Hulladékhasznosító kompozit-manufaktúra

Hujber-Nagy Aletta diplomatervének témája egy hulladékhasznosításra épülő, kompozit tárgyakat, bútorokat és homlokzatburkoló-lapokat előállító manufaktúra. Az épület célja az újrahasznosítás mellett a folyamatok bemutatása volt, az építészeti kialakítás is ezt szolgálja.

KIINDULÁSI ALAPADATOK
A diplomaterv témáját tekintve egy természetes alapanyagú hulladékok hasznosításra épülő, kompozit dizájntárgyakat, bútorokat és homlokzatburkoló-lapokat előállító manufaktúra. Az épületben a teljes munkafolyamat helyet kap – a tervezéstől, a beérkező alapanyagok válogatásán és tisztításán keresztül, a sablon- és mintadarabgyártáson át az értékesítésig. A raktározási igény nem jelentős, mivel a cég elsősorban egyedi és mintadarabok előállítására rendezkedik be.

Helyszíni adottságok

Az épület a Biatorbágy és Budaörs között kialakított ipari park egyik legszélső telkén létesül. A közvetlen környezet abszolút ipari park jellegű, elsősorban nagy alapterületű raktárbázisok vannak a területen. Az épületek jellemzően csarnokszerkezetűek, kubusos megformálásúak. Az összközműves telek 13 500 m2, közvetlenül megközelíteni egy útról lehetséges, két oldalról további telkek határolják. A telek hátsó része mögött nagy kiterjedésű erdő helyezkedik el. A feltáró út burkolt, nehézgépjármű-forgalom fogadására alkalmas. Az út zsákutca a végén visszafordulást biztosító körforgalommal, mely a nagyobb tehergépkocsik közlekedését megkönnyíti. Az út mellett kiépített parkolók találhatók, így az utcában megoldható a gépjárművek parkolása. Az építőanyagok tárolása a telek területén történik.

Építészeti koncepció

Az épület tömegformálásában nem szakad el a környezetétől, így kiindulásként kubusos formát használtam, azonban az épület filozófiájában igyekeztem megjeleníteni a funkcióból fakadó különlegességet is. Mivel egy dizájntárgyakat előállító üzemről van szó, fontosnak tartottam, hogy az épület is formatervezett legyen, ugyanakkor fel kívántam használni a cég saját termékeit, a különleges, egyedi gyártású kompozit burkolólapokat is. Célom volt, hogy a környezethez mind tömegformálásban, mind anyaghasználatban közelítsek, ezért döntöttem a Lindab csarnokszerkezet alkalmazása mellett, ugyanakkor semmiképpen nem akartam egy szokványos csarnokot építeni.

A tevékenység különleges jellege miatt nem volt szükség óriási gyártóterekre, sőt kifejezetten családias jelleget próbáltam biztosítani az épület belsejének, ezért viszonylag kis terekre osztottam fel az épületet az egyes funkciók mentén. Az alapkoncepció egymás mellé helyezett kockák együttese volt, melyet nyaktagok kötnek össze a munkafolyamatok szervezéséhez illeszkedően. Egy 4x5 kockából álló hálót választottam kiindulásként. A kubusokból kettő összenyitható, így a gyártó funkciókat ellátó terület nagyobb elemek készítése esetén megnövelhető. A kockák váltakozva egyszínűek és mintásak, valamint a mintás részek is hol kortárs stílusúak, hol pedig régi népi motívumokat, csipke- és hímzésmintákat ábrázolnak. Ennek a tervezés során nagyon fontos szerep jutott, mivel így sikerült a modern építészetet a régi idők értékeivel ötvözni, és elérni, hogy az épület ne pusztán egy egyszerű csarnoképület legyen, hanem vizuálisan is nyújtson némi pluszt a környező épületek gyűrűjében. A mintáknak és feliratoknak köszönhetően a legtöbb kockára kivetül a benne zajló munkafolyamat, de legalábbis utal a hangulatára.

Arra törekedtem, hogy az irodai funkciók elkülönüljenek a gyártástól, de mégis legyen közöttük kapcsolat. Ezt több szinten valósítottam meg. Egyrészt kiemeltem két kockát átrium jelleggel, helyükön kis kert kapott helyet. Ezt egyik oldalról a gyártóegység határolja, míg a másik három oldalon az irodai, illetve kiszolgálóhelyiségek veszik körbe. Így bár biztosítva van a funkciók elkülönítése, mégis megvan a körbejárás, a kapcsolat közöttük. A következő szinten a kapcsolatot egy híd biztosítja, melyen keresztül közvetlenül megközelíthető a gyártórészleg a tervezők, illetve vezetők irodáiból. Végül, de nem utolsósorban vizuális kapcsolatot is szerettem volna létrehozni, egyfajta „látványműhelyt”, ezért lett a gyártócsarnok irodák felé néző egyik fala üveg, csakúgy, mint az irodai részleg lépcsőháza, illetve a tárgyaló és a bemutatóterem, így ezekből akár a vendégek, ügyfelek is láthatják a gyártás bizonyos fázisait.

A terep adottságaiból kiindulva hamar megfogalmazódott az ötlet, hogy valamilyen konzolos formában emeljem ki az irodai részleget a környezetből. Több variációt is kipróbáltam, végül statikai okok miatt nem egy teljesen szabadon álló konzol, hanem az átrium körül részben alátámasztott megoldás mellett döntöttem, mely azonban látványában így is biztosítja az eredeti szándék megvalósulását. Az épület tartószerkezetét a konzol határozta meg, mivel statikailag az átlagosnál nagyobb igénybevételnek kell megfelelnie. Lényegében egy vasbeton térvázat terveztem, ahol a földszint alsó födéme által viselendő terhet az együttdolgozó oszlopok és gerendák hálózata csökkenti, illetve osztja szét. Ebből a szempontból a dizájnelemek is a célnak vannak alárendelve. A híd szerkezete például horgonyként rögzíti a konzol középső két kockáját az ellensúlyként felfogható gyártórészleghez, emiatt nem lehetett légies struktúrájú, hanem a térváz részeként vaskos gerendák és oszlopok alkotják a teherhordó szerkezetét. A terhek szempontjából kifejezetten előny a könnyűszerkezetes kitöltő falazat, ezért nemcsak a gyártórészleg, hanem a konzolon található irodai és kiszolgálóblokkok esetében is ezt alkalmaztam, ráadásul kiválóan kombinálható átszellőztetett falazatként a kompozittáblás homlokzatburkolattal.
Az épület környezettudatos mind funkcióját, mind anyagfelhasználását, mind gépészetét tekintve, ezzel is hozzájárulva a fenntartható fejlődéshez és megakadályozva környezetünk elhasználódását.