Helyére került —

a formatervezési-iparművészeti ösztöndíjasok kiállítása kapcsán...
A Moholy-Nagy László- és Kozma Lajos-ösztöndíjasok munkáit együttesen bemutató, igényesen installált kiállítás végre „főhelyen”, az Iparművészeti Múzeum központi csarnokában kapott helyet.

Tekintve, hogy a magyar formatervezéssel kapcsolatos nyilvánosság még igencsak fejletlen, fontos momentumként vagyunk kénytelenek értékelni azt az egyébként elhanyagolható körülményt, hogy a Moholy-Nagy László- és Kozma Lajos-ösztöndíjasok munkáit együttesen bemutató kiállítás végre „főhelyen”, az Iparművészeti Múzeum központi csarnokában kapott helyet. A megnyitón külön kiemelték ezt a másutt bizonyára szót sem érdemlő szervezési részletet – mintha legalábbis kitörő örömmel kellene fogadnunk, hogy a múzeum legfontosabb termében végre nem céges bulikat és hasonló hívságokat tartanak (pénzügyi szükségből persze…) és nem az intézmény valamelyik harmadrangú helyiségébe „szervezték ki” a kiállítást (mint eddig általában).

 

 

Persze ez csak csepp a szakmai intézményekre és szervezetekre vonatkozó problémák tengerében – a gyenge együttműködési hajlandóság, az elégtelen szakmai kommunikáció újra és újra oda vezet, hogy fontos kezdeményezések maradnak a szakmai berkeken túli nyilvánosság számára homályban, talán soha el nem jutva az érdeklődő közönségig vagy az – igencsak megfogyatkozott – potenciális gyártókig.

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem például évről évre egyre jobb eredményekkel, nemzetközi sikerekkel büszkélkedhet, mégis alig tudunk ezekről: hiányoznak az egész szakmát megmozgató fórumok, az egyes szakmai platformok közös tevékenységeiből adódó szinergiák. Számos magas színvonalú munkát kínáló, egy-kétszemélyes „akció” bukkant fel az országban, de ezek valahogy „nem érnek össze”, nem alkotnak húzóerőt. E hibernált állapotot illetően nem mellékes persze, hogy a magyar iparban bekövetkező változások elsorvasztották a design-igényt, s a jelenlegi kis- és középvállalkozó szférát sem motiválja semmi arra, hogy a formatervezésben rejlő gazdasági lehetőségekkel éljen. Hiába tehát a kapcsolat az állami finanszírozású intézmények, a pályakezdő tervezők és a magánvállakozások között, ha mindez kevés a design valódi fejlesztése számára, ha nincs jó gazdasági-ipari környezet, s ha nincs a kormányzati szervek által is segített, koherens „designpolitika”. Mindemellett a design népszerűsítésére, a szakmai tájékoztatásra hivatott szervezetek gyakran heroikus küzdelmet vívnak, s a rengeteg gátló tényező ellenére is elismerésre méltó eredményeket érnek el.

 

 

Ugyanakkor a civilek köréből a design kapcsán is egyre erősebb törekvések indulnak el (lásd: holland-magyar designfesztivál a Wamp-csoport jóvoltából), és némely kereskedelmi vállalkozások is fantáziát látnak az ifjú designereknek nyújtott bemutatkozási lehetőségekben (lásd: a Lakástrend és Design kiállítás keretében megrendezett „madeinhungary” és m.e.d. tárlatok). A szakemberek és a magánszféra egymásra találásának példája a Krea Iskola (amely rendszeresen sikeres kiállításokat szervez) vagy a KitchenBudapest. Színvonalas és különböző piaci szegmenseket megcélzó lapok is indultak (The Room, H.O.M.E.), friss szellemű honlapok és blogok jelentek meg.

 

 

Az „alulról” jövő jelzések tehát lassacskán kikényszerítik a hivatalos szervek reakcióit. Hogy a Moholy- és Kozma-ösztöndíjasok munkájának megismertetésére történnek eredményes lépések, azt az is mutatja, hogy a vernisszázson évről évre mind többen jelennek meg. Most először jutott pénz igényes katalógusra is (igaz a Kozma-ösztöndíjasok esetében csak kis leporellóra futotta). Fontosabb azonban, hogy idén átalakították az ösztöndíj pályázatának rendszerét: a szokásos kategóriák mellett négy gyártócég által javasolt, az ő pénzügyi hozzájárulásukkal megvalósítandó témákat is meghirdettek. Bár „csak” négy - de a hazai viszonyok között jelentős - cégről van szó, melyek természetesen csakis a profiljuknak megfelelő – tehát viszonylag korlátozott – lehetőségeket adnak, ám ez mégis azért figyelemre méltó, mert a mostani kiállítás is mutatja, milyen iszonyú nehéz terheket ró a fiatal formatervezőkre egy valamirevaló – a pályakezdéshez elengedhetetlen – prototípus megalkotása, illetve a gyártókkal való eredményes kapcsolat és tiszta jogviszony kialakítása (az új pályázati rendszer eredményét a jövő évi kiállításon láthatjuk majd). Mindenesetre a szervezők kezdeményezéséből a későbbiekben meghatározó eredmények születhetnek, új, termékeny gyakorlat alakulhat ki.

 

 

Az idei kiállítók egy része látványtervekkel próbálta szemléltetni elképzeléseit, mások tárgyrészletekkel, egységelemekkel jelentkeztek – ezek azonban nem helyettesíthetik a teljes terméket, melyek a potenciális gyártók döntései szempontjából alapvető fontosságúak. Jobb helyzetben vannak az olcsóbb anyagokkal dolgozó tervezők, az ipari designerek, nagyobb léptékű termékekkel foglalkozó alkotók azonban komoly próbatétel előtt állnak.

Haba Péter
fotók: éf