Hibrid teória
Megosztó házról van szó. Lesz, akinek bicskanyitogató jelenségnek számít, más pedig majd bizonytalanul áll előtte, de a legtöbbünk be fogja látni: a SAGRA Architects Szemlőhegyre tervezett háza rendkívüli és korrekt crossover építészetnek mondható. Nem kevésbé lehet imperatívusza a budai hegyekben látható villasorsoknak is.
Faszádizmus. Baljóslatú szó, amelynek gyakorlata nem ritka jelenség a fővárosban. Első hallásra azok a műemlékek jutnak róla eszünkbe, ahol a befektető könyörtelen bontásokba kezd mindössze a védett homlokzatot őrizve, a belsőépítészeti részletek, boltozatok és a korra jellemző térkapcsolatok helyébe pedig teljesen új szerkezet kerül. Tény, hogy egy régi ház életre keltése sokszor komoly kompromisszumok árán jöhet csak létre, ennek azonban nem minden esetben vannak szívtelen gazdasági okai: a faszádizmusnak lehetnek pozitív etalonjai is!
E szemlőhegyi ház előtt állva jogosan merülnek fel bennünk kérdések: vajon értékmentésről, vagy hitvány illúziókeltésről van itt szó? Menthető lett volna a régi épület, vagy éppenséggel már alig volt belőle valami eredeti? Bizony elég arra gondolni, hogy akár legnagyobb építészeink remekei is romlásra ítéltetnek Budán, ráadásul az esetlen portikusz beépítésektől a nívótlan nyílászáró cserékig sok mindent látni errefelé (is). Így bármilyen hasonló projekt tulajdonképpen darázsfészekbe nyúlásnak számít, ezt a kockázatot viszont Sajtos Gábor és a SAGRA Architects vállalta.
A megbízó és családja már több éve a telken álló társasházban lakott, aminek szép lassan vált kizárólagos tulajdonosává. Az eredeti architektúra az 1850-es években épült, ám az évek nem voltak túl kegyesek hozzá. A telket hátsó irányba folyamatosan bővítették, míg az 1980-as átépítés drasztikusan átalakította tereit. Utcafronti irányba mintegy hét méter magasan feküdt tehát egy nagyobbrészt 20. századi épület, melynek rossz alapozása és statikai állapota végül a bontást követelte meg.
Egy 21. század kihívásaira és formáira reflektáló építészetet képzeltek el a romok helyébe, ám a tervezők nem kezdhettek tiszta lappal. Ép állapotú volt ugyanis a homlokzat délnyugati sarka, amely ugyan csekély maradvány egy teljes helyreállításhoz, de karakteres szépsége miatt mégsem illett volna lerombolni. Ez eszébe sem jutott a tulajdonosnak, de a villa 1:1-es rekonstrukciója helyett inkább egy teljesen új konstrukcióhoz akarta integrálni azt.
Kimagasló építészeti megnyilvánulásokhoz nem csupán egy intelligens megbízóra van szükség, hanem tehetséges építészekre is, a SAGRA pedig a kellő mértékletességgel álmodott modern otthont a ház legszebb éke mögé. A műfaj jó példái már nem lehetnek ismeretlenek számunkra külföldről, a homlokzati színek harmóniájáról például az I/O architects 2017-ben átadott bulgáriai házának kerti oldala is eszünkbe juthat. Az objektum jelen esetben is bensőséges kertet rejt maga mögött, az utcafronti lejtőben pedig a garázs és egy újjáépített pince kapott helyet.
A projekt legnagyobb privilégiuma, hogy a homlokzat finoman balanszíroz a privátszféra biztonsága és a több oldali nyitottság között. A kortárs budai villák főhomlokzatai többnyire titokzatosságra törekszenek, míg hátul megnyílik a panoráma. Itt viszont bátor kertkapcsolatokkal van dolgunk minden oldalról. Az utcai oldal ablaknyílásai, reggeliző terasza, vagy a gyermeknappali ötletes sarokablaka békés távlatokat nyújtanak a Pusztaszeri útra, a messzi távolban pedig a Dunára is.
Ami a ház energiahatékonysági profilját illeti, a hőkinyerésről föld kollektoros szivattyúk gondoskodnak, gázkazán nincs, a tetőt természetes pala fedi és a belsőépítészeti részleteket is időtálló anyagok uralják. Az ablaknyílások egységesen fa-alumínium keretezésűek, és — mint látjuk — remek figyelemkeltő szerepük van a műemléki nyílás cserék minőségi alternatívájára is. A padlókat tölgyfa borítja, a nagyobb tereket monumentálisabb tolóajtók szeparálják és a fa, fehér és szürke árnyalatok között ötletesen sejlik fel egy-egy váratlan szín, például a konyha kék csempéi. Régi és új itt is párbeszédet folytat, a tulaj ugyanis régebbi bútorokat is becsempészett a modern formák közé, és az építészek is visszaépítettek egy térelválasztó falat az eredeti nyerstéglákból.
Új életre kelteni egy értékét vesztett házat tehát nem csak teljes rekonstrukcióval lehetséges. Ha a Pusztaszeri úti otthon a maga idejében elegánsnak számított, akkor számítson ezúttal is annak, csak éppen saját korszakának megfelelően. Az olyan finom részletek — mint a főhomlokzat régi és kortárs erkélyének párhuzama, vagy hajdani bejárati előtetőkre reflektáló esővédője — mind az elődök tiszteletéről árulkodnak, mégis egy nagyon friss homlokzati ritmikával van dolgunk. A kortárs jelen húzódik meg egy múltat idéző homlokzat mögött. Íme, a bizonyíték, hogy a faszádizmus rombolás nélkül értékes is lehet.
Pleskovics Viola
