Hívogató nyitottság – református gyülekezeti központ Budaörsön

Új református szakrális épülettel gazdagodott Budaörs központja. A mellékutcában megbújó korábbi imaház helyett egy átlátható, karakteres modern épületegyüttes készült Berzsák Zoltán építész vezetésével – „A szőlősgazda háza" –, amely használóival együtt vállaltan a város felé nyitásra, a közösségépítésre fókuszál.

Budaörs napjainkban agglomerációs település a főváros peremén, Budapest "nyugati kapuja" a bevezető autópályáknak és kereskedelmi-logisztikai központoknak köszönhetően – évszázadokkal ezelőtt pedig egy főként svábok lakta, szőlőtermesztéséről híres falu volt a Fehérvárra vezető út mellett. A döntően római katolikus vallású lakosság a kitelepítések következtében rendkívül megcsappant; a két világháború közötti előzmények után ekkoriban indult meg a protestánsok nagyobb arányú beköltözésre. A reformátusok első imaházukat éppen egy kitelepített család lakóházából alakíthatták ki 1948-ban, az önálló egyházközséggé válással egyidőben. A Clementis utcában álló épület az évtizedek során egyre szűkebbnek bizonyult, ám az ingatlan adottságai csak kisebb átalakításokat tettek lehetővé. Több meghívásos tervpályázat és hosszú egyeztetések után a közösség új helyszín keresése és gyülekezeti otthon építése mellett döntött. Egy idős gyülekezeti tag ajándékozása, illetve vásárlás során került tulajdonukba a főutcára nyíló hosszúkás, kissé lejtős telek – a Krähling János tervezte, "erős várat" idéző, klinkertégla burkolatú evangélikus templom szomszédságában. A tervek elkészülte után, 2019. szeptember 22-én tették le az alapkövet, majd megindulhatott a több évig tartó építkezés, amelyet komoly állami és egyházkerületi támogatás tett lehetővé.

A növekvő, fiatalos egyházközség kezdettől fogva a város lakossága felé nyitott közösségként határozta meg önmagát, amely ezzel a helyszínnel kivételes lehetőséghez jutott, hogy missziói lelkületű célját maradéktalanul beteljesítse. Egyházi és református szempontból egyaránt ritka és sajátos alapállás tükröződik a megvalósult gyülekezeti központ (szándékosan nem csak templom és nem annak nevezett épület) koncepciójában, amelyet a hely adottságai is nagymértékben meghatároztak. A szabályozás adta kereteket kihasználva, a főutca hézagosan zártsorú szövetébe egy emeletes, jelzésszerű téglapárkánnyal és kifelé alacsony hajlású tetősíkkal lezárt kubus feszül, finoman utalva a történeti beépítésre, de méreteiben meg is haladva azt. A léptéknövekedést árnyalja, hogy a teljes fizikai nyitást lehetővé tévő, nagyvonalú ajtósáv áthidalójának helyzete a szomszédos épületek nyílászáróinak magasságához közelít. Az utcai traktus emeletét a nyílások harmonikaszerűen nyitható árnyékoló tábláiból képzett felület határozza meg. A belső térben állva, még zárt állapotban is elegendő a természetes megvilágítás mértéke. Első kísérletként az építész újpesti főplébánia épületén jelentek meg a perforált kompozit lemezek, amelyek mintázata itt a ház elnevezését teszi láthatóvá, egy szőlőtő és burjánzó indáinak fotójáról készített absztrakt átiratként. A névválasztás ("A szőlősgazda háza") utal egyrészt a település múltjára, valamint a bibliai példázatokon keresztül a gyökerek és kapcsolatok, a növekedés és gyümölcstermés motívumait is magában hordozza, utalva a közösség missziói lelkületére.

A főhomlokzat horizontális hatását ellenpontozza a kapubehajtó fölé helyezett, jelzésszerű harangtornyot formáló vertikális hangsúly. Célja a figyelem felkeltése, a tekintetek odavonzása, az épület rendeltetésének egyértelmű jelzése és természetesen a harangok hordozása. A telekhatáron végighúzódó és az oldalt felfutó vasbeton pengefal, valamint a filigrán rácsos acéltartók egymást támasztva emelkednek, egészen az evangélikus templom tornyának magasságáig. A harangok még az előző istentiszteleti helyről kerültek ide, jelezve ezzel a gyülekezeti élet folytonosságát. A szőlőindás rajzolatú lemezek a "torony" három oldalán is megjelennek, ezáltal a minta szinte "térbelivé" válik.

Telepítés szempontjából a téglalap alaprajzú épülettömeg mélysége a környező lakóépületek átlagos kiterjedéséhez közelít, azonban a funkció miatt az új beépítés a telek utcai sávját teljes egészében kitölti, a keleti oldalhatáron húzódó behajtó út kivételével. Ez a hasíték a régi polgárházak kapubejárós elrendezését idézi, itt azonban egy falakkal határolt, pergolával fedett, fénnyel átjárt külső térré, egyfajta cezúrává válik, amelyen végighaladva feltárul az együttes teljes elrendezése. A terület lejtését követő, finoman lefelé ereszkedő és lépcsősorba torkolló út végén, a hátsókert felé fordulva kapott helyet a két lakrészt tartalmazó parókia magastetős kubusa, kellően elkülönülve a közösségi tér időnként nyüzsgő világától.

