Egy a Weiterstadt (Darmstadt) Gräfenhausen nevű városrészéhez közeli erdőnyiladékon épült fel a stuttgarti székhelyű wulf architekten építésziroda által tervezett Hessenwaldschule (HWS) új épülete, melyet 2016 szeptembere óta használnak a diákok. A Hessenwaldschule egy, a német középiskolarendszer teljes első lépcsőfokát átfogó – gimnáziumi, reáliskolai, kisegítő iskolai és öszevont általános reáliskolai képzést nyújtó – kooperatív iskola, összesen 700 tanuló befogadására. Az új épület három pavilonszerű tömegre tagolódik, melyek egy közös centrum körül csoportosulnak. Ez a fénnyel elárasztott központi csarnok fa felületeivel és terrazzo burkolatú padlójával a természetközeli környezetet idézi.
Vizdák Janka (VJ): Ezt a munkát 2011-ben egy meghívásos, előválogatásos pályázat keretein belül nyerték. Mi volt akkoriban az építészeti koncepció fókuszpontja? Mennyit sikerült megtartani mindebből a további tervezés és a kivitelezés során, illetve mennyiben befolyásolta ezt a megrendelő és az épület használója?
Tobias Wulf (TW): Az iskola egy erdei nyiladékon áll - mi ezt térként értelmeztük és kapcsolatba hoztuk az új épület tömegeivel. Ezáltal egy erős kötelék áll elő az épület és a környező természeti tér között. Az épület különálló “pavilonokra” tagolódik, melyek egy központi csarnok köré csoportosulnak. A pavilonok a “tanulóház” pedagógiai koncepciójából adódnak, amelynél az osztálytermek klaszter módjára saját kis egységeket építenek. Ezáltal áll elő az egész napos iskolák részére oly fontos otthonosság érzete, az átlátható tanulási helyszínnel való azonosulás. Ez a koncepció már a pályázat alatt kialakult és a tervezési folyamat során ezt a használó/megrendelő tovább támogatta és finomította. Egyetértés volt abban, hogy ez az iskola ne csupán egy funkcionális épület legyen, hanem hozzájárulás az iskolaépítés továbbfejlesztéséhez, mely társadalmunk legfontosabb kulturális feladata.
Camilo Hernandez (CH): A kültéri elemek alakításában a fragmentáció vagy klaszteresedés elve a specifikus belső térképzés céljával kerül átültetésre. Mint hatalmas “ház-pixelek” állnak a pavilonok lazán egymás mellett és olvadnak “fa-pixelekké”, melyek másfelől a külső teret tartalmilag definiálják, illetve térben lehatárolják. Építészet és természet kubaturális összeolvadása megy végbe ezáltal.
Az építtetőnek nagyon konkrét általános építési irányelvei vannak. A pályázati koncepció betarthatóságának érdekében azonban sikerült néhány kivételben megegyezni. Minden eltérés az építtetői irányelvektől alapos indoklást, illetve építészeti-, technikai- és gazdasági elbírálást kapott, majd döntéstervezettel dokumentáltuk.
VJ: Már az épület neve1 is utal az “erdőben levés” kitüntett helyszínére. Ez az eszme már régóta foglalkoztatja az építészeti elmét, mely törekvésnek egyik absztrakt példája a Sendai Mediathek Ito Toyo-tól. Mit jelent Önöknek és a Hessenwaldschule-nak az “erdőben levés” különleges helyzete?
TW: Az építészet és a tér megfogalmazása nem direkt, képszerű módon tükrözi az erdőben építés témáját, szimbólumok vagy a fa mint anyag használata által, hanem az építészetet mint a természet beszélgetőtársát hangsúlyozza. A pavilonok kőházak, melyek ablakai célzott kilátást tesznek lehetővé az erdő felé, miközben a központi csarnok atmoszférája egy pislákoló fényhangulatot idéz elő, mely a természettel kommunikál.
CH: A terv alapgondolata a pedagógiai- , szerkezeti- és funkcionális követelmények, továbbá az iskolalégkör célelképzelésének koncepcionálisan következetes átültetése. Ugyanakkor az építészet a telek különlegességére és az erdőnyiladék varázsára alapoz. Magas fákkal, észak és nyugat felől erdőterületekkel, illetve délről mezőgazdasági haszonfelületekkel körülvéve a Hessenwaldschule kontraszt a tájban, mégis beléje ágyazódott része.
