A szenegáli függetlenség előtt tisztelgő kiállítási pavilonok, a Perzsa-öböl partján emelt víztornyok, a bolgár kommunizmus emlékműve és egy bencés kolostor, egy szovjet avantgárd építész tervezte angliai állatkert – a Getty Alapítvány „Keeping It Modern" programjának idei résztvevői igazán sokszínű képet nyújtanak. Az úttörő, nagy jelentőségű program ezzel a körrel lezárul: a hét év alatt támogatott 77 projekt így is áttörésként értékelhető a modern építészet megóvásának történetében.
Anglia, Szenegál, Kuvait, Nigéria, Oroszország, Hollandia, Németország, Chile, Portugália, India, Bulgária és az Egyesült Államok: ezek az országok érintettek a Keeping It Modern („Megőrizni modernnek") idei, összesen 2,2 millió dollárnyi támogatást nyújtó ösztöndíj-programjában. A 2014-ben indított támogatási programot az alapítvány kifejezetten azért hozta létre, hogy modern épületek hosszú távú fennmaradását támogató, proaktív kutatási és tervezési kezdeményezéseket segítsen. A támogatás feltétele, hogy a pályáztatott épület nem lehet magántulajdonban, illetve látogathatónak kell lennie.
„A Keeping It Modern elindítását megelőzően a modern épületek felújítása gyakorta a »munka közben megtanuljuk« elveit követte, ami viszont katasztrofális következményekkel járhat" – mondta július 15-én, a lista bejelentésekor Antoine Wilmering, a Getty Alapítványnak a programért felelős munkatársa. „A szakterület vezetői egyre többször hangoztatták, hogy ezen a hozzáálláson változtatni szükséges – ezért úgy döntöttünk, hogy a támogatást alapvetően kutatási és tervezési munkáknak szánjuk, még mielőtt a helyreállítás egyáltalán megkezdődik. A Keeping It Modern által támogatott projektek a kipróbált módszerek legjobbjait sorakoztatják fel a modern építészet kísérleti anyagainak és mérnöki innovációinak megőrzésében – és segítik az építészek munkáját Brazíliától Bulgáriáig."
Az egyes projektek 2020-ban helyszíntől és feladattól függően, 60-230 ezer dollár (17,5 M – 67 M HUF) közötti támogatást kapnak, de a Keeping It Modern program jelentősége nem is elsősorban az adományozott összegekben rejlik. Ezek ugyanis, bár egy-egy eldugottabb hely és obskúrusabb kezdeményezés számára nagy előrelépést jelentenek, nyilvánvalóan nem elegendőek az átfogó helyreállításra. A kezdeményezés viszont – természetesen a megcélzott kutatási-tervezési tevékenység támogatása mellett – segít abban is, hogy a nyugati világ (és a nyugati építészettörténet-írás) számára kevésbé ismert provinciák és perifériák is figyelmet kapjanak egyes unikális emlékeken keresztül.
Ehhez a Getty nem csak láthatóságot biztosít. A 2014-ben indított program 77 projektjének részletekbe menő beszámolói, szakmai jelentései ugyanis mindenki számára elérhetőek lesznek az alapítvány honlapján, így bárki tájékozódhat a szovjet-örmény modernizmus különlegességeiről, a sydney-i operaház betonszerkezeteinek megóvásáról, a koszovói Nemzeti Könyvtár épületének felújítási technológiáiról. A nyilvános projektkatalógus a felújítás és fenntartás praktikus ötleteihez, azaz pénzben nehezen kifejezhető értékű szellemi innovációhoz segít hozzáférni azoknak az országoknak és tervezőknek, akiknek ez más módon korántsem lenne magától értetődő. A katalógusban jelenleg a már lezárult 28 projekt beszámolói érhetőek el.
Az idén támogatásra kiválasztott 13 projekt a program hét évének legnagyobb és földrajzilag legváltozatosabb felhozatala, öt olyan országgal, amely eddig nem szerepelt a Keeping It Modern térképén. A 13 szerencsést egyébként 90 pályázó közül választották ki. A döntésben bevallottan szerepet játszik a tervező személye (jutott már támogatás többek közt az Eames-házaspár, Frank Lloyd Wright vagy Le Corbusier épületeinek), a jelenlegi állapot, az aktuális, illetve tervezett használat, valamint az a sajátos szempont, hogy a felújítás szolgálhat-e más projektek számára is előképként.
Az idén kiválasztott Obafemi Awolowo Egyetem a nigériai Ife-Ife például a trópusi modernizmus kiváló példája. Az egykor Bauhaus-diák, később Izrael sikeres építészévé lett Arieh Sharon művét a független Nigéria építésének eszközeként emelték 1962-1976 között; az egyetem most egy berlini építészirodával közösen dolgoz ki átfogó menedzsment-stratégiát a campus megóvására, ami reményeik szerint a régió más hasonló komplexumainak is hasznos lehet.
