Hotel Polonia avagy az épületek utóélete
...megkérdőjelezik e nagyravágyó épületek funkcióját, sötét víziókban és fintorokban vetítve előre néhány évtizeddel későbbi átváltozásukat. Mert mivé lesz a megakönyvtár a digitális könyvek korában, lehetséges, hogy Norman Foster csillogó irodaháza börtönné válik, vagy az aranyfényű licheni katedrális plasztikcsúszdák élményfürdőjévé változik? A kiállítás fluiditás és tartóssá válás, utópia és átváltozás kérdéseit feszegeti.
A lengyel pavilon kiállítása a Velencei Biennálén elnyerte a legjobb nemzeti pavilonnak járó Arany Oroszlán díjat. Interjú Jaroslav Trybussal, a „Hotel Polonia – az épületek utóélete” egyik kurátorával.
De azt nem tudjuk, hogy végül is milyen alakot vagy formát fog ölteni.
Afelől pedig biztosak lehetünk, hogy nem lesz ismerős.
Semmihez sem fog hasonlítani a már ismert dolgok közül.”
Zigmund Bauman: Folyékony élet (2005)
A lengyel pavilon nagyléptékű, robosztus épülete vetetlen ágyas szállodává változott a Biennálé idejére. "Mire ez a sok üres nemzeti pavilon – kérdezik a kiállítás kurátorai, Grzegorz Piątek és Jarosław Trybuś –, mikor Velence turistáktól túlzsúfolt szállodáiban alig lehet helyet találni?" A kiállítás maga is csupa kérdés, geg, provokáció. Az anyagot hat, az elmúlt tíz évben épült kortárs lengyel épület szolgáltatja. A fotók triptichonjai Nicolas Grospierre formális, elegáns épületfotói, és Kobas Laksa sötét tónusú, futurisztikus, provokatív kollázsai, melyek megkérdőjelezik e nagyravágyó épületek funkcióját, sötét víziókban és fintorokban vetítve előre néhány évtizeddel későbbi átváltozásukat. Mert mivé lesz a megakönyvtár a digitális könyvek korában, lehetséges, hogy Norman Foster csillogó irodaháza börtönné válik, vagy az aranyfényű licheni katedrális plasztikcsúszdák élményfürdőjévé változik? A kiállítás fluiditás és tartóssá válás, utópia és átváltozás kérdéseit feszegeti.
Jarosław Trybuśsal, a „Hotel Polonia – az épületek utóélete” kiállítás egyik kurátorával beszélgettünk.
ÉF: Lengyelország a „Hotel Polonia: az épületek utóélete” című kiállítással képviselteti magát a 11. Nemzetközi Építészeti Kiállításon. Milyen gondolatok mentén született meg ez a kiállítás?
ÉF: Milyen épületekről van itt szó? Történelmi épületekről, jelentős épületekről vagy egyszerűen helyi épületekről?
JT: A példa nagyonis helyi: egy varsói lakónegyed. Ez egyáltalán nem történelmi, csupán úgy 10 éve épült. Igen, az építkezés azt hiszem kevesebb, mint tíz éve kezdődött. Ez az épület a helyi skálán van csak rajta, csupán Varsóban híres.
ÉF: És milyen az utóélete a történelmi épületeknek?
JT: A régi, történelmi épületek azért maradtak fenn, mert megváltoztatták a funkciójukat. Ott van például a római Pantheon vagy a londoni Tate Modern, ez utóbbi eredetileg erőmű volt. A történelem bőven szolgál példával az effajta átváltozásokhoz, s az építészeknek ezt valóban tekintetbe kell venni.
ÉF: Véleménye szerint honnan meríthet inspirációt a ma építésze ahhoz, hogy a változásokkal is lépést tartani tudó épületeket tervezhessen?
JT: Itt a slumok, a favellák, a latin-amerikai külvárosi szegénynegyedek jöhetnek számításba, vagy akár sátrak, sátortáborok. Persze itt nem arról van szó, hogy primitivizáljuk az építészetet, az épületek természetesen fel lennének szerelve a legmodernebb berendezésekkel, mindazzal, amire a lakóknak szükségük van. De hangsúlyozom: ezekre a kérdésekre mi nem akarunk válaszolni, mi felvetjük a kérdést, s hagyjuk, hogy az építészek megválaszolják azt.
ÉF: Csak az építészek válasza érdekli ezzel kapcsolatban?
JT: Természetesen nem, hanem mindazoké a szakmáké, amelyek az épület létrejöttének részesei, de az elsődleges szerep mégis az építészeké. Mi, építészetkritikusok és művészettörténészek felvetünk figyelembe veendő kérdéseket azért, hogy mások megválaszolhassák azokat.
F: Az Önök kiállítása, az ötlet és a prezentáció egyszerűsége lehetővé teszi, hogy a látogatók valóban teljesen és szóról szóra szembesüljenek a kérdéssel, amit ki akartak fejteni. Milyen művészekkel dolgozott együtt? Kik csinálták a fotókat?
JT: Az épületek mai állapotát reprezentáló fotókat Nicolas Grospierre készítette. A hármas képcsoportok középső képei Kobas Laksa munkái: ezek a kollázsok a jövő, a lehetséges változások víziói.
ÉF: Hogyan szerveződött a munka? Az Ön ötlete volt, hogy ezeket a művészeket
összehozza? Ők építészek?
JT: Nem, fotóművészek. Olyan művészekre volt szükségünk, akik az alapgondolatot egyértelműen és tisztán tudják képviselni, s mint ahogy látható, ez igazán jól működött. Nicolas Grospierre, aki az épületek jelenlegi állapotát rögzítette, nagyon tisztán, őszintén, szinte ünnepélyesen mutatta be azokat, úgy, ahogy az építészek észlelnék. Kobas Laksa pedig valóban megfelelően és helyesen ábrázolta a jövőbeli fejlődés és változás egyes lehetséges szcenárióit.
ÉF: A képek fotómontázs technikával készültek?
JT: Igen, itt ezt a technikát alkalmaztuk.
ÉF: Hogyan szerveződött a munka? Ön kérte fel a művészeket a projektben való részvételre? Ön adta az alapötletet, amit aztán megvitattak?
JT: Első körben a kurátorok dolgozták ki a kiállítás egészének alapötletét. Ezután felkértük a művészeket. Természetesen az alapgondolat később számos vita és megfontolás tárgyát képezte, hogy kidolgozzuk azt a módszert, amivel a legmegfelelőbben és legjobban tudjuk megvalósítani az alapötletet.
Az interjút Kiszely Márta és Pásztor Erika Katalina készítette
Fotók: Pásztor Erika Katalina
További információ a kiállítás honlapján.
A lengyel pavilon kiállítása a Velencei Biennálén a legjobb nemzeti pavilonnak járó Arany Oroszlán díjat nyerte el. A díjátadó ünnepségen Agnieszka Morawinska, a lengyel pavilon nemzeti biztosa elmondta, hogy nyolc hónappal ezelőtt, amikor a lengyel bizottság összeült, hogy a tizennyolc pályamű közül kiválassza azt a projektet, amelyik majd megvalósításra kerül a 11. Nemzetközi Építészeti Kiállítás alkalmából, a zsűri egyhangúan a „Hotel Polonia – az épületek utóélete” projektre szavazott.
művészek: Nicolas Grospierre, Kobas Laksa
kurátorok: Grzegorz Piątek, Jarosław Trybuś
látványterv: Magdalena Piwowar
hang: Lena Pejt
a pavilon nemzeti biztosa: Agnieszka Morawińska
helyettes nemzeti biztos: Zofia Machnicka
a projektben szereplő épületek:
- Varsói Egyetem Könyvtára (Varsó, 1999)
építészek: Marek Budzyński, Zbignew Badowski - Marina Mokotów (Varsó, 2005)
építészet: APA Kuryłowicz & Associates - Sanctuary of our Lady of Sorrows (Licheń, 2004)
építész: Barbara Bielecka - Metropolitan irodaház (Varsó, 2005)
építészet: Foster and Partners, JEMS Architekci, Grupa 5 - Rondo1 irodaház (Varsó, 2006)
építészet: Skidmore, Owings & Merrill, AZO, Epstein - Terminal 2, Fryderyk Chopin Nemzetközi Repülőtér (Varsó, 2008)
építészet: Estudio Lamela, Lamela y Asociados, Antonio Lamela, Carlos Lamela, Pierluca Roccheggiani, Paweł Czaplicki
