín egyfajta tájékozódási ponttá, közösségi térré lett a tábor résztvevői számára.

Az Építészeti Autonómia Manifesztuma

Csapatvezetők: Agnieszka Roś, Egyed Szabolcs
Csapat: Kristýna Mocová, Dan Innes, Matthew Dodd, SHIH MINYU, Daria Kristal

 

Az építészek gyakran álmodoznak arról, hogy munkájukkal megváltoztatják a világot, de végeredményben ehhez mindig ugyanazokkal az elemekkel kell dolgozniuk. A Hello Wood manifesztuma által inspirált projekt azokból az alapelemekból indul ki, amelyekkel minden épület: ajtóval, ablakokkal, tetővel, lépcsővel. Az ezekből összeálló, kilátóként is szolgáló tornyon mindegyik alapelem megjelenik, az építészi munka megkerülhetetlen velejáróit szimbolizálva.

Óriáskerék (Ferris Wheel)

Csapatvezetők: Neal Lucas Hitch, Martin Hitch
Csapat: Charlotte Buannec, Jakub Drzastwa, Matteo Fontana, Jessica Lai, Tereza Šírerová

 

Nincs karnevál óriáskerék nélkül. Az „Eye of Hello Wood” a tábor bejáratánál a híres londoni turistalátványosság mintájára éppolyan ikonikus, színes és látványos, mint amilyennek minden attrakciónak lennie kell. A vizuális csábítás mögött azonban mélyebb jelentéstartalom is rejlik. Az óriáskerék egy egyetlen körből álló Venn-diagramot is szimbolizál, annak jelképeként, hogy minden létező összetartozik.

A Partitemplom (Party Temple)

Csapatvezetők: Martial Marquet, Vojtech Nemec
Csapattagok: Nikolaj Srdić Kranjc, Jemima Brakspear, Hamid Aghashahi, Winson Yeung, Karolina Krzyżanowska

 

A dél-amerikai őserdők mélyén, kör alaprajzú házakban él a Yanomami törzs közössége. Közösségi lakóhelyként szolgáló építményeik központi tereit rituálékhoz használják – ez szolgált a Partitemplom inspirációjaént. A különbség, hogy a karnevál szellemében a nyolc háromszögű elemből összeálló építményt nem a sámánizmusnak, hanem a bulizás kultuszának szentelték. A nyolc modul mindegyike eltérő funkciót szolgál: egyik a dj munkapultja, a másik pihenőhely, a harmadik a naptól biztosít védelmet, és így tovább.

WeMask

Csapatvezetők: Natalia Vera Vigaray, Patxi Martin, Josep Garriga Tarres, Alžběta Brůhová, Tina Peirlinck
Csapat: Leva Davulyte, Lucie Blanchot, Charnjeev Kang, Daniel Menšík

 

A WeMask két, hasonló alapelvekből kiinduló csapat összeállásából kött létre. Ez egy performatív szerkezet, amely működtetőinek közös munkája nyomán kel életre. Ha csak egyetlen is kiesik az élő emberek alkotta „falból”, a közös munka kárba vész, nem épül meg a szalmából szőtt kúptető. A WeMask közösségi döntések nyomán létezhet csupán: meg kell határozni, hova helyezik, kiből lesz a fal és ki találhat menedékbe odabent, sőt, azt is, kívülállóként ki nyerhet belépést. Az üzenet mellett a csapat a fenntartható építés mellett is elkötelezte magát: a WeMask tetejének építéséhez kizárólag a helyszínen gyűjtött anyagot használták fel, és nem vettek igénybe elektromos szerszámokat sem.

Pacha K’anchai

Csapatvezetők: Angelo Ferrara, Viviana Schimmenti, Santiago Ruiz Lavaselli, Camille Larroque, Nelson Larroque
Csapat: Gazda Botond Kende, Lauren Fashokun, Nina Hofmann, Will Hayter, Abigail Hinchley

 

Az inka kecsua nyelvből származó kifejezés magyarul napfényt, az energia és élet adóját jelenti. A fából rakott, agyaggal betapasztott oltárépítményben tüzet gyújtottak, így szárítva keménnyé a külső burkot. A Pacha K’anchai esetében ez a folyamat épp olyan fontossá vált, mint maga az építés, így szimbolizálva a tűznek az emberiség történetében betöltött fontosságát.

