Hol lehetne a buszpályaudvar Szegeden?

A szegedi buszpályaudvar és a piac szűkösen osztozik a Mars tér használatában, ezért az állomás helyének problémája fontos kérdés. Alábbi elemzésében Rigó Mihály erre keresi a választ.

1. A mai helyzet – Buszpályaudvar a Mars téren

Sokat erről nem akarok írni, mert a helyzet ismert. A Mars tér háromnegyede már a piacé, és kb. negyede a buszpályaudvaré, beszorítva egy zsebkendőnyi területre. Most nem írom le azt, hogy mit jelent, ha semmire sincs hely, hiszen ha valaki kimegy, elszenvedheti. A szorítást már régóta érzik és keresik a helyet, ahová ki lehetne menekülni innen. Kinőtte a helyet a pályaudvar.

Lassan manővereznek a szűk helyen az induló és érkező buszok, keresztezve a fő gyalogosáramlási irányokat. Még a buszmegállók sem férnek el mind a téren, a Volán kénytelen erre is igénybe venni a környező utcákat, mint például a Szent Gellért utcát. A téri pályaudvaron az utasok helye is szűk; nem férnek el a kis csarnokban, egy keskeny középső járdára szorítottan kerülgetik egymást. Kevereg a felszálló-leszálló tömeg a várakozóval. A szolgálaton kívüli buszok egy részét a környező utcákban tárolják, például a Mikszáth Kálmán utcán.

A helyszűke szüleményei szintén az úgynevezett decentrumok – a pályaudvart pótló kis pályaudvarok – a város területén szétszórva, ahol lerakhatók azok a buszok, amelyek nem férnek el a Mars téren. A Mars téri buszpályaudvar és a szegedi villamos hálózat – a másik közösségi közlekedési eszköz – kapcsolata sem ideális. A Mars tér mellett halad ugyan el a legforgalmasabb szegedi villamos vonal, az 1-es és a 2-es villamosé, a Kossuth Lajos sugárúton. Ennek a buszpályaudvarhoz legközelebbi megállója az Anatómiai Intézet előtti, azonban túl távoli ahhoz, hogy bőröndökkel, csomagokkal valaki a Mars térről addig elvonszolja magát. Ráadásul ezen az állapoton javítani sem lehet, ugyanis reménytelen próbálkozás lenne ezek valamelyikét közelebb vinni a másikhoz. A Mars téren szintén reménytelen lenne egy személyautó parkolót kialakítani arra a célra, hogy az autóikat addig letegyék, amíg a buszos utazásról vissza nem érnek.

Nagyon rossz a kapcsolata a Mars téri buszpályaudvarnak a szegedi vasút-állomásokkal is, éppen az előbb leírt áldatlan villamos kapcsolat miatt. A hely annyira kicsi, hogy még egy kerékpártároló sem fér el. Meg kell nézni a hódmezővásárhelyi vagy a mórahalmi kerékpár tárolót a buszállomások mellett azért, hogy lássuk, mekkora is lenne az igény, ha lenne hely.

Nyilvánvaló, hogy utazási eszközváltó helynek az a hely alkalmatlan. Abban mindenki egyetért, hogy ez a hely kevés erre a feladatra, és abban is, hogy újat kell keresni. Hatalmas a vita azonban abban, hogy hol legyen az új állomás.

2. A mai szándékok

A mai rendező elv, jelszó a multimodalitás, a sokmódúság. Semmi mást nem jelent, mint azt, hogy lehetőleg közel legyenek egymáshoz a különböző közösségi közlekedési eszközök megállóhelyei annak érdekében, hogy az egyikről a másikra való átszállás a lehető legegyszerűbb legyen, az utastól a legkisebb energiát kérje. Magyarul: igyekeznek a buszpályaudvart a vasútállomás közelébe telepíteni. Ne legyen szükség személyautót használni arra, hogy a vasútról elmenjek a buszpályaudvarra, hanem legyen ez a kapcsolat közvetlen, főleg személyautótól mentes. Alapvetően két hazai modell létezik az előbbi feladat megoldására.

