Hogyan toljuk ki a szakmát a döntéshozatalból? - lemondott dr. Tamási Judit a KÖH elnöke
A mai napon lemondott dr. Tamási Judit, a KÖH elnöke. Szűkszavúan csak annyit lehet tudni, hogy azért, mert nem értett egyet ”A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény” áprilisban elfogadott módosításával.
A mai napon lemondott dr. Tamási Judit, a KÖH elnöke. Szűkszavúan csak annyit lehet tudni, hogy azért, mert nem értett egyet ”A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény” áprilisban elfogadott módosításával.
A módosítás 2012. július 1-től lép életbe. Az indoklás szerint ”A most kialakítandó új közigazgatási rendszerrel, az önálló építésügyi hatósági hivatalok működésével az építési engedélyezés folyamata új körülmények közé fog kerülni. Az önálló építésügyi hatóságok az engedélyezési eljárás során a különböző szakmai előírások betartását szakhatósági állásfoglalások beszerzésén keresztül tudják biztosítani. Az új rendszer szükségtelenné teszi az önálló építésügyi hatósági jogkörnek a Kormányhivatal Kulturális Örökségvédelmi Irodájához történő telepítését, hisz a szakmai elvárásaikat szakhatóságként (hasonlóan más, az engedélyezési eljárásban közreműködő szakhatósághoz [mint pl. a közművek - aszerk.]) maradéktalanul érvényre juttathatják. A megváltozott rendszerben az építésügyi hatósági eljárásban az önkormányzati érdekérvényesítésnek is a szakhatósági jogosítványokkal rendelkező önkormányzati részvétel lehet az eszköze. Az így létrejövő tiszta jogi helyzetben az önálló építésügyi hatóság minden érdekelt bevonásával tudja az eljárást lefolytatni, és nem jön létre az a visszás helyzet, ami a mai állapotot jellemzi, hogy két szomszédos épületre két különböző szemléletű építésügyi hatóság külön-külön eljárásban ad építési engedélyt. A módosító javaslat teremti meg azt a jogi helyzetet, amely szerint a Kulturális Örökségvédelmi Iroda, mint szakhatóság vesz részt az építésügyi hatósági eljárásban.” forrás >>
A két külön eljárás mindezidáig az egyedileg védett épületeknél biztosította, hogy műemlékes szakemberek irányításával, aktív részvételével történjen meg egy-egy különösen érzékeny felújítás. Mostantól ez másképp lesz, egyetlen helyi önkormányzati hatóság dönti el, hogy mit lehet és mit nem. Nyilván kívülről úgy tűnik, hogy ezzel a módosítással egyszerűsödni fog az engedélyezés, de nem teljesen alaptalanul felmerül bennünk a gyanú, hogy vajon nem arról van-e szó, hogy az akadékoskodó (”aprólékoskodó”) műemlékes szakembereket el kell tolni az útból, hogy pénz és hatalom szabadon azt csinálhasson, amit akar.
Igen, minden bizonnyal vannak olyanok, akiknek akadályt jelentett a KÖH és kiváló szakemberei, de az általam ismert esetekben a végeredményen mindig meglátszott a kerékkötő aprólékosság, ami nem más, mint minőség, odafigyelés, szakmai igényesség: a ”ha csinálunk valamit, akkor azt csináljuk jól és alaposan” szlogen ösztönzése arra, hogy az építésben résztvevő összes szereplőből a lehető legjobbat hozza ki. Persze viták, konfliktusok árán, de ezek nélkül soha nem született semmi igazán értékes. Vezető építészeink nekem mindig elismerően szóltak a KÖH szakembereiről.
Július 1-től mindez másképp lesz. S hogy majd egy-egy helyi építési hatóság mennyire veszi figyelembe a műemlékesek (szakhatósági) véleményét, azt ők döntik el - nyilván pillanatnyi érdekeik szerint. Az előterjesztők Habis László KDNP-s egri polgármester, Michl József KDNP-s tatai polgármester, Borkai Zsolt FIDESZ-es győri polgármester. Nyilván nem véletlen, hogy pont három olyan város polgármestere exponálta magát, ahol viszonylag sűrűn vannak még egyedileg védett műemlékek.
Ezek után teljesen érthető a méltóságteljesen szűkszavú indoklás, ugyanakkor sajnálom, hogy nincs közérthető, hangos magyarázat. Mert akkor is, ha megszavaztak egy törvényt ”hozzáértő” politikusaink, a szakma nem maradhat néma, kutya kötelessége tájékoztatni bennünket, hétköznapi, amatőr örökségvédőket (és a nyilvánosságot!) a honatyák ”frappáns” törvényi megoldásáról, az így létrejövő ”tiszta jogi helyzet” hátteréről, és várható következményeiről.
Pásztor Erika Katalina