Zászlós-Hajó (Flag-Ship)

Csapatvezetők: Sabrah Islam, Sung Yeop Lim, Sonya Falkovskaia
Csapat: Michael Tsang, Petró Panni, Leyla Hepsaydir, Tomáš Čunderlík

 

Míg a fesztivál idei installációinak nagy része bombasztikusra sikerült, a Flag-Ship jóval visszafogottabb. A fő helyszíntől távolabb, egy napraforgómező mellett elhelyezkedő installáció a globális közösséget ünnepli. A láncfűrészek zajától távoli, a természettel közvetlen kapcsolatban álló, hajó formájú építményben csak a világ zászlóinak csattogását hallani – ezek egyszersmind árnyékot is adnak az ide tévedőnek.

Fagyiskocsi (Ice Cream Truck)

Csapatvezetők: Suzana Milinović, Rufus van den Ban
Csapat: Shanice Abbey, Filip Cerha, Johanna Richter, Marta Irma Zabik, Casper Hylkema

 

Az évről évre ismétlődő segélykiáltások a fagylaltért ebben az évben végre nem maradtak visszhangtalanul a Hello Woodon. Ha már Csóromfölde szikkadt lankáin nem elérhető a fagylalt, hát a táborlakók elkészítik saját maguknak. A fagyizás egyszerű élvezete mögött azonban ezúttal is mélyebb jelentés lakozik. A fagylalt nem valódi táplálék, pusztán örömforrás – ezt a koncepciót építészetté átfordítva a Fagyiskocsi a szem nyalánkságát: az ornamenst tette központi elemmé.

Mjölk

Csapatvezetők: Jan Vondrák, Jan Mach, Pavlína Müllerova
Csapat: John Cummins, Evdoxia Golobia, Valentin Warminski, Sofija Mašović, Brigita Teplanova

 

A karnevál évszázadok óta a maszk mögé rejtőzésről is szól. Az ismeretlen identitás mindenkit azonos szintre helyez – akárcsak a Mjölk, egy fából készült szerkezet, amelyet egy csapatnyi ember tud megemelni, mozgatni a felvonulás részeként. Ez önmagában is az összetartozás érzetét hozza létre. A féregszerű forma emellett a modern építészet egyenes vonalainak, pontos szögeinek és méreteinek meghazudtolásának vágyával született; alapját a helyszínen talált faágak, botok jelentették, a méricskélés mérnöki gesztusait valami ősibb, elemibb gesztussal cserélve fel. A tervek nélkül épülő installáció esetében az építés kreatív folyamata legalább olyan fontossá vált, mint maga a végeredmény.

Állattá válás (Becoming Animal)

Csapatvezetők: Julia Wildeis, Christian Daschek
Csapat: Nefin Erkul, Chongyuan Duan, Kiss Dorottya, Csöbi Fanni, Jakub Sampławski

 

Mi mindent jelenthet az átalakulás, és hogyan válhat valósággá az építészeten keresztül? A karnevál átalakító erejének szellemében az „Állattá válás” egy funkcionális bútorszett, amely darabjaira bontva állatmaszkként használható a karneváli felvonuláson. Bár maszkként egyetlen konkrét élőlényre sem emlékeztetnek, az állati lét alapélményével így is képesek megajándékozni viselőjüket. Bár nem válunk gorillává attól, hogy széklábakon lépkedünk, a mozgásunk, viselkedésünk ettől még megidézheti azt. A jelmezek ebben az értelemben önálló entitásokká válnak, hiszen a karnevál maga is az új szerepekről szól.

Running Time

Csapatvezetők: Pavol Šiška, Peter Sálus
Csapat: Chris Myk, Emily Cronin, Yi-Chieh Chen, Dorothy Zhang

 

A szó szerint játékidőt jelentő név ebben az esetben inkább az idővel folytatott versenyfutásunkra asszociálható. Ugyan esetenként hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy nincs elég idő egy napban a teendők elvégzéséhez, a Running Time alternatívát kínál. Az idő múlását ugyanis sehogy sem ússzuk meg, akkor viszont egyszerűbb, ha a pihenés és a semmittevés mellett döntünk – állítják az alkotók. Az idő rohanhat, de nekünk nem kell vele tartani.

Gyóntatószék (Confessional)

Csapatvezetők: Lee Ivett, Susie Olczak
Csapat: Melissa Kosseifi, Enzo Miot, Marta Esteban, Huang Chih-Yian, Dócs Janka

 

A Gyóntatószék olyan hely, amely lehetőséget biztosít az intim találkozásra, a privát tér megnyugtató megélésére. Alapját egy szedán üléspár jelenti, amelynek elemei önállóan és párban is működőképesek. Két ember számára biztosít lehetőséget a szabadban, hogy megélhessék az együttlét élményét – amely persze nem csak örömmel, de felelősséggel is együtt jár.