Az erdei nyiladékon álló tanulóházak együttesének gondolatból kiindulva a terv sikeresen alakítja az ehhez illő alaprajzot: a hat iskolai évfolyamot három vasbeton tömegbe rendezi, ezeket szélmalomszerűen egymás mellé állítja, majd a szaktantermeket, illetve az adminisztrációt magába foglaló lábazati emelettel összefogja. Az iskola szíve egy központi, magas átrium. E körül rendeződnek az emeletekre felvezető egykarú lépcsők, az emeleti galériák, körülötte keresztezik egymást a közlekedők, és itt van megannyi hely a szünetekre és az ünnepekre. A helyiségek tágassága felszabadítóan hat: széles folyosók többfunkciós felületekkel, kisebb dobogók, decentralizált, a pavilonokhoz tartozó tanári szobák és teakonyhák, illetve kiegészítő menekülő lépcsőházak. Háttérben mindig rálátással a lombkoronákra.
VJ: Az iskola minden pavilonszerű tömege az úgynevezett “tanulóház koncepció” eszméjét jeleníti meg. Ez a képzet egy innovatív pedagógiai modell építészeti kiteljesítése, melyet más iskolaépítő munkájukban is használnak. Honnan ered ez a modell és mi a lényege?
TW: Az úgynevezett “tanulóház koncepció” Németország számos pontján talál követőkre jelenleg és egyre nagyobb számban kerül tervi átültetésre. Természetesen regionálisan különböző változatai léteznek. Többnyire a négy osztály az, ami egy tanulóházban összefogásra kerül, néha azonban több is. Különbség az is, hogyan rendelődnek a korosztályok egymás alá.
VJ: Németország iskolarendszere – első látásra talán – elég komplex, mely a tanulókat már korán célirányos tudatosságra serkenti, egyben az élethosszig tartó tanulás lehetőségét kínálja és igen tudatosan kezeli az integrációs feladatokat, legyen az a speciális szükségletű gyerekek vagy a bevándorlók kérdése. A HWS az együttműködésre alapított, az alsó középiskolás szinteket átfogó intézménye ennek a rendszernek. Mennyire egyedi konfiguráció ez a mai német iskolarendszerben?
TW: München város részére kifejlesztettünk egy általános iskolák részére modulárisan építhető tanulóházrendszert, mely mind a négy első osztályt egy “házban” fogja össze. Ez az úgynevezett müncheni tanulóház modult2 ültetik át most minden új müncheni iskolaépítésnél. A roppant méretű bevándorlás miatt München jelenleg számos iskolát épít. De más városokban, mint pl. Karlsruhe is, építettünk már ezen elv alapján.
CH: Nagyjából 700 gyerek és fiatal látogatja a speciális pedagógiai koncepció alapján kialakított hessenwaldi iskolát. A Hessenwaldschule kooperatív középiskolaként tagolódik átjárható iskolai képzésekre, úgymint gimnázium, reáliskola, kisegítő iskola, illetve egyesített általános reáliskola. Az iskola egy saját, egyéni és kompetencia-orientált tanulási koncepció alapján működik. Ezt az egyéni tanulást támogatja az építészet, mely egy innovatív, frontális tanítás nélküli pedagógiai elképzelésen alapul, transzparens és flexibilis tantermekkel. A tanítás akár a nagyvonalú folyosókon, az úgynevezett fórumokon is lehetséges. Ez a modell egy új próbaprojekt, mely szerte Németországban több új iskolában bevezetésre kerül.
VJ: 2017 februárjában a Hessenwaldschule tárgya volt a Didacta3 elnevezésű oktatási szakkiállításnak. Érkezett visszajelzés erről a rendezvényről?
CH: A Didacta-n való prezentáció során ez a koncepció, de mindenekelőtt az épület nagyon jó fogadtatásban részesült.
VJ: A HWS a passzívház normák szerint épült meg. Mennyiben volt hatással ez a technikailag összetett és költséges környezeti megfontolás a tervezésre?
