I. világháborús útvesztő

Dombok és völgyek, labirintus és lövészárok rendszerek jellemzik Kovács Csaba, Máté Tamás és Vass-Eysen Áron tervét, amellyel az első világháborús emlékmű ötletpályázaton kiemelt dicséretben részesültek és a közönség szavazást is megnyerték.

A háború természete és hatásai

Az első világháború, amelyet gyakran egyszerűen nagy háborúnak szoktak nevezni, mélységesen rázta meg az egész világot és benne Magyarországot is. A XX. század elejére az ipari forradalom gazdaság és társadalom átalakító erejének hatására a fejlett országok mindegyikében felbomlottak a hagyományos életformák és helyükben új életmód formálódott: a XX. századi tömegtársadalom. Ezek a hatalmas társadalmi mozgások az államok és az egyének szintjén is óriási feszültségeket hoztak létre, amire sajnos a világ nem tudott békés megoldást találni, így bontakozott ki a minden korábbinál hatalmasabb, sok országot és sok százmillió embert érintő “nagy háború".

Azonban a háború nem csak az államok életét alakította át, hanem jelentős hatást gyakorolt a hadviselés változására is. Nemcsak a háborús hadszínterek voltak szörnyűek, de a hátországok hadigazdaságokká válása miatt az országok belső élete is megváltozott. Az ütközetek már a tengerek alatt és a légterekben is zajlottak, valamint a szárazföldi csaták is új formát öltöttek. Rohamosan fejlődtek a nagy tűzerejű fegyverek (géppuska, páncélkocsi), amik megnehezítették az előre nyomulást és új hadi tervekre, elképzelésekre volt szükség. Ennek a változásnak az eredménye lett a lövészárok-hadviselés és vele együtt az álló háború kialakulása. A katonák heteket (sőt összességében hónapokat, éveket) töltöttek az árkokban borzalmas körülmények mellett, és az ellenséges vonalak között elhelyezkedő „senki földje" egyes támadások során szó szerint pokollá változott. A szörnyűséget tovább tetőzte a hadviselés történetének egyik legmegrendítőbb eszköze a mérges gáztámadások elterjedése.

A háborúban részt vevő katonák legnagyobb tömegeinek életét, egészségét (testét és lelkét) ez a lövészárok-küzdelem emésztette fel. A háborúban a magyar katonák számos fronton vettek részt és harcoltak a hazájukért, többek között a balkáni, keleti, román és az olasz fronton. Legendássá vált az olasz front, ahol az Isonzo folyó mentén kialakult állóháborúban 12 véres csata követte egymást. A Monarchia csapatai a jelentős létszámfölényben lévő olaszok alpesi-adriai-balkáni valamint kárpát-medencei terjeszkedési szándékát akadályozták meg, jelentős részben a magyar katonák évekig tartó hősies és önfeláldozó küzdelmének eredményeként.

Magyarországot - minden hősies áldozat ellenére - következményeiben különösen sújtotta a vesztes háború: gondoljunk csak a harcokat követő instabil hatalmi rendszerekre, a trianoni békeszerződésre és az ebből fakadó rövid, közép és hosszú távú, máig ható súlyos társadalmi-gazdasági-politikai igazságtalanságokra és nemzeti gyászra.


 

Az emlékezet ereje

Minden generációnak természet adta kötelessége, hogy a következő nemzedékkel megossza emlékeit, életéről, sikereiről és kudarcairól. Ez végigkíséri az emberiség történetét, mégis tünékeny az emberi emlékezet, bizony a legtragikusabb, vagy épp leghősiesebb események is döbbenetes gyorsasággal vesznek el a múlt homályában.

Az emlékezés szerepe alapvető egy kultúra kialakulása és fennmaradása szempontjából, hiszen a múltbéli tapasztalatok ismerete a jövő eseményeinek túlélését, sőt a jövő alakítását is segíti. A közösségi erőből épülő emlékhelyeknek pontosan az a szerepe, hogy az egyéni emlékezetet segítse a kollektív emlékezet ápolásával. Mindezt úgy kell tennie, hogy az újabb generációk számára is átélhető, felfogható legyen, de a régebbiekkel se veszítse el a kapcsolatot. Ez a művészi kihívás, úgy fogalmazni meg egy hiteles üzenetet, hogy az több generáció számára is átélhető legyen.