Az egyik a debreceni. Itt a vasútállomás rekonstrukciója keretében a vasúti pályaudvar mellé telepítik a város buszpályaudvarát. Az utas mindkettőt egy helyen éri el, ez azonban nem szentírás. A második modell a budapesti. A főváros mai legnagyobb buszpályaudvara a Népliget melletti, annak ellenére, hogy a közelben sincs vasútállomás. Van viszont helyette, mellette metró. A metróhálózat lényegében ugyanaz, mintha fizikailag is ott lenne a buszok mellett a vasút. A főváros új pályaudvarát azonban már a kelenföldi vasútállomás mellé tervezik. Van, illetve lesz itt minden egy kupacban, mi szem-száj ingere: autópálya, vasútállomás, metróállomás, villamosmegálló, új buszpályaudvar, hatalmas személyautó parkoló és természetesen óriási új pláza.
A kétféle modellben a közös a nagy helyigény.

Az is elképzelhető, hogy egyre nagyobb helyre van szükség, tehát az új buszpályaudvarnak olyan helyre kellene kerülni, ahol a terület bővíthető. A fővárosi Népligeti buszpályaudvar mellet is van egy ma még beépítetlen hatalmas terület. Az is tény, hogy a fővárosban sem a Nyugati, sem a Keleti, sem a Déli pályaudvar mellett nincs autóbusz pályaudvar, a főváros mégis működik. Azaz nem lehet az új alapelvekhez mereven ragaszkodni, főleg, ha azok más logikákkal ütköznek.

3. A korábbi elképzelések

Szeri István úrtól, a Tisza Volán vezérigazgatójától elkértem azokat a helyszíneket, ahol korábban megpróbáltak már új helyet keresni. Íme, a lista:

1. Mars tér - háromszintes lett volna (parkoló szint a föld alatt), de készült olyan változat is, ahol egyszintes a pályaudvar és a jelenlegi parkoló felé terjeszkedett volna.

2. Kálvária sugárút – Rókusi körút sarka, a volt világ utcája telek.

3. Bakay Nándor utca – Vásárhelyi Pál utca, saroktelek.

4. Rókusi tó területe.

5. Volt konzervgyár területe.

6. Tisza pályaudvar területe.

7. A volt Merkúr telepe a Sándorfalvi úton.

8. A volt Agroker telep.

9. A volt Pick hizlalda területe (most Baumax és Toyota).

10. Teljes Indóház tér területe.

Úgy sejtem, hogy mind a pénztelenség miatt bukott el. A Volán pénze a költözködéshez egyedül kevés lett volna. A folyamat lényegében a társfinanszírozó beruházó keresési folyamatává vált. Látszik, hogy a szegedi új buszpályaudvar helyszínkeresői már szinte bejárták az egész várost.
Ez a folyamat – a sikertelenségén túl – rendkívül káros volt. A Város és a MÁV, illetve a Volán szakemberei minden alkalommal egymásnak feszültek, különböző lövészárkok százai jöttek létre. Kialakult egy áldatlan állóháború, amely innentől kezdve minden egyéb új helyszín keresését nagyon megnehezíti, hiszen korábban az egyes helyszíneknél már vélemények alakultak ki, fogalmazódtak meg, rögzültek, amelyeket rendkívül nehéz megváltoztatni, módosítani, hiszen esetleg szakembereknek, intézményeknek kellene véleményt váltani.
Az intézmények véleményét sajnos az is befolyásolhatja, hogy olyan helyszín nem jöhet szóba, ahol egy szervezetnek, intézménynek, mint kötelező finanszírozónak be kellene lépnie. Ezért el kell tudnunk választanunk az intézményi érdeket a városi közösség érdekeitől.

4. A mai szegedi elképzelés

Úgy tudom, hogy a Város mai elképzelése szerint a szegedi buszpályaudvar a leendő szegedi Déli-híd szegedi hídfőjébe kerülne. A Bécsi körút folytatása – a Boldogasszony sugárúti kereszteződés után – az Oldal utca. Az Oldal utca ma a Paprikafeldolgozó és az Egyetem területe között halad az Állomás utcáig. Ha gondolatban összekötjük az Oldal utcát az újszegedi oldali Kertész utcával, akkor közelítően megkapjuk a tervezett Déli-híd helyét. Erre a hídra kanyarodna majd föl a MÁV azon új vágánya, amely az Indóház téri Nagyállomásról indulna Makó felé.

A meglévő Oldal utca, a szintén meglévő Bánomkert sor, valamint a MÁV előbbi íves vágánya között – az Oldal utca Nagyállomás felőli oldalán – kialakul egy bezárt terület. Ismereteim szerint ide kerülne a szegedi buszpályaudvar, de hallottam már olyan változatot is, amely szerint a vasúti íven belülre kerülne a buszpályaudvar.

5. A szegedi kényszerek

a) A közös vasúti-közúti híd
Korábban Szeged vezetői két új hídról álmodtak. Egy közútiról a Déli-híd helyén és egy vasútiról a medencés kikötő közelében. Mindenben egyezve, megfelelve az elmúlt 50 év legnagyobb törekvésével, amely országszerte az volt, hogy a vasúti és a közúti közösködést, a közös híd használatát, mindenütt szüntessék meg, azaz külön hídon menjen a közút és a vasút.
Annak ellenére, hogy mind a közút, mind a vasút állami tulajdonú, szinte sohasem lehetett összehangolni a fejlesztési pénzek rendelkezésre állási időpontját. Ez megakadályozta a közös fenntartást, amely értelmetlen vitákhoz, ellenségeskedéshez vezetett.

Ez történt a közelünkben az algyői hídnál is. A régi közös híd megmaradt vasútinak és épült egy új a közútnak. Az egykori szegedi vasúti hídon egykor maga a világhírű Orient expressz járt Kikinda és Temesvár felé. Ez a vasúti híd és vonal vitte a Bánát, a Bánság mindenféle kincseit Bécsbe. A világháború idején ezen hidat lebombázni fontosabbnak tartották az angol-szászok, mint azokat a vasúti pályákat, vágányokat külterületen, amelyek szerencsétlen embereket szállítottak Auschwitzbe. Erre ma sincs válasz, sőt egyre inkább tabu lesz. Nekünk pedig azóta sincs vasúti hidunk.

Szegeden valamikor két nemzetközi vasúti vonal keresztezte egymást. Ma ezzel szemben csak egy vasúti zsákutca vagyunk, ennek minden káros gazdasági következményeivel. Mivel nem tartom szerencsésnek azt, hogy tehervagonok mozogjanak Szeged szívében, a tervezett Déli-hídon, én természetesen továbbra is a külön vasúti híd pártján állok.

Most viszont mindennel szemben menve a fővárosi döntéshozók összevonták a szegedi hidakat egybe. Jó lesz ez a periférián így is. Így akarják megúszni, lerázni a budapesti olimpia ábrándozói a több évtizede megoldatlan szegedi gondot a lehető legolcsóbban. Két híd semmiképp, esetleg egy – hangozhatott el a fővárosi ukáz. Mit lehet tenni, ha ők osztják a pénzt?

b) A tram-train
A tram-train olyan villamos, amely képes elhagyni a belterületet és képes vonatként közlekedni a vasúti vágányokon is, települések között. Mivel az EU a közúti közlekedés helyett a vasútit és a közösségit támogatja, a Déli-hidat kénytelenek ekként eladni. Így megpróbálva becsalni leendő hídfinanszírozóként az Európai Uniót. Mivel az M43 autópálya elkészülte után az állami közútnak már nem érdeke a Déli-híd, kiesik ez a szervezet, mint elvi finanszírozó. A MÁV-nak semmire sincs pénze, tehát szintén kiesik. Marad az EU, ha neki tetszőt sikerülne kihozni, azaz: a hídon lennie kell tram-trainnek. Később hangsúlyozni fogom, hogy ezzel a tram-train még nincs megoldva, még tetemes pénzt fog kérni a hídon túli szakasz is.

c) A buszpályaudvar
Az eddigi évtizedek igazolták, hogy nem akadt az áthelyezésére társfinanszírozó. Hátha a híddal együtt ez is rávarrható az Európai Unióra. Nosza, menjen a buszpályaudvar a híd mellé.
Teljesen nyilvánvaló az is, hogy itt a sokadik kényszerről van szó. Az egyik hibás döntés szinte vonzza magához a hasonlókat, a hasonlóan hibás következőket.
Körülbelül ennyi a kényszerlogika, amelyek a mai helyzethez elvezetnek bennünket. A hangsúly a kényszereken van, mert a látszólagos végeredmény nem egy szerves logika végeredménye.