CH: Már a pályázati hirdetménynek is része volt az energiatakarékos építési rendszernek megfelelő követelményrendszer. A passzívháztervező csomag (PHPP) alapján számított, de minősítés nélküli passzívház standardra törekedtünk. Az energiaellátási koncepciónak fontos építőeleme a természeti erőforrások kihasználása - ezt napkollektorok és pellet kazán bevetésével valósítottuk meg. Az épületben szellőztetőrendszert építettünk ki, minden osztályblokkban egy szellőztetőberendezést helyeztünk el a tető alatt. A fűtési szezonon kívül lehetőség van természetes szellőztetésre.
A passzívház standard megvalósítása komplex épületek esetén, mint amilyen a Hessenwaldschule is, nagy kihívást jelent a részlettervezésben. Az épületet használók különféle sokasága miatt nem lehetséges az elméleti alapon kiszámított energiamegtakarítási értékeket betartani. Ennek ellenére sikerült a passzívház standardot kb. 95 %-ig elérni. A 100 % teljesítése a költségvetést nagyjából 20 %-kal drágította volna meg, de nem hozott volna semmilyen lényeges energetikai vagy épületfizikai javulást.
VJ: Generálkivitelező helyett a HWS-t szakipari munkák szerint tendereztették és építették. Általános eljárás ez Németországban középületek esetében? Mik az előnyei, esetleg hátrányai ennek a folyamatnak?
TW: Nyilvános beruházásokat, mint ez az iskolaépítés is, általában építőipari szakágak szerint tendereztetünk, majd egyes szakipari cégekkel építtetjük meg. Ezen a módon könnyebbnek tűnik a magas alkotói, technikai és energetikai igények ellenőrizhetősége a tervezési folyamat során. A szakágak szerinti megbízásnak az is célja, hogy a kisebb, helybéli cégeket is beengedje a folyamatba. Szívesebben dolgozunk ilyetén módon generálkivitelező helyett, mert a folyamatok és a minőség transzparensebbek és irányíthatóbbak így.
CH: A szakipari munkák szerinti kivitelezés a legjobb módszer a legkedvezőbb árak és a lehető legjobb minőség biztosítására. Egyúttal persze ez magasabb koordinációs energiaráfordítást és kockázatot követel minden projektrésztvevőtől.
VJ: Brigida González fotói az iskoláról egy nagyon pasztell, meseszerű világot mutatnak, mely távolinak tűnik a tapintható valóságtól. Ez az Önök tudatos szándéka a HWS lényegének szemléltetésére?
CH: Számos vélekedés létezik a Hessenwaldschule fotóanyagáról. Művészként Brigida González egy világos színpalettát választott ki a munkájához, mely az épület valódi textúráját, anyagait, fény- és árnyékjátékait nem adja vissza. A bazaltkavicsos terrazzo padló linóleumnak látszik, a téglafalak vagy a látszóbetonfelületek vakolatként tetszenek... Manapság sajnos az építészet-, design-, műtárgy - és divatfotózás tendál a valóság Photoshop-pal való „megszépítésére”, ezáltal elidegenítve azt. A Hessenwaldschule lényege semmi esetre sem lett ezeken a fotókon teljeskörűen ábrázolva.
TW: Mi azon a véleményen vagyunk, hogy a jó építészeti fotográfiának szabad saját művészeti kijelentéssel bírnia. A művész saját szemeivel látja a világot és többre törekszik, mint a puszta dokumentáció. Brigida González a lefényképezett építmény tárgyszerűségét helyezi előtérbe, ezzel erősítve az építészeti állítás egyes aspektusait. A fotó sosem helyettesítheti a helyszíni valós benyomást. Az építészetet és a teret érezni, szagolni és minden érzékünkkel megérteni is kell.
Vizdák Janka
1 Hessenwaldschule = hesseni erdei iskola
2 A müncheni Lernhauskonzept-ről bővebb információ itt olvasható német nyelven.
3 A Didacta a világ legnagyobb oktatási szakkiállítása, melyet idén tizedik alkalommal rendeztek meg a Stuttgart Messe területén.