Egyéb cikkek
HOMO LUDENS — játszótér felnőtteknek
2006.06.23. 09:45
Különdíjas, rangsorolás nélkül, Chrysovalanto KARGA (Görögország) a HOMO LUDENS nemzetközi pályázaton
Nemzetközi hallgatói ötletpályázat egy úgynevezett felnőtt játszótér tervezésére, melynek célja egy elhanyagolt, funkcióját vesztett közösségi tér rendezése, újrahasznosítása.
A zsűri dicséretben részesítette rangsorolás nélkül a 8zmOhw kódszámmal regisztrált munkát, melynek szerzője: Chrysovalanto KARGA (Görögország)
Részletes bírálat
8zmOhw (rangsorolás nélküli különdíj)
A tájjal, az alapsík megmozgatásával játszik. Szabadon variálható tájképet épít, íves felületű, színes ülő-fekvő alkalmatosságokból.
Négyzethálós raszter osztja a területet, amelyekbe négyzetes modulok illeszkednek. Egy-egy modul öt darab műanyag vagy műgyanta anyagú, üreges, ezáltal könnyű idom egymás mellé illesztésével alakul ki. Az öt idom közös fémvázra van szerelve. Az idomok négyszögletes alaprajzúak, de íves felületük kellemes, pihenésre csábít. Az összesen 245 darab idom 35 különböző formát jelent, és az eltérő vonalvezetésű és magasságú ívek véletlenszerű egymás mellé kerülése formailag zavaró.
A koncepció a mobilitást és az interaktivitást hangsúlyozza: mind az idomok, mind a modulok cserélhetőek, átrendezhetőek. Mivel egy modul megmozdításához legalább két ember szükséges, együtt kell működjenek: a segítségkérés és segítségnyújtás az emberi kommunikáció egyik legszebb formája. Ám ugyanez a vonás, hogy viszonylag nagy és stabilnak látszó elemekből áll a rendszer, jelenti a terv egyik hátrányát is: nem ösztönöz, nem bátorít az interaktivitásra, a rendszerbe való belenyúlásra. Ahhoz képest, hogy elve az átrendezhetőség és variálhatóság, túlságosan kötött és nehézkes rendszer.
Jelen esteben hátrányt jelent az is, hogy az elemeket előre kell gyártani, a helyszínen csak az elhelyezésük zajlana, amely nem egy izgalmas, vonzó feladat a résztvevők számára.
A terv előnyei közé tartozik, hogy megfelelő arányokat talál a az elemek száma és mérete, az udvar léptéke és a beépítettség mértéke között.
A tájjal, az alapsík megmozgatásával játszik. Szabadon variálható tájképet épít, íves felületű, színes ülő-fekvő alkalmatosságokból.
Négyzethálós raszter osztja a területet, amelyekbe négyzetes modulok illeszkednek. Egy-egy modul öt darab műanyag vagy műgyanta anyagú, üreges, ezáltal könnyű idom egymás mellé illesztésével alakul ki. Az öt idom közös fémvázra van szerelve. Az idomok négyszögletes alaprajzúak, de íves felületük kellemes, pihenésre csábít. Az összesen 245 darab idom 35 különböző formát jelent, és az eltérő vonalvezetésű és magasságú ívek véletlenszerű egymás mellé kerülése formailag zavaró.
A koncepció a mobilitást és az interaktivitást hangsúlyozza: mind az idomok, mind a modulok cserélhetőek, átrendezhetőek. Mivel egy modul megmozdításához legalább két ember szükséges, együtt kell működjenek: a segítségkérés és segítségnyújtás az emberi kommunikáció egyik legszebb formája. Ám ugyanez a vonás, hogy viszonylag nagy és stabilnak látszó elemekből áll a rendszer, jelenti a terv egyik hátrányát is: nem ösztönöz, nem bátorít az interaktivitásra, a rendszerbe való belenyúlásra. Ahhoz képest, hogy elve az átrendezhetőség és variálhatóság, túlságosan kötött és nehézkes rendszer.
Jelen esteben hátrányt jelent az is, hogy az elemeket előre kell gyártani, a helyszínen csak az elhelyezésük zajlana, amely nem egy izgalmas, vonzó feladat a résztvevők számára.
A terv előnyei közé tartozik, hogy megfelelő arányokat talál a az elemek száma és mérete, az udvar léptéke és a beépítettség mértéke között.
