Hol van az építészet? - hét japán építész installációja
Hét, különböző generációhoz tartozó japán építész, a tokiói Modern Művészetek Múzeumában. Az idei Velencei Építészeti Biennále magyar pavilonjával összevetve, a kiállításon három építész is vonalakkal és azok térbeli megjelenésével, torzulásával foglalkozott. Várhelyi Judit recenziója.
A kérdés nem az enyém (Where is Architecture?) - ez a tokiói Modern Művészetek Múzeumában rendezett kiállítás címe. Őszintén szólva ez a cím elég is lett volna ahhoz, hogy ne menjek el rá, de mivel ismerem az egyik kiállítót és ráadásul ingyenjegyet is kaptam, ezt nem tehettem meg. Győzött a kötelességtudat, a hétvégén rászántam magam - és annak ellenére, hogy a kérdésre nem találtam választ sem az építészek által épített installációkban, sem a néhány oldalas angol kísérőszövegben, elégedett voltam a kiállítással.
A kurátor hét, különböző generációhoz tartozó építészt kért fel, hogy tervezzen egy-egy adott helyre installációt a múzeumba. A koncepció szerint az installáció, mint forma, lehetővé teszi a gondolat tiszta megfogalmazását, így a születő munkákban tetten érhető a mesterekre jellemző építészeti gondolat.
Szerintem a koncepció alapvetően téves, de ezzel nemigen szeretnék most foglalkozni, mert szerintem a résztvevő hét építész sem nagyon tette. Ennek két okát látom - egyrészt a sikeres építészeknek túl sok dolguk van, így megpróbálják meglévő munkáik újrafelhasználásával megúszni a feladatot (ez persze nem feltétlenül érdektelen), másrészt, mint azt Yoshiharu Tsukamoto írja, a cím munka közben megváltozott, és így maga a feladat sem volt számukra egyértelmű. Az eredeti cím “örömteli építészet” volt és szerintem jobban illett volna a kiállított művekhez - érdemes megnézni a Hiroshi Naito lézersugarairól készült videót.
A “reciklált” installációkra példa Toyo Ito, a hét építész közül a legismertebb, akinek háromféle poliéderből készített sátorszerkezete, az Omishima szigetén épülő, építészeti múzeumának feles léptékű részlete. A szerkezet önhordó, így a belső térben nem jelennek meg függőleges falak vagy oszlopok. Ito szerint a rácsrendszer dominanciája helyett a XXI. század építészetét egy új, bonyolultabb geometria által meghatározott téralkotás jellemzi majd.
Azok közül, akik vették a fáradtságot, és eredeti munkával rukkoltak ki, hármat emelnék ki: az Atelier Bow-Wow hasított bambuszcsíkokból épített, zsiráfokat formázó játékos pavilonjait, Ryuji Nakamura az egész kiállítási teret átalakító, törékeny rácsszerkezetét és Hiroshi Naitot, aki a szintezésre használt vonallézer vörös fénye alapján olyan virtuális teret hozott létre, amely a látogatók mozgása által kel életre.
Az idei Velencei Építészeti Biennále magyar pavilonjával összevetve, érdekes talán megjegyezni, hogy mindhárom, kiemelt építész vonalakkal és azok térbeli megjelenésével, torzulásával foglalkozott.
Várhelyi Judit
a kiállításon résztvevő építészek: Ito Toyo, Suzuki Ryoji, Naito Hiroshi, Tsukamoto Yoshiharu, Kaijima Momoyo, Kikuchi Hiroshi, Nakamura Ryuji, Nakayama Hideyuki
Where is Architecture? Seven installation by Japanese Architects
The National Museum of Modern Art, Tokyo
nyitva: 2010. április 29 - 2010. augusztus 8.
website: MOMAT
a kiállításról készült képek a Flickr-en
