Holdvölgy - Egy borászat története

A BORD Építész Stúdió egyik legkorábban megvalósult terve a mádi HOLDVÖLGY birtokközpontja. A koncepció időtállóságát nemcsak tíz éve tartó sikeres működése bizonyítja, de az is, hogy idén tavasszal az olasz A´Design Award versenyében bronzérmet nyert.

2007 tele enyhe volt és száraz. A korai rügyfakadás és virágzás után forró nyár köszöntött Tokaj-hegyaljára. A szőlő korán beérett, a szüretelést már augusztusban megkezdték. A szeptember sok esővel érkezett meg, beindítva az aszúsodás folyamatát. A november végéig tartó szüret után selymes, krémes, őszibarackos, izgalmas borok születtek a Holdvölgy birtokain. Ahogyan a szőlőszemek értek a domboldalban, majd a bor a hordókban, úgy érlelődött egy új birtokközpont terve is. Mindkettőt a hegy táplálta, miközben a hagyományok és mai technológia formálták.

Függőleges és vízszintes értelemben is határhelyzetben épült meg a ház. Mád község régi, hagyományos beépítésű településszövete és a hozzá tartozó szőlődomb találkozásánál ötszáz év alatt épült ki az a 2 km hosszú pincerendszer, amely - akár egy szőlőtőke gyökere - köti azt a hegy mélyéhez. A szőlődomb déli lejtőjének felszíne, a környező kultúrtáj és a borospince titokzatos föld alatti világának drámai találkozási pontját lehetett itt megalkotni. Egészen 1950-ig ez az utca volt a település határa. A pince és a felszín találkozásának síkja, a szőlő feldolgozásának helyszíne természetesen kitüntetett pontja a területnek. A titok nyitja ugyanakkor nem ez: a bor odalent, a föld mélyében születik. A szőlőtőke onnét nyeri éltető elemeit, a kipréselt lé ide tér vissza, hogy a pincerendszerben a Cladosporium Cellare nemespenésszel egyensúlyban együtt „élve" borrá nemesedjen.

Mád község és a bortermelés sok száz éves épített és szellemi örökségei közé kellett beilleszteni az új épületet. A jó fekvésű és mikroklímájú terület az őskor óta lakott: eszközök, edénytöredékek, bronzkori és későbbi hun és germán leletek tanúskodnak a vidék egykori lakóinak életéről. A bortermelést először írásos emlék az 1200-as évek közepén említi. 1737-ben a világon elsőként Tokajban klasszifikálták a dűlőket. A dűlőnként különböző egyedi terroir, a gazdag talajszerkezet egy olyan diverzifikált borterületet jelent, amelyre alapozva és a legértékesebb területeket kiválasztva a Holdvölgy egyedi birtokstílust alakíthatott ki. A borászat felelősséggel gondozza a Tokaji-Álmot. Minden esetben a tökéletességre törekszik, a tudás, képzelet, türelem harmóniájában születnek magas minőségű boraik, amelyek Európa-szerte több, mint 20 Michelin-csillagos étterem kínálatában szerepelnek. Az új borászatnak is ezt a tradíciókon alapuló egyediséget kellett tehát közvetítenie.

Rejtőzködés és átláthatóság, élő, ipari funkció és múzeumi tisztaság látszólagos ellentmondásban állnak – mégis, ahogyan a borkészítésben a tradíció és a mai technológia együtt hozza létre a minőséget, úgy az épületnél is össze tudtak kapcsolódni ezek a jellemzők. Az épület elhelyezésénél fontos szempont volt, hogy a környező kis léptékben ne jelenjen meg egy attól markánsan eltérő ipari építmény. Egykor a pincerendszer lejáróinál megjelenő kis pincegádorok voltak a kapuk, amelyeken keresztül a borkészítés tereit feltárták. A teljes technológiából csak ezek jelentek meg a felszínen, s a kiválasztott telken is áll még több ilyen építmény. A Dorgó-dűlő domboldalát ezeken kívül csak egy nem túl magas támfalakból álló rendszer tagolja. E falakat hagyományosan a szőlőművelés során a földből kiforduló kövekből rakták.

Ebbe a környezetbe illeszkedik a borászat épülete, amely épp ezért mindössze két támfalként jelenik meg a faluképben. Zöldtetője alatt egy múzeumszerű tér jött létre, amelyben a borkészítés high-tech eszközei kiállítási tárgyként jelennek meg. A technológia kiszolgálását egy lineáris térsor oldja meg, melynek középső eleme a préstér maga, amelyre a palackozó egy oldalsó ágként csatlakozik rá. A tartályok teréből közvetlen átjárás nyílik a pincébe. A szőlő beérkezése és a bor útjára bocsátása azonos szinten történik. E tervezési célok elérése érdekében az épület külső, látszó felületein helyi kő jelenik meg. A szokásos okker árnyalt helyett azonban egy fehéres-szürkére esett a választás. Ez egyrészt megkülönbözteti a régitől, másrészt előre utal arra a patikai tisztaságra, a fehér világra, amely a borászat belső területeit uralja. Mindemellett természetes módon illeszkedik az épített környezethez és képes táji elemmé válni.

A múzeumszerű belső, mint cél mind a térszervezésben, mind az esztétikában érvényesül. A program, így például az értékesítési terület múzeum-shopként való felfogása, illetve egy külön látogatói bejárásra létrehozott útvonal egyaránt ezt szolgálja. Ezen végighaladva a látogatók a zöld domboldalból a tiszta, fehér kiállítási tereken át jutnak el a régi pincerendszer ódon járataihoz. A szőlőfeldolgozás folyamata víztiszta üvegfelületekkel teljes mértékben átlátható. Megmutatkoznak az egyes munkafolyamatok és eszközök szépségei, de emellett egy másik fontos üzenetet is közvetít: nincs mit titkolni és takargatni – a titok úgysem itt, hanem a föld alatt rejlik, ahol a Holdvölgy borászatának többszörösen aranyérmes borai érnek.

Makulátlan, homogén megjelenésű felületek, műgyanta borítás és világító álmennyezet adja a kontrasztot az ipari berendezéseknek. Ebben a letisztult térben kizárólag a borászat eszközei jelennek meg. Valamennyi, a ház üzemeltetéséhez szükséges szerelvényt rejtetten helyezték el. Az egyes munkafázisok tereit felülvilágító felületek jelölik ki és szakaszolják. A shopon át a teljes folyamat láthatóvá válik a vendégek számára. A pincerendszeren átvezető látogatói útvonal ugyancsak betekintést enged bizonyos pontokon a bor érlelésének helyszíneibe. E köztes állomásokon kortárs művészeti alkotásokat elhelyezését is lehetővé kellett tenni, amelyek az építészeti- és a cégfilozófiát egyaránt támogatják. A föld alatti járatok feltárása olyan módon történik, hogy azok szabadon átáramoljanak a technológiai helyiségek tereibe, akár a szőlőgyökerek és a belőlük kinövő tőke, amely a gyökereken keresztül jut hozzá a hegy, a föld egyedi ízeihez.

Az épület tehát ipari funkciója mellett egy arra tett kísérlet, hogy a technológiát egészen új perspektívából megmutatva hidat képezzen a föld mélye és a felszín, a tradíciók és a high-tech, a borászat és a látogató, a szőlő és a bor között. Teszi mindezt anélkül, hogy agresszívan átalakítaná a falusias beépítésű környezetének képét. Ez az összetett kapcsolatrendszer képződik le a koncepcióban és annak részleteiben is.

BORD Építész Stúdió