Az építész mint prostituált (The Architect as a Prostitute)

Csapatvezetők: Keimpke Zigterman, Veerle Rigter
Csapat: Paul Bourne-Madelenat, Miryam Yakub Aga, Aisha Nadim, Abdul Saleem

 

Ez a performatív installációtrió arra az alapgondolatra épít, hogy a prostituáltakhoz hasonlóan az építésznek is el kell adnia magát az ügyfelei számára. Sőt, a helyzet ennél is komolyabb: az építésznek az ötleteit, a személyiségét, a lelkét kell eladnia. Az installáció első eleme egy üvegkalitka, amely az építész által a világnak mutatott kirakatot jelképezi – és nem véletlenül emlékeztet a vöröslámpás negyedek ablakaira. A második egy hirdetőtábla, amely egyszersmind a Hello Wood egyhetes időtartama alatt rendezett események és workshopok közzétételének színhelye is. A harmadik elem az ítélőszék, amelyet a közösségimédia-platformok kényszeres ítéletei és az ezek iránti, ugyancsak kényszeres vágyakozás ihletett – a lájk és a reblog, mint a sikeres építész váltópénze.

Brugga

Csapatvezetők: Tatiana M. Melo, Maria Roy
Csapat: Timothy Betton, Christoph Elmecker, Xueying Wang, Navratil Frida, Antal Gerda

 

A koncepció egy olyan, terméketlen jövőbeli Földre készült, amely már nem szolgálhat a Marsra költözött emberiség otthonaként. De mi élhet túl a kietlen pusztákon? A tornyot a Brugga-boszorkányok rítusai keltik életre, amelyek célja újra termővé tenni a földet. A növényekkel borított, legfelül egy víztartályt hordozó Brugga önfenntartó képződmény, amelynek különböző szintjei a boszorkányok különböző tevékenységeinek adnak helyet.

Fotókabin-panteon (Photo Booth Pantheon)

Csapatvezetők: Árkovics Lilla, Csendes Bernadett, Csóka Attila Róbert, Smiló Dávid, Molnár Szabolcs
Csapat: Juan Agustin, Alžběta Hejnová, Esther Calinawan, Gerrylyn Saraza, Flynn Williams

 

Az installációt, amely alapformáját a híres római műemlék nyomán nyerte, a Hello Wood manifesztuma inspirálta. Minden társadalomnak szüksége van egy helyre, ahol őrizheti hősei és istenei emlékét – a Hello Wood társadalmának azonban nincs szüksége az egykorvolt csapatvezetők szobraira. Viszont egy olyan panteon, amely egyszersmind fotókabinként működik és képes bemutatni a Hello Wood elmúlt tíz évét a látogatóknak, egyszerre tud élményt kínálni és emlékműként szolgálni.

Utána (Beyond)

Csapatvezetők: Joan Lluc Piña, Quim Escoda Llorens , Carmen Bodelón
Csapat: Matthew Pembery, Maria Antonia Rigo Serra, Juliet Welshman, Mohammad Abbasi, Karolina Kowara

 

Mi történik a Hello Wood után? Mi követi az eseményt, és mi lesz az installációi sorsa? A Beyond erre próbál választ találni: a flexibilis kabinok azzal a céllal készültek, hogy aztán újrahasznosíthatóak legyenek egy közösségi lakásépítés során, Sant Muç negyedében, ahol a csapatvezetők dolgoznak. Ehhez azonban elég kis méretűnek kellett lenniük – így az élet egy-egy részének tudnak csak helyet adni, evésnek, alvásnak, kikapcsolódásnak.

Hello Wood 2019 – Karnevál

2019. július 15-21., Csóromfölde

A Hello Wood tulajdonosai: Huszár András, Pozsár Péter, Ráday Dávid és Tóth Krisztián

Kurátor: Pozsár Péter

Projektvezető: Szerencsés Rita, Janota Orsi

Projektkoordinátor: Almássy Lili

Projektépítész: Fekete Nóra

Társkurátor: Pintér Márton

Grafikai design: Mrkobrad Marko, Szőke Gergely

Általános koordinátor: Farkas Anita, Cselovszki Andrea, Rozek Lili

Karniválcsapat: Bajtai Ádám, Théo Combe, Fekete Áron, Horváth Rebeka, Jung Attila, Karig Fruzsina, Kruppa Gergely, Kruppa Levi, Lakatos Balázs, Dominique Langer, Maria Latorre, Marton András, Nagy Máté, Ort Attila, Papp Nikolett, Christina Sándor, Sütheő Áron, Szántó Dása, Tóth Ádám, Tóth Kristóf

Fotó / videó: Bujnovszky Tamás (fotó), Ciaran Jackson (videó), Glódi Balázs (fotó), Darab Zsuzsa (fotó)