6. Az elképzelés kritikája

1. Egy esetleges itteni buszpályaudvar csak látszólag van közel a Nagyállomáshoz.
Az utasoknak jelentős hosszat kell gyalog megtenniük a kettő között. Majdnem előállna az a helyzet, mint amilyen ma a Mars tér és a Kossuth sugárúti villamos megálló között van. Ez nem szerencsés. Így csak majdnem, csak kissé teljesül az az elvárás, hogy a buszpályaudvar és a vasútállomás egymás mellett legyenek. Vannak ekkora távolságok reptereken is, de ott mozgó járdát, mozgólépcsőt építenek, ami nem két fillér áru. Itt valószínűen ezeket húznák ki legelőször.

2. A Bánomkert sor mellett elkezdett klinikai fejlesztések, klinikai építkezések folytatódni fognak a tervezett hídig. A klinikák számára elég megterhelő lesz maga a tervezett híd és a vasúti forgalom is, miért kell ezt még tetézni egy buszpályaudvarral?
Nyilvánvaló az, hogy egy buszpályaudvar jelentős környezetterhelő létesítmény, akármilyen buszok is fogják azt majd használni. A por, a zaj, a nyüzsgés, a balesetveszély nem illik a gyógyítás és az oktatás helyszíneihez.

3. A Város tervezi a Szeged-makói irányú tram-traint is.
Ez önmagában egy kiváló ötlet, mert a két város között majdnem öt kilométerenként van egy település. Szeged és Makó között körülbelül 30 km csak a táv, e kis szakaszon elhelyezkednek az alábbi települések: Szőreg, Deszk, Klárafalva, Ferencszállás, Kiszombor. Mondhatni; ilyenre találták ki a tram-traint. Ha megépül, ez lesz a térség legfontosabb közösségi közlekedési eszköze, a legnagyobb személyszállító. Ha elkészül, akkor a mai 43-as számú főúton járó rengeteg autóbusz levehetők a főútról, azaz ezen a vonalon megszüntethető lesz a buszközlekedés.

Jelenleg a Szeged-makói irány az egyik legnagyobb forgalmú buszos irány, ami miatt sorsa rendkívül fontos. Magyarul; Szeged és Makó között megszűnik, vagy majdnem nullára esik majd vissza a buszforgalom. A busz is és a tram-train is ugyanazokat vinné, ugyanazt a feladatot látná el. Kettő azonban sok erre a feladatra, csak az egyik maradhat. Mi értelme akkor annak, hogy az új buszpályaudvar egy olyan helyen legyen, amely a később megszüntetendő buszjáratoknak lenne kedvező? Az egyik városi fejlesztés okafogyottá teszi a másikat.

A Déli-híd tövébe elképzelt buszpályaudvar nyilván nagyon jó helyen van a mai rengeteg, a Szeged és Makó között járó busznak, ez tény. Tény azonban az is, hogy ezek a buszjáratok meg fognak szűnni, ha megépül a tram-train. A buszpályaudvar viszont ott marad, lényegében értelmetlenül, sőt a helye miatt rákényszeríti a buszokat arra, hogy átgázoljanak a teljes városon.

A tram-train további gondja a vonalvezetése, a kiépítési helye, ami miatt a hídi átvezetés megoldásán túl tetemes pénz kell ahhoz, hogy a gondolat működjön. Már az elején érdemes megemlíteni, hogy a Szeged-makói meglévő vasútvonal a megszűnés állapotáig lepusztult. Itt egy felújítás költsége azonos az újjáépítés költségével. Ma a buszok a települések főutcájaként működő 43-as számú főúton járnak, a házak előtt, a házak közelében. A buszmegállók is a lakosság legnagyobb közelében vannak, ez így nagyon kényelmes a buszozóknak.

De mi lesz a tram-train esetén? A vasút ma elkerüli a településeket, a vasútmegállók távol vannak a települések központjától, távol a leendő utasoktól. Ha a tram-train ezen fog haladni, az nagyon kényelmetlen lesz a lakosságnak a sok gyaloglás miatt. Ezért célszerű lenne a tram-train nyomvonalát bevinni a 43-as számú főút mellé, a mai átmenő, a településközi forgalmat pedig kivinni a településeken kívülre. Helyet kellene tehát cserélni a 43-asnak és a vasútnak, ahogyan azt Egedi Gergő nevű fiatal mérnök kollégám javasolta. Az elv szép, de gyakorlatilag építeni kellene Szeged és Makó között egy új utat és egy új vasutat.

