Hídszerkezetek esztétikája

A Hídszerkezetek esztétikája tantárgy a BME Építészmérnöki Karán, a Szilárdságtani és Tartószerkezeti Tanszék választható tárgyaként jött létre néhány éve. Ahogy minden évben, az idén is látványtervek és/vagy makettek elkészítésével lehetett teljesíteni a félévet. A cikk aktualitását a frissen elkészült munkák adják.

A tantárgy alapvetően építész hallgatóknak szól, akik a képzésük során – ezt leszámítva – nem találkoznak hídszerkezetekkel. Manapság egyre több látványos, „landmark” jellegű híd épül, melyeket híres sztárépítészek neve fémjelez. Azonban az igazán jó és előremutató szerkezetek esetében a design és a statikai kialakítás egymást erősítve jelenik meg. A tárgy fő célkitűzése az volt, hogy a félév végére a hallgatók olyan hídszerkezeteket hozzanak létre, amelyek a fenti kritériumnak eleget tesznek, vagyis, az építészeti formálás nem gyengíti az erőjátékot.

A kurzus ötlete 5-6 évvel ezelőtt merült fel bennem, majd élve a Szilárdságtani és Tartószerkezeti Tanszék által felkínált megtisztelő lehetőséggel, végül 2011 őszén indult el a tárgy. Hidász végzettséggel, majd az Építészmérnöki Karon szerzett  doktori fokozattal, oktatóként rálátásom nyílt az építészhallgatók tartószerkezeti képzésére, valamint – az elmúlt évek munkatapasztalatai okán – megismerkedhettem azokkal az igényekkel, amelyeket a hallgatók és általában az építészek támasztanak a tervezendő szerkezeteikkel szemben.

A hidak tervezése egy olyan határzóna, olyan interdiszciplináris tudást feltételező terület, amely képzéstől függetlenül mindkét szakma művelőit érdeklődéssel töltheti el. A hídtervezés megközelíthető mérnöki vagy építészeti oldalról, de kategorizálásuk éppúgy elképzelhető a kortárs design, urbanisztika és a tájépítészet szempontjai szerint is.

A féléves kurzus a hidászok által elfogadott tipológia szerint a gerenda-, az ív-, a függő- és a ferdekábeles hidak tematikái mentén tárgyalja a témát. Az egyes előadásokon olyan műtárgyak szerepelnek, amelyeket valamilyen jól körülhatárolt szempont szerint példaértékűen alakítottak ki, legyen az akár az anyaghasználat, a vonalvezetés, a részletképzés, a pályaszerkezet, esetleg az erőjáték megjelenítése.

Az előadássorozatot 2-3 hídlátogatás egészíti ki, ekkor a hallgatók testközelből is megtekinthetik az ikonikusabb Duna-hidakat azzal a céllal, hogy jobban érzékelhetővé váljanak azok a tartószerkezeti méretek, amelyek ekkora fesztávok áthidalása esetén szükségesek.

Az idei félévben tervezési feladatnak a Dráva utca magasságában elképzelt gyalogoshidat választottam, ami a pesti oldalt kötné össze a Margitszigettel. A jól sikerült hallgatói munkák közül ehelyütt hármat emelek ki:

• Gáspár Tamás egy alsópályás ívhidat tervezett, mely két egymást metsző ívből áll. A függesztett pályát kétoldalt, vízszintes síkban futó merevítőkábelek stabilizálják.
• Györgyi Ábel munkája egy kétnyílású felsőpályás ívhíd, a közbenső támasznál kiszélesedő pályalemezzel. A két ívet vízszintesen futó kábelek kapcsolják össze, így lehetőséget teremt a konzolos erőjáték kialakítására is.
• Juhász Ádám gerendahidat tervezett szintén egy mederpillérrel. A felszerkezet két független, azonos pályaszélességű szerkezetből tevődik össze, melyek a középpillér fölött azonos magasságban találkoznak, hogy át lehessen jutni az egyik pályáról a másikra.

A hídszerkezetek esztétikája tantárgy honlapján az idei, valamint az ezt megelőző évek hallgatói munkái is megtalálhatók.

Vigh Attila
óraadó oktató – Szilárdságtani és Tartószerkezeti Tanszék
okl. építőmérnök, Ph.D.