Ibolya Presszó — újratöltve
Tavaly ősz óta újra nyitva áll a legendás Ibolya presszó. A hatvanas évek végétől kultikus helynek számító, belvárosi eszpresszót a Dinamo Építészcsoport és a MyDesigner lakberendezői alakították át.
Bár ősz óta ismét nyitva áll, valahogy elkerülte a figyelmünket a Ferenciek terén található régi-új Ibolya presszó. A hely, túlzás nélkül kultikusnak mondható: az 1968-ban Mikó Sándor belsőépítész által megalkotott presszóba a környék gimnazistáitól, és egyetemistáitól, a nyolcvanas évek ellenzéki fiataljaiig, mindenki megfordult. Állítólag ez volt az egyetemista Réz András törzshelye, de ha ez nem lenne elég, akkor Török Ferenc filmrendező is itt forgatta a Moszkva tér egyik jelenetét. Mindenesetre a környék egykori presszótérképén előkelő helyen szerepelt az Ibolya. Egy időre azonban, a teljes budapesti presszó kultúrával együtt, eltűnni látszott.
Az új tulajdonosok – akik maguk is régi törzsvendégek – felkérésére a Dinamo Építészcsoport és a MyDesigner lakberendezői azt a feladatot kapták, hogy a régi hangulatot megidézve állítsák helyre a presszót. „A feladat konkrét volt, az új tulajdonosok, aki az Eötvös Gimnáziumba és így a közeli Ibolyába jártak, a gyerekkoruk hangulatát szerették volna megjeleníteni az Ibolyában” - mondja Rimóczi Imre Csaba, a Dinamo építész-tervezője. Bár az Ibolyát pár éve átalakították mediterrán-jellegű presszóvá, szerencsére a fényreklámokat nem bántották, így a bejárat felett az eredeti neonfelirattal találkozhatunk.
Belépve aztán a presszóba, vakítanak a fények, legalábbis a kilencvenes évek jótékony félhomályához képest. A földszinten a balatoni retró fogad: nem is lepődünk meg nagyon, amikor Rimóczi Imre Csaba elárulja, hogy az inspirációt egyértelműen a magyar retró, a balatoni nyaralások, a gyerekkori emlékek adták. „Cél volt, hogy az Ibolyában mindenki megtalálja a gyerekkorát, a panel posztert, a lambériaszerű falburkolatot. Ezeket próbáltuk gag szinten felhasználni.” A padló burkolata is ennek megfelelő: az alsó szinten törött, kétszínű hidegburkolatot használtak, hajazva a mozaikra, míg a galérián halszálkás parketta fogadja a vendégeket. „A legnagyobb változás, hogy a felső szintet megnyitottuk, így nagyobb lett a vendégtér. Korábban a felső szinten zárt raktárhelyiség működött, mi füstüveg-korlátos, halszálka-parkettás galériává alakítottuk át.”
Maradva még a földszinten: színes, lambériával burkolt bárpultba ütközünk. Szerencsére több bútor, berendezési tárgy is az eredeti, így például a régi, fröccsöntött lámpák lettek újra belógatva, mint megtudjuk, ezeket vissza kellett vásárolni. Beljebb, a zenegép mellett elhaladva, szűkül a tér: egy nappalit imitáló térbe jutunk, csőlábú, műbőr székekkel és lomizott kanapéval. És ha már nyolcvanas évek és magyar retró, akkor nem hