A Belváros vitájához nem kívántam hozzászólni. Most mégis megteszem, mert az ügynek személyes résztvevője voltam, tervtanácsi tagként. Úgy érzem, hogy a vita sok helyen félrecsúszott. A vita nagy hangzavarában sokan kaptak hideget-meleget érdemtelenül.
Így járt többek között a befektető (Csipak Acquisition) aki az elmúlt fél évtizedben már bizonyította kiváló fejlesztő tevékenységét, hogy amit a Belvárosban tett ( Fashion Street és a Deák Ferenc utca 15. sz. átépítése) az mintaértékű.
Így járt a tervező (Sir Norman Foster), akinek irodái biztosan a világ legjobbjai közé tartoznak. Ehhez nem fér kétség.
Így járt a tervtanács és összes jelenlévő tagja, az is, aki hozzászólt, elmondta véleményét, az is, aki hallgatott.
A Tervtanácsok minimum fél évszázada működnek. Nem lenne jó, ha egy-egy hibás döntésért mindjárt a megszüntetésükért kiáltanánk. Ne öntsük ki a gyereket a fürdővízzel, mert a tervtanácsok legalább olyan fontos és nélkülözhetetlen intézményei szakmánknak, mint a Kamara, vagy a MÉSZ.
Most azonban tényleg történt néhány furcsaság, amely eddig nem fordult elő vagy nem volt szokásos.
Részlet a 2010. jún. 30-i tervtanácsi hangarchívumból; 1. napirend - Foster&Partners:
Kálmán Ernő, 2 ó 01’ 10’’:
„Csupán meg szeretném azt erősíteni, hogy a Belvárosban egy ilyen nagy beavatkozás – ugye nagyléptékű beavatkozás – rengeteg veszélyt rejt magában. És abszolút egyetértek a Finta Józsefnek az egész felvetésével meg felvezetésével, ez az egyik leglényegesebb kérdés, hogy ezt a kontinuitást hogyan lehet itt biztosítani. Tehát amikor öt tömböt építünk át egyszerre, azért az mindig egy jó nagy rizikó. Valóban el kellene gondolkodni azon, hogy a Gulyás-féle házat, esetleg a többi háznak az utalásszerű megjelenítését, hogyan lehetne integrálni ezzel a modern építészeti elemet és egy új gesztust a városba hozó Zeppelinnel, mire úgy gondolom, hogy a Foster iroda kellően avatott és felkészült, tehát a további tervezésnek a menete valóban mehetne ebben az irányban.”Az új, általa kért helyreigazítás:
Az alábbi helyreigazítást kérem a MÉSZ és a saját nevemben a belvárosi Foster tervvel kapcsolatban:
A MÉK elnökének kérésére jelentem meg a tervtanácson mindkét szervezet érdekében, de nem mint meghívott és szavazati joggal jelen levő, így nem is szavazhattam, tehát téves ez az információ. Véleményemet azonban elmondhattam, amely lényege a következő:
A budapesti belváros értéke a folyamatosság s ez a folyamatosság példaértékű egész Európában.Ezt képviseli a Petőfi Sándor utca, melynek megújítása érthető igény, valamint szükséges a belvárosi élet fellendítéséhez és a polgári fejlődés beindításához.
Ennek veszélyes eszköze a nagymértékű beavatkozás. A Foster iroda által készített tervet egy magas színvonalú ötletnek tartom, amelynek kidolgozása azonban nincs összhangban a belváros mértékével és morfológiájával. Ezért úgy vélem, a továbbtervezés során szükséges a koncepciónak az újragondolása és több lépésben történő jelentős átdolgozása a meglévő épületek megtartásával. Szükségesnek tartom értékalapú elemzés készítését, ami segítene abban, hogy társadalmilag elfogadott program jöhessen létre a belvárosban, megtartva a meglévő értékes épületeket, mely Budapest belvárosának jellegzetessége.
Ezen túlmenően elfogadhatatlan, hogy miközben a magyar építészirodák folyamatosan küzdenek a létükért, külföldi úgynevezett sztárok segítségül hívásával saját értékeinket degradáljuk ahelyett, hogy saját kultúránkat és értékeinket vigyáznánk, melyre a világ is elismeréssel tekint.
Kálmán Ernő DLA
Ezt nem lehet félreérteni és nem lehet helyreigazítani. Különösen az építészirodákra
vonatkozó teljesen ellentétes véleményt. A Tervtanácsok működésében a legfontosabb, hogy a tagok őszintén mondják el saját véleményüket a tervről. Semmiféle érdek ne vezérelje őket csak és kizárólag a szakmai szempontok és a minőség.
Nem értek egyet Dobai Jánossal sem. A Tervtanács tagjai – akikre igen nagy felelősség hárul minden döntésnél – ne szégyelljék magukat. Bátran és meggyőződésből mondjanak IGEN-t, vagy NEM-et, de azt vállalják. Vállalják később is. Legfeljebb, ha rájönnek, hogy nagyot tévedtek, mondjanak le.
Az egész problémahalmaz gyökere azonban nem itt van, hanem máshol keresendő: Nevezetesen Budapest közel másfél évszázados történetében mindig büszke lehetett városrendezési, városszabályozási terveire. Mert európai minőségűek voltak.
Most azonban nem. Az FSZKT illetve a KSZT-k alkalmatlanok a város korszerű és szakszerű fejlesztésére és ameddig nem készül új, gyakran számíthatunk még hasonló botrányokra, vitákra. ( Lásd: Szépművészeti Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum, Zsidó Negyed átépítése, Közraktárak, Várnegyed pályázatai, Belváros, Bécsi utca – Szervita tér – Városháza projekt – Vörösmarty tér házai, stb.)
Budapest, 2010. július 21.
Eltér István
a Fővárosi Tervtanács mb. elnöke,
és a Központi Tervtanács tagja