A szenegáli Dakarban Jean-François Lamoureux és Jean-Louis Marin tervei szerint emelt kereskedelmi negyed épületei a függetlenné vált ország első miniszterelnöke, a költőből lett politikus, Léopold Sédar Senghor eszmei irányítása alatt épültek. Senghor olyan építészetről álmodott, amely a nyugati minták másolása helyett szenegáli gyökerekből merít. Az afrikai díszítőművészet hatását tükröző, eredeti részleteit nagyrészt őrző, máig használt komplexumnak most egy gyakorlott csapat készítheti el a felújítási terveit.
Más a helyzet a jekatyerinburgi Fehér Torony esetében: az 1929-1931 között emelt szovjet avantgárd emlék több évtizede üresen áll, mióta egy másik víztorony átvette a feladatát. A korábban elkészült hasznosítási terveket 2012 óta egy helyi civil építészeti szervezkedés, a PODELNIKI csoport vette elő; a moszkvai Scsuszev Építészeti Múzeum partnerségével most ők vághatnak bele a feladatba, hogy Mojszej Reisher építész remeke újra a közt szolgálhassa.
Egy másik szovjet építész munkája is szerepel a kiválasztottak között: a bolsevik uralom elől emigrált Berthold Lubetkin Nagy-Britanniában úttörőnek számító Tecton-épületei a dudley-i állatkert és kastély területén 1936-1937 között épültek, és mára részben a megváltozott zoológiai elvárások, részben az anyagok elöregedése miatt szorulnak felújításra – ennek lehetséges eszközeit mérik fel a támogatás segítségével.
Elsősorban a projekt társadalmi jelentősége számított a Pysall, Jensen, Stahrenberg & Partner tervei alapján, 1976-ra elkészült Oberstufen-iskolaközpont projektjének kiválasztásának. A a késő modern és a posztmodern határán egyensúlyozó épület Berlin Wedding kerületében, a második világháború utáni időszak legjelentősebb városrehabilitációs projektjének keretében épült fel – de 2011 óta üresen áll. Helyi kezdeményezésre most közösségi célokra újítanák fel a Technische Universität Berlin szakembereit bevonva; a Keeping It Modern az erre irányuló vizsgálatokat támogatja.
Bár az idei listában is több neves tervező szerepel, Charles Correa vagy Gerrit Rietveld mellett Álvaro Siza talán az, aki a legérdekesebb példa. A támogatásra kiválasztott projekt a portugál építész legkorábbi munkái közé tartozik: Leça da Palmeira fürdőváros sziklás tengerpartján kialakított, a természeti közegbe ágyazott fürdőhely kiváló példa Siza minimalista érzékenységére. Az elmúlt évtizedek alatt azonban mind a sós tengeri hullámok, mind a közeli olajfinomító is szerepet játszott a vasbeton szerkezetek romlásában. A Getty támogatásával most az eredeti szerkezetek megóvását vizsgálják majd, Siza személyes részvételével – a remények szerint ezzel példát szolgáltatva a tervező más munkáinak megóvására is.
Idén a megszokottól eltérően három, korábban már támogatott épület is bekerült a nyertesek körébe: mindhárom esetében a korábban kidolgozott tervek szerinti felújítás részmunkáit lehet majd lebonyolítani a Getty-nek köszönhetően. Mindhárom projekt a maga nemében sajátos és izgalmas. A Pierre Jeanneret tervei alapján, 1962-re az indiai Chandigarh-ban emelt egyetemi épület esetében a kültéri medence és az épület burkolata felújítását tervezik. A Wallace K. Harrison által tervezett, 1958-ra elkészült presbiteriánus templom a connecticut-i Stamfordban a gótikus térélmény modernista átirata; a támogatás segítségével a látványos üvegablakok felújításába fognak bele. Talán a három közül a legérdekesebb a bulgáriai Buzludzsa-hegyen álló emlékmű, amelyet a helyi kommunista párt alapításának 90. évfordulójára emeltek az 1960-as években Georgi Stoilov tervei alapján. A látványos helyszínének és egyedi csészealj-formájának köszönhetően népszerű fotótémává vált, de az utóbbi időben erősen lepusztult emlékműnek az ICOMOS német tagszervezete készítette el a felújítási terveit, és most a Getty támogatásával megindulhatnak a belső mozaikdíszének a konzervációs munkái is.
Bár 2020 a Keeping It Modern program utolsó éve, az elkészülő munkák kapcsán az online projektkatalógus még évekig folyamatosan frissül majd. Az alapítvány emellett az érintett régiókban workshopokat is tervez építészek és döntéshozók számára, hogy megismertesse a projekt sajátosságait. Az első ilyen találkozót Marokkóban rendezték, a közeljövőben pedig terveznek egyet a kelet-közép-európai régióban is.