Arra is kellene gondolni, hogy amennyiben vasúti vágány átmegy a Déli-hídon, akkor számítani kell ott is a nemzetközi vasúti teherforgalommal is. Nemcsak a hídon, hanem Szeged belterületén és a Szeged-makói vasúti szakaszon is. A településre bevitt tram-train esetén végig a településfüzéren.
Nem olyan egyszerű tehát ez a tram-train, mint látszik, mintha csak a hídi átvezetés lenne a feladat. Még ha ez meg is valósulna, ezer egyéb baj jelentkezne.

Egy további gond és lehetőség: korábban javasoltam a Szeged-makói tram-train későbbi meghosszabbítását Aradig. Arad ugyanolyan lélekszánú település, mint Szeged. Arad egy villamosbarát város, amelynek valamikor villamosgyártása is volt. Sőt itt épült meg Európa első városon kívülre vezető villamosvonala a közeli szőlővidék felé. Végig szeretném azonban itt is hangsúlyozni; egy tram-trainnak teljesen más vonalvezetés kell, mint egy nemzetközi teherforgalommal is járt MÁV-vonalnak. Teljesen eltérők ugyanis a két vonalfajta érdekei. A tram-train vonalvezetése akkor kedvező, ha nagyon közel megy a használó emberhez, míg a nemzetközi teherszállítás nyomvonala akkor megfelelő, ha minél messzebb megy az emberi környezettől. Ami jó az egyiknek, rossz a másiknak. Ezeket sem illene egyesíteni egy közös vágányon.

4. Már beigazolódott a Mars tér kapcsán, hogy egy buszpályaudvar nagy területigényű. Ehhez még társul igény a nagy tömeg kényelmes elhelyezésére, mozgási pályáinak biztosítására, a nagy személyautó parkolóra, taxi drosztra, kerékpártárolóra. Vajon ez a minden irányban bekerített új terület képes-e erre, tudja-e ezt, vagy megint beszorítjuk magunkat?

5. A meglévő szegedi elektromos közösségi közlekedés kapacitása szinte alig van kihasználva, miközben keresztül-kasul járják Szegedet a buszok, rontva ezzel az elektromos közösségi közlekedés esélyeit. Mondjuk ki végre azt, amúgy is tud mindenki: ez két közlekedési mód évtizedek óta egymás vetélytársa, versenytársa a városi támogatások elnyerésében, így egymás esélyeinek rontója. Mindig azt hangsúlyozták, hogy egymást ki kell egészíteniük. Ezzel szemben egymást gáncsolták.

Miközben a Város ma támogatja a buszos személyszállítást, ezzel együtt egyben rontja is az elektromos szállítás esélyeit. Nem lehetne végre egyértelműen eldönteni azt, hogy mit akarunk ezek helyett a kétértelmű, egyrészt-másrészt típusú lépések helyett?

Itt a felújított elektromos hálózat és eszközállomány, elemi érdek lenne ezek kapacitásának minél nagyobb mérvű kihasználása. Különben egyre csökkenni fog a szállított utasmennyiség és ezzel együtt nőni a városi pénztámogatás igénye. Nem kezd már ma is szinte finanszírozhatatlanná válni az elektromos közlekedés? Nem túl drága a kapacitásfeleslegek futtatása és finanszírozása? Hallottunk oda-vissza érveket mindkét oldalról egymás teljes kiszorítására. Miért nem lehet ezt a szegedi társadalom érdekei felől megközelítve tisztességesen megtárgyalni?