Az utcáról egy szélfogón keresztül belépve tágas, liftes előtérbe érkezünk, ahonnan szinte a teljes épület rendszere érzékelhető a tekintélyes megnyitások révén. Az utcafronton húzódó, sokrétűen használható közösségi térhez lelkészi iroda és vizesblokk csatlakozik, utóbbi tömege a főhomlokzaton enyhe rizalitként, fehérre festett téglaburkolati textúrával jelenik meg, amelyet tizenkettő kis, fülkeszerű mélyedés tagol. A zártsorú, kompakt beépítésből adódó belső zóna helyiségei egy páció köré szerveződnek, amely minden szinten bőséges természetes megvilágítást biztosít. Ez az elem némi mediterrán ízzel gazdagítja az épületet; a jelenleg üres apró belső udvarra a tervek szerint egy kisebb fát ültetnek. Az épület keleti, a már említett bejáró úttal párhuzamos sávja a hosszirányú és a szintek közötti közlekedést szolgálja; a telek belseje felé haladva ezek a terek fokozatosan szűkülnek, az egyre elmélyültebbé, csendesebbé váló használati módokat leképezve: az utcáról nyíló, nyüzsgő közösségi tér után, a liftakna mellett pár lépcső vezet le a gyülekezeti terem előtti közlekedőbe, onnan pedig a szakrális központ "hangfogó" előterébe, amely az udvar felé is teljesen kinyitható. A külső-belső tér közötti nagyvonalú megnyitások, a világos terek finn szakrális épületeket, különösen Juha Leiviskä templomait juttathatják eszünkbe.

A közel négyzet alaprajzú, a református hagyományoknak megfelelően centrális jellegű, szabadon áttekinthető templomtér megjelenése a szintén Berzsák Zoltán és irodája által tervezett csömöri templomot idézi, amely nem véletlen, hiszen közel egy időben születtek a terveik. A tér elrendezése, karzatos kialakítása és a szószék feletti bevilágító sáv alkalmazása hasonló mindkét épületben; itt a szószék mögötti fal festett nyerstégla burkolatot kapott, a tér összenyitható a gyülekezeti teremmel, az absztrakt kazettás álmennyezet perforált lemezein pedig a főhomlokzat mintázata köszön vissza, összhangban a falon olvasható bibliai idézettel. Csömör esetében hangsúlyos a mennyezeten át bejutó és folyton változó fény játéka, itt a szerkezetnek csupán díszítő és térelhatároló szerepe van (többek között a kiegészítő fűtést biztosító fan-coil berendezéseket rejtik). Budaörsön az úrasztala és a szószék rendkívül szikár, kubusos formálású, a szószék frontjában egy aszimmetrikusan elhelyezett kereszt-motívum mint hiány, egyfajta árnyékfuga jelenik meg. A gyülekezet határozott kérésére padok helyett csak székek kerültek a térbe, hogy a tervezett sokrétű használatot semmi ne korlátozza.

Az emeleti szinten a páció köré szerveződik az utcafronti tanácskozó terem, az akadálymentes mosdóval ellátott vizesblokk és a tágas baba-mama szoba, ahonnan a nagy üvegfelületeken keresztül jól követhetők az istentiszteleti alkalmak. A bevilágító udvar még az utcai traktus pincei helyiségeibe is juttat fényt, ahol egy nagyobb teakonyha és gyermekfoglalkoztató, valamint a gépészeti tér található. A tágas, átlátható közlekedő terek, a lift, a méretes homlokzati alumínium nyílászárók és az eligazodást segítő feliratok rendszere egy igényes, modern középület érzetét kelti az idelátogatóban. A terek elrendezése lehetővé teszi egyszerre több, párhuzamos program, esemény megtartását. A korszerű hőtechnikai követelményeket kielégítő épületegyüttesben hőszivattyús padlófűtést alakítottak ki.

A templomtérhez délről kapcsolódó teraszra a behajtó út feletti pergola szerkezete fordul át, amelyre hamarosan szőlőindák kapaszkodnak fel. Ezen az udvari homlokzaton figyelhető meg a szakrális tér feletti félnyeregtető vonalvezetése és a tömör fémburkolat, amely a bevilágító sáv mellett oldódik kissé, egy-egy szőlőinda perforált megjelenítésével. Ezt a felületet fehérre festett nyerstégla mezők keretezik, áttételesen akár az egykori házak oromfalainak textúrájára utalva. A behajtó út feletti pergolák ritmusára rímel a keleti homlokzat karzatszintjének függőleges fa árnyékoló-rácsozata. A telken álló két épülettömeg közötti udvarrészre kerültek a rendeltetéshez szükséges parkolók, amelyek burkolt felülete akár közösségi eseményeknek, táboroknak is helyet adhat.

A 2022. április 24-én felavatott gyülekezeti központ láthatóan egyre inkább megtelik élettel, különféle közösségi alkalmakkal, eseményekkel; a berendezést és a belső munkákat a közelmúltban fejezték be. Budaörs egy sokrétűen és párhuzamosan akár többféleképpen használható, kortárs közösségi épülettel gazdagodott, ahol reménység szerint a lelki "meggyökerezés" és "gyümölcstermés" is megvalósulhat sokak számára.

Garai Péter

Szerk.: Winkler Márk