A mű ars poeticája

Korunk művészete sokféle módon kísérletezik az “üzenet-átvitellel". A művészet nyelve változékony és kísérletező. Egyre fontosabb a befogadó megismerése, olyan nyelv alkalmazása, amelyet művész és közönség egyaránt ért. A régebbi korok narratív művészeti öröksége és a modern hagyomány absztrakciója új formákkal gazdagodik így a “részvétel" fontossága a XXI. század elején egyre nyilvánvalóbbá válik. Ebből a megfontolásból olyan “részvételi" művet alkottunk, ahol a tájépítészeti léptékű, a lövészárkok maradványainak absztrakciójából táplálkozó “műtárgy" az azt bejáró látogatók jelenléte által válik figurális műként is értelmezhető emlékhellyé.

Az emlékek pedig a minden emberben jelenlevő imaginációs képesség révén megelevenednek, a fehér falú mellvédek, és árkok labirintusszerű rendszere, a kétoldalt megjelenő ezüstbetűs nevek sokasága, a kőzúzalékos padozat, a mező zöld füvei, a dombon lengedező mindig messzinek tűnő nemzeti zászló együttes jelenlétének hatására.

Városszerkezeti pozíció

A józsefvárosi vasútállomás megszűnő pályaudvari területe kitűnő tematikus park lehetőségét rejti. A barnamezős potenciális fejlesztési terület kitűnő városi kapcsolatokkal rendelkezik, és részévé válhat a pesti oldali gyűrűszerűen elhelyezkedő zöldövezeti rendszernek. Kimondottan erősíti a tematikus park pozícióját a szomszédban elhelyezkedő Kerepesi temető az ország számos törnénelmi nagyságának mauzóleumával, az elfelejtett, felújítandó izraelita temetővel, a 301-es parcellával, valamint a közelmúltban épült Sorsok Házával, melyben remélhetőleg megnyílik az oda elgondolt múzeum.

A terület monumentalitása alkalmas egy új városi park létrehozására, ezzel Budapest élhetőségének növelésére, és ennek a parknak a részeként az emlékhely kialakítására. A terület jól megközelíthető villamossal, gépjárművel, kerékpárral és gyalog. Egy jelentős, a zöldfelületet szegélyező szolgáltató és lakóközpont elhelyezése lehetséges a Kőbányai úti sávban, zöld szigetekkel és további óriási potencia van a volt Ganz terület majdani rehabilitációjában. Fenti adottságok összessége kifejezetten alkalmassá teszik a területet az emlékpark befogadására, és ez várhatóan rövid és hosszú távon is rendkívüli lökést adhat a tágasabb környezet újbóli felértékelődéséhez és fejlődéséhez. Ennek a lépésnek várospolitikai és össznemzeti szinten is nagyon jó üzenete van: az elhanyagolt barna mezős zónák fejlesztése az élhetőség érdekében!


 

Funkcionális működés

Az emlékpark területét fás ligetekkel vettük körbe, amik a belső füves, virágos mezőt körbeölelik. A terület körben sok irányból megközelíthető, a gépkocsi parkolókat a hosszanti peremek mentén a ligetek szélén helyeztük el, ahonnan a park megközelíthető.

A park felületét enyhén megmozgattuk, hogy legyenek kis “dombok és völgyek" benne, így egy békés, hullámzó táj képét nyújtja. Ebbe hullámzó tájba helyeztük el az emlékhely “lövészárok rendszerét", ami szétszabdalja a park területét. A rendszer falakkal indul, majd fokozatosan árkokká válik, és absztrahált szimbolikus lövészárkokként útvesztőt alkot, melybe az egyén és a világ egyaránt belekeveredett. Az útvesztőn keresztül nem lehet eljutni a kis halom tetején lengedező országzászlóhoz, viszont a békét szimbolizáló füves-mozaikos mezőn keresztül igen. A zászló előtt alakítottuk ki azt a burkolt teret, amelyen katonai tiszteletadással egybekötött ünnepségeket lehet rendezni, de alternatív helyszín lehet a park közepén lesüllyesztett enyhe völgy is.

Az útvesztőbe rejtettünk egy megbújó látogatóközpontot, mint potenciálisan elhelyezhető funkciót. Ebben kiállításokat, kiskonferenciákat, diákok számára kihelyezett órákat lehetne tartani, illetve toalettet elhelyezni a látogatók számára. Egyfajta tudásközpontként működhetne, kifejezetten a nagy háború emlékének őrzése céljából. Alternatív megoldásként ez a funkció az emlékhelytől függetlenül, annak szomszédságában is elhelyezhető lenne. Az egész területet úgy alakítottuk ki, hogy differenciált és sokrétű hasznosításra nyíljon mód: Az évi 4-5 ünnepi nagy rendezvény mellett, a csendes hétköznapokon az egyéni és kiscsoportos látogatókat tudja befogadni, ugyanakkor a környező lakosság számára is nyújtson rekreációs felületet.

Nartarchitects