HOLLAND FALAT – Szubjektív építészeti útinapló

2023 elején az Exploratív Építészeti Tanszék doktoranduszai tanyulmányutat szerveztek Hollandiába, hogy fenntarthatóság témája köré szerveződő kutatási területeikben személyes tapasztalatokon keresztül is elmélyülhessenek. Az utazásról Barta Fruzsina és Horváth-Farkas Zsófia szubjektív útinaplót készített, mely a kortárs építészeti jógyakorlatokon kívül néhány finom falatot is tartalmaz.

Aki már volt jól szervezett építészeti tanulmányúton, tudja, hogy egy épületekre koncentrált, külföldön töltött néhány napos túra rengeteg inspirációt nyújt, és nem ritkán évekig tartó referenciaként szolgál. Tavaly év elején mi is szerveztünk egy ilyen utat Hollandiába.[1] A célunk azonban nem csak a kortárs holland építészet felfedezése, hanem a fenntarthatósági törekvések és eredmények, és a körforgásos elmélet gyakorlatba ültetésének megismerése volt. Sűrű, talpalós túrát képzeltünk el, egy-egy szakértő építésziroda meglátogatásával vagy az alkotó vezette épületbejárással, és az egyes látnivalók közötti gyors szendvicsmajszolással. Csakhogy ez nem így sikerült. Miközben az volt a célunk, hogy fenntartható építési megoldásokra fókuszálva aszkéta-üzemmódban nézzük meg amit csak lehet, viszonylag hamar rájöttünk, hogy majd minden megállónknál van egy helyes, helyi alapanyagokat használó bisztró, kézműves sörfőzde vagy etikus kávézó, kombinálva némi háztáji kertészkedéssel a legváratlanabb helyeken. Szükségünk is volt a menedékre, a zord holland időjárás ugyanis a legkevésbé sem volt kegyes: a szürkeség, a szitáló eső, és a folyton süvítő hideg szél után csábított a forró leves. Így aztán gyakorlatilag végig ettük a kint töltött pár napot, és csak az úton látottak megemésztése(!) után jöttünk rá, hogy ezeken az étkezéseken és a finom vegetáriánus étkek fölötti beszélgetéseken keresztül a fenntartható gondolkodásmód alapjaihoz kerültünk közelebb. Ahogy Kepes András fogalmaz, ha két almát kicserélünk, mindkettőnknek lesz egy almája. De ha két gondolatot cserélünk ki, akkor mindkettőnknek két gondolata lesz. Ha együtt eszünk és beszélgetünk közben, akkor tanulhatunk is. És a pár nap alatt felcsipegetett morzsák alapján ez történik Hollandiában, ahol a körkörösségről sokszor egy jó étel fölött esik szó. Megetetés, gondoskodás, miközben nincs hús az étlapon. Finoman magunkévá tesszük. Csak mert jó, és magától értetődőnek tűnik.

Az útitársak közül többen ezen az úton tapasztaltuk meg először, hogy épp olyan változatos és kielégítő a húsmentes táplálkozás, mint a jól megszokott hagyományos hússal telített étrend. Ennek a jelentősége azonban csak később tudatosult, amikor néhány héttel az út után a MOME szervezésében megvalósult Green Hackathonon arról hallgattuk Szöllősi Réka fenntarthatósági tanácsadó előadását, hogy bár az élelmiszeripar még az építőipartól is nagyobb terhet ró a környezetre, az étkezési szokásainkat a hagyományőrzés jegyében még annyira sem kérdőjelezzük meg, és nem nézünk szembe a túlfogyasztás mértékével. Holott az alapvetések mindkét iparág esetében nagyon hasonlóak. Rövidíteni kellene az ellátási láncokat, legyen szó élelmiszerről vagy építőipari nyersanyagról. Törekedni kellene a lokalitásra a beszerzés során, amiből a konyhában egyenesen következik a szezonalitás, az építészetben pedig, hogy a forma ideális esetben az elérhetőséget követi (form follows availability). A zero waste szemléletmód mentén drasztikusan csökkenteni kellene a hulladékot, újratanulva a hagyományos praktikákat a tartóssá tételről és megőrzésről, és tudatosan átgondolva, hogy mi az, ami valóban szemét (és tényleg bontandó). Ilyenformán az anyagokról való gondolkodásunk átalakításra szorul, és már a tervezéskor illene figyelembe venni, hogy mi történik egy épület életciklusa végén, legyen szó újrahasználhatóságról vagy alapanyagként való visszaforgatásról. A beton pedig lényegében az építőipar marhája. Hiába ismerjük a statisztikákat, látjuk, hogy szinte minden választás közül a legterhelőbb, nem tudunk lemondani róla. És nem, indokolt esetben egyáltalán nem baj a használata, de tegyük fel magunknak a kérdést, sosem terveztünk még betonból csak azért, mert megszoktuk, hogy az egyszerűbb? Mint ahogy megszoktuk, hogy a hamburger marhából finom.

Mindazonáltal leszögezzük, hogy ebben a cikkben nem szeretnénk megoldani a fenntartható építés vagy fenntartható étkezés komplex problémáját. Csupán arra hívnánk fel a figyelmet, hogy a változás egyáltalán nem annyira fájdalmas, mint elsőre tűnik. És nem is lehetetlen. Erről pedig érdemes beszélgetni, még akár vitatkozni is. Higgadtan és barátian. Lehetőleg egy finom helyi kézműves sör fölött.

Így aztán, ha valaki még nem tudja, merre utazna legközelebb, javasoljuk Hollandiát. Kedvcsinálóként pedig a térképünkről az alábbi helyeket ajánljuk: