High-tech építész-odú a SelgasCano-tól

Ki ne szeretne fák árnyékában, madárdal mellett vagy épp mély csendben tervezni, egeret görgetni, s közben élvezni a természet állandó közelségét? Jose Selgas és Lucia Cano megvalósították álmukat: csapatukkal egy félig földbe vájt, high-tech erdei kuckóban dolgozhatnak Madrid közelében, távol a város zajától. A megvalósítás nem ment könnyen, de az irányítás-szervezés rengeteg tapasztalattal gazdagította őket.

Egyetlen egy, igen egyszerű célunk volt ezen műterem megalkotásával: szerettünk volna a fák alatt dolgozni. Ehhez elsősorban egy tetőre volt szükségünk, amely - amennyire csak lehet - átlátszó. Másodsorban, a munkahelyek zónáját meg kellett védenünk a közvetlen napfénytől. Ebből következően a stúdiónk északi része lett transzparens, amelyet egy 20 mm vastag, hajlított, teljesen átlátszó plexiüvegből formáltunk meg. A déli oldal - ahol az asztalok sorakoznak - sokkal zártabb, bár nem teljesen. Itt természetes színű, kétrétegű üvegszálas poliészter lemezeket alkalmaztunk, közte átlátszó hőszigeteléssel - mindezt egy 11 cm vastagságú szendvics szerkezetbe csomagolva. Az északi oldal esetében bentről a látvány teljesen tiszta, a déli oldalon áttetsző, amelyet a filigrán tartóváz ritmikusan elhelyezett elemei, illetve a fák ide vetülő árnyékai gazdagítanak.

Ez az egyszerű elképzelés, bármennyire is annak gondoltuk, végül - sajnos - túlságosan bonyolult szerkezetet eredményezett - abban az értelemben, hogy lehetetlen volt rávennünk bármely építőipari céget, hogy e kis ház építését kezdettől a végéig felügyelje, koordinálja - annak ellenére, hogy a tervezett alkotóelemek zöme katalógusból rendelhető volt. Így magunk kényszerültünk rá, hogy kézben tartsuk a munkafolyamatokat és kidolgozzuk az ütemtervet, amit többé-kevésbé sikerült is betartanunk.

Például a szendvics szerkezet poliészter lapjait kétféle elemből terveztük meg, amelyek mindegyike sajtolt rendszerű és katalógusban szereplő termék volt: egy egyenes darab kis merevítő bordákkal és egy íves, amelyet csak a német vasúti kocsik teteje számára gyártottak. Meg kellett várnunk, amíg a német vasúttársaság leadott egy rendelést, mert a számunkra szükséges néhány méternyi anyagért nem voltak hajlandók külön beindítani a gyártósort. Közben felszereltük az átlátszó fehér polietilén hőszigetelést, hogy megvédje a poliészter burok áttetszőségét.

A víztiszta északi tájolású rész szabványos ívelt plexiüvegből készült, az elemek széleit szilikonnal kellett tömíteni. Az egyik cég meghajlította, a másik szerelte, megint egy másik az acélvázat készítette. A tér átöblítése végett a táblák teljesen kinyithatóak, csigák és ellensúlyok segítségével. Az irodát félig földbe süllyesztettük, így az alapozást és a parapetfalakat fa zsaluzatba öntve, vasbetonból készítettük el. A padlóburkolat fapallóinak végleges színeit kétkomponensű, epoxi bázisú festékkel adtuk meg. Végezetül: esős napokon kapunk pár cseppet a nyakunkba: néha kevesebbet, néha többet - néha csak a kopogás hangját...

Studio in Green

vezető tervezők: Jose Selgas, Lucia Cano
építész munkatárs: Jose de Villar
fém tartószerkezet: TCI cerrajeria tecnica industrial
poliészter burkolat: Ursa Fiberline
belső metakrilát burkolat: Industrias del Matecrilato
fa padlók és bútorok: Bascope
erős-, és gyengeáram: Elsues
vízellátás: Martin Juez
fotók: Iwaan Baan, Roland Halbe
generáltervező: SelgasCano Arquitectos

tervezés éve: 2009
kivitelezés éve: 2009