6. Célul tűzhetné ki azt a Város, hogy a szegedi harmadik körúton (Makkosházi krt., Rókusi krt., Vásárhelyi Pál u. és Móravárosi krt.) belül csak elektromos közlekedés legyen, hiszen mégis egy Biopoliszról van szó. Ha az új buszpályaudvar bekerül a város szívébe, mondjuk a Déli-híd szegedi hídfőjébe, akkor ez a későbbiekben is elképzelhetetlen lesz. Hosszú évtizedekre ellehetetlenítjük a javaslat megvalósulását, miközben a fejlett világ a közlekedés elektrifikálása felé halad. Nem akarjuk észrevenni, nem akarjuk tudomásul venni? Tessenek megfigyelni a német igyekezeteket. Ma már gyártják az akkumulátoros autóbuszokat is. A budai Várba nemsokára csak elektromos buszok mehetnek föl. Miért nem igyekszünk annak feltételeit megteremteni, hogy a harmadik körúton belül ne legyenek, ne járhassanak kőolajat felhasználó buszok?

7. A javaslatom

A városunk fejlődését ismerve tudjuk, hogy Szegednek miért van két vasútállomása, a Nagyállomás és a Rókusi-állomás. Ahogyan mondani szokták: történelmileg így alakult ki.

Végigkövethető a két állomás rivalizálása, még vasutas körökben is. Több olyan vonalfejlesztési javaslat született korábban, amelyek a Rókusi állomást akarták helyzetbe hozni a Nagyállomás kárára, például a fővárosi vonatok ottani fogadása által. Elég elővenni a legújabb várostörténeti atlaszt, amelynek egyik szerzője Takács Máté főépítész úr volt. Az általa írt topológiai anyagrészben láthatók azok az elképzelt vasúti nyomvonalak, amelyek a Budapest-szegedi vasútvonalat be akarták vinni a Rókusi állomásra. Ezeket a vitákat egy csapásra lenullázta, értelmetlenné és túlhaladottá tette a Nagyállomás felújítása és ezzel együtt a Rókusi-állomás elhanyagolása, szinte feladása, lepusztulni hagyása.

Mostanság olyan szelek fújnak, amelyek kissé rehabilitálni tűnnek a Rókusi-pályaudvart, mivel megszületett a Szeged-hódmezővásárhelyi tram-train ötlete, hiszen a szegedi villamos a Rókusi állomás területén menne föl a Szeged-hódmezővásárhelyi MÁV vágányra. Valamikor egészségesebben gondolkoztak, hiszen abból indultak ki, hogy kettő vasútállomásunk van, amelyeket össze kell kötni a villamossal. Ez lett városunk elektromos hálózatának az első eleme, az alapja. Én ezen utóbbi gondolkodásnak – azaz a fővárosi fejlesztési modellnek – vagyok a híve, ezért a továbbiakban a javaslatom is ilyen irányú. Egyértelmű az, hogy a Város inkább a debreceni modell követését látszik kierőltetni. Jelezni szeretném, hogy javaslatom több korábbi javaslatot ötvöz, korábbi jó javaslatokra épül, tehát nem tekinthető semmiképp teljes egészében az én ötletemnek. Ennek jellemzésére egy mondat; szinte nincs ma szegedi mérnök, aki ne készített volna már tervet a szegedi Indóház térre. Javaslatom két fő helyszíne az előbb említett két pályaudvar.

Mi legyen a mai Mars téri buszpályaudvarral?
Szűnjön meg és területét csatolják teljes egészében a piac területéhez. Csak egy átmenő buszmegálló maradjon a Mars téren. A Nagykörút vonatkozó szakaszán csökkenteni lehet a sávszámot, növelni lehet a zöld terület nagysága, amelyre itt nagy szükség van.

A Nagyállomás környezetének javasolt beavatkozásai:
Az Indóház tér képtelen feladatai ellátására a kis területe miatt. A sokféle közlekedési mód részére a szükséges területeket itt képtelenség biztosítani. Ezeket csak jelezni lehet, lehetett a téren. Javaslom kihasználni azt az egyedülálló lehetőséget, amelyből Szegeden kevés van. Ez a szintkülönbség. Őseink csak úgy tudták felvezetni a korabeli vonatokat a korabeli vasúti hídra, hogy megemelték a Nagyállomás vágányszintjét. Ezért látjuk úgy, hogy a pesti vonat az első emeletre érkezik.

