Közélet, hírek
HOMO LUDENS — játszótér felnőtteknek
2006.06.23. 09:39
Különdíjas, rangsorolás nélkül, Christoph RICHTER (Németország) a HOMO LUDENS nemzetközi pályázaton
Nemzetközi hallgatói ötletpályázat egy úgynevezett felnőtt játszótér tervezésére, melynek célja egy elhanyagolt, funkcióját vesztett közösségi tér rendezése, újrahasznosítása.
A zsűri dicséretben részesítette a f7CR0U kódszámmal regisztrált munkát, melynek szerzője: Christoph RICHTER (Németország)
Részletes bírálat
f7CR0U (rangsorolás nélküli különdíj)
Játszótérként - játéktérként tekint a területre, ahol térjátékot hoz létre. Tér, ahol játszani lehet, és tér, amivel játszani lehet. A játékhoz hatalmas építőkockákat ad.
Hálót fest a területre, amely teljes egészében kitölthető a rendelkezésre álló ”építőkockákkal”. Az elemek azonos méretű, olcsón beszerezhető, könnyű polisztirol hőszigetelő táblák.
Egy-egy elem egy ember által könnyen mozgatható, és egy ember fér el rajta kényelmesen. Az elemekből végtelen számú elrendezés valósítható meg - interaktív felület jön létre, amelyet minden használó a maga kedve szerint alakíthat. Tulajdonképpen installáció, amely az anonim építészetet és az interaktivitást helyezi előtérbe - hiszen az interaktivitás révén a használók is anonim tervezőkké és építőkké válnak.
Vállalja, hogy nem hosszú távra tervez, és számol a könnyen mozgatható és könnyen megmunkálható anyag adta hátrányokkal - fogyóeszköznek tekinti az ”építőkockákat”, ezért használ nagy számú és olcsó elemet.
A minimalista elemekből épített széria vagy raszter gondolata hasonlóságot mutat kortárs építészeti, művészeti törekvésekkel.
Ebből a koncepcióból azonban hátrány is adódik - sematikus, jelentés nélküli mű jön létre, amely nem tud kapcsolatba lépni a hellyel.
Hátránya még, hogy kivitelezése sem túl sok örömöt, sem kihívást, sem tanulási lehetőséget nem jelentene a résztvevők számára.
A tervet grafikai kvalitásai kiemelik a többi közül.
Játszótérként - játéktérként tekint a területre, ahol térjátékot hoz létre. Tér, ahol játszani lehet, és tér, amivel játszani lehet. A játékhoz hatalmas építőkockákat ad.
Hálót fest a területre, amely teljes egészében kitölthető a rendelkezésre álló ”építőkockákkal”. Az elemek azonos méretű, olcsón beszerezhető, könnyű polisztirol hőszigetelő táblák.
Egy-egy elem egy ember által könnyen mozgatható, és egy ember fér el rajta kényelmesen. Az elemekből végtelen számú elrendezés valósítható meg - interaktív felület jön létre, amelyet minden használó a maga kedve szerint alakíthat. Tulajdonképpen installáció, amely az anonim építészetet és az interaktivitást helyezi előtérbe - hiszen az interaktivitás révén a használók is anonim tervezőkké és építőkké válnak.
Vállalja, hogy nem hosszú távra tervez, és számol a könnyen mozgatható és könnyen megmunkálható anyag adta hátrányokkal - fogyóeszköznek tekinti az ”építőkockákat”, ezért használ nagy számú és olcsó elemet.
A minimalista elemekből épített széria vagy raszter gondolata hasonlóságot mutat kortárs építészeti, művészeti törekvésekkel.
Ebből a koncepcióból azonban hátrány is adódik - sematikus, jelentés nélküli mű jön létre, amely nem tud kapcsolatba lépni a hellyel.
Hátránya még, hogy kivitelezése sem túl sok örömöt, sem kihívást, sem tanulási lehetőséget nem jelentene a résztvevők számára.
A tervet grafikai kvalitásai kiemelik a többi közül.