Már a Nagyállomás felújításakor szóba jött egy gyalogos alagút az Indóház tér szintjén. Az Indóház térről tervezték indítani és el akarták vezeti a vágányok alá. Így akarták külön szinten megközelíteni a vágányokat, mint például most az Cegléden is látható. Javaslom, hogy ezt az alagutat hosszabbítsák meg a teljes töltés alatt annyira, hogy az kibukkanjon a Nagyállomás Tisza felőli oldalán. Ha ez megvalósulna, akkor az Indóház térről át lehetne vinni a buszokat és a személyautókat a Nagyállomás másik oldalára. Az Indóház téren csak a villamosok és a kerékpárok maradnának, a tér levegőhöz jutna. A vonatról érkezőt már a leszálláskor tájékoztatni kellene arról, hogy melyik közösségi közlekedési eszközt az állomás melyik oldalán éri el.

Esztétikai okból eltakarítható lenne valamikor a Nagyállomással szembeni, az Indóház tér Boldogasszony sugárút felőli házsora, amely a Nagyállomás épületéhez méltatlan. Ezek a házak jórészt felvizesedtek, repedezettek és nagyrészt lakatlanok. Beszorultak a tömbjeikben épült új házak és az Indóház tér közé. Rossz első benyomást keltenek Szegedről az ide érkező idegenben. Ez egy nagyon rossz városkapu.

A Rókusi-pályaudvar környezetének javasolt beavatkozásai:
Az első buszpályaudvari helyszín valószínűen a Rókusi-pályaudvar melletti volt, mert ez a leglogikusabb. Visszavetette azonban az itteni buszpályaudvar létesítését a Rókusi-pályaudvar MÁV általi leértékelése, elhanyagolása, a vasúti funkciók javának a Nagyállomásra telepítése, majd még inkább a pláza építése és a vasutas sportpálya (a SZVESE sporttelep) működőképességének erőltetése. A környék a térség Szeged egyik lepusztuló területe lett, amely egyre mélyebbre sodródott, mára szinte barnamezős a terület. Ez a terület helye és helyzete miatt megérett arra, hogy Szegednek méltó városkapuja legyen, felértékelődjön.

A felértékelődés megkezdődött azzal, hogy ez a hely vált a sok elképzelhető szegedi buszpályaudvar telephely közül azzá, amelyik legközelebb van az elkészült autópálya csomópontokhoz. Nyilvánvaló az, hogy a legtöbb, a várost érő autóbusz „támadás” ezekről a csomópontokról várható. A szegediek tudják, hogy a pláza forgalma a belvárosba beengedett szegedi nagyáruházak megnyitása, a vásárlóerők elvonása miatt haldoklik, a bérlőinek egy része már kiköltözött az épületből, a tulajdonosok folytonosan keresik az új funkciókat és az új bérlőket.

A vasutas sportpályától is igyekezett a MÁV megszabadulni, eddig tudtommal sikertelenül. Ma talán már nem lehet ideális helyűnek tekinteni azt a sportpályát, amely a város legforgalmasabb útja mellett van. Szeged új stadionja különben is a közelben, az Izabella-híd másik oldalán fog megépülni rövid időn belül. Ilyen sűrűségben biztosan nem kellenek sportpályák.

Úgy néz ki tehát, mintha ez a hely egyre kedvezőbb lenne az új buszpályaudvarnak. Főleg, ha itt megy majd át a Szeged-hódmezővásárhelyi tram-train is, mely talán kimozdítja halott állapotából magát a Rókusi-pályaudvart is. Ideális az is, hogy a sokadszorra kiszemelt hely a szegedi harmadik körút mellett fekszik, ami a megközelíthetőség miatt nagyon fontos. A harmadik körút csomópontjaiban ki kell hagyni fejlesztési területeket a harmadik körút mai jelzőlámpás csomópontjai átépítéséhez jelzőlámpás körforgalmú csomópontokká. Az így megnövelt kapacitású harmadik körút képes lenne a városba az autópályákról és az egyéb utakról befutó buszok fogadására és odavezetésére.

Az ide vezethetők – a lehető legrövidebb úton – az M5-ről, az M43-ról, a Békéscsaba, Csongrád, Budapest, Kiskundorozsma, valamit a nyugati elkerülő úton át a Baja és Röszke felől érkezők is. Látható, hogy az egyik főirányt sem kell a harmadik körúton belülre vezetni. Nincs semmi akadálya annak, hogy a harmadik körúton belül egy új szegedi zóna alakuljon ki; a csak elektromos közösségi közlekedési eszközök zónája. Maradna a Nagykörúton egyedül a makói irány, ideiglenesen, amíg el nem készül a tram-train ebben az irányban. Ideiglenes ez a vezetés, hiszen a makói tram-train elkészülte után ebből az irányból nem fog busz érkezni. Azt a lehetőséget sem zárnám azonban ki, hogy addig a makói irányú buszok végállomása a Nagyállomásnál lenne.

Véleményem szerint az 5-ös számú főút, azaz a Kossuth Lajos sugárút, mindkét oldala felhasználható egy normális buszpályaudvar céljára. Hatalmas a terület. A szóba jöhető terület határai szerintem a Szeged-Hódmezővásárhelyi vasút vonala, a Szatymazi út, a Rókusi körút és a Vásárhely Pál utca egy szakasza, és végül a Pulz utca. Mielőbb egy tervpályázat kellene a komplex hasznosításra, lehetőleg ütemezetten.

Megengedhetőnek tartanám az 1-es villamos pályájának módosítását is, a mai pláza parkoló terepszint alá helyezését is. A megmaradt pláza épületének üres vagy üressé tehető része átengedhető, elég lenne a buszpályaudvar utasigényeinek kielégítésére, az utasok fogadására. Ezzel a maradék pláza is jól járna, lásd a Kőbánya-Kispest vasútállomás mellé települt óriási plázát.
A főút és a pláza épület közötti területen – a pláza oldalán – elhelyezhetők lennének a buszok indító és fogadó állomásai. A parkoló buszokat pedig el lehetne helyezni a főút másik oldalán, a vasutas pálya felőli oldalán, kezdetben a vasutas pálya mellett, majd szükség esetén magán a pálya területén is. A két buszpályaudvar teleprész között az Izabella-híd alatti, a Pulz utca végén lévő aluljáró biztosítaná a kapcsolatot, a Kossuth sugárúttól függetlenül, külön szintűként.

Lehetőséget adnék az Izabella-híd és a Kossuth sugárút-Rókusi körút meglévő csomópontja közötti szakaszon egy új csomópont kialakítására, amelyben csak a Kossuth sugárútra fel és a Kossuth sugárútra le irányú, jobbra forduló irányok lennének kialakíthatók. Ezen a helyen találkozhatna minden; a vasút, a közút, a villamos, a busz és a tram- train. Természetes módon, minden durva kényszer nélkül, követve a józan észt.

A Nagyállomás környezetéről szóló írásom megtalálható itt:
http://epiteszforum.hu/a-szegedi-indohaz-ter

dr. Rigó Mihály, okl. erdőmérnök és okl. építőmérnök
Szeged, 2015. július 15.

2015. szeptember 4-én találtam rá az alábbi grafikonra.

A kiváló ábrán a kék színű nyilakat és a melléjük írt számokat javaslom megtekinteni és figyelembe venni. Ezek együtt ugyanis azt adják meg, hogy milyen irányból hány utas érkezik naponta autóbusszal. Az irányok itt a nyilak irányát jelentik. Az érkezőket két csoportba rendeztem. Az egyikbe azokat, kiknek a távolságok alapján kedvezőbb a rókusi állomási buszpályaudvar, míg a másikba, akiknek inkább a Déli-híd melletti.

Jól látható:
északról 3000 utas/nap,
észak-nyugatról: 1600 utas/nap,
nyugatról: 4500 utas/nap,
700 utas/nap.
Ezek együtt: 9800 utas/nap

Folytatva a képet:
dél-nyugatról: 600 utas/nap,
dél-keletről: 2500 utas/nap.
Ezek együtt: 3100 utas/nap.

Ez az arány: 1:3!

Mi kell még ahhoz, hogy a döntéshozók belássák: forgalomtechnikailag kedvezőbb lenne a Rókusi-pályaudvar melletti buszpályaudvar, mint a Déli-híd szegedi hídfőjébe helyezett. Miért jó az nekünk, ha értelmetlenül áthajtjuk a buszokat a városon? Ha valami lenne a Szeged-makói tram-trainból, ha megépülne, akkor a dél-keleti irányból még kevesebb busz jönne Szegedre, ezzel az előbbi, észak-déli arány még inkább a Rókus-pályaudvar melletti elhelyezést támogatná.

Dr. Rigó Mihály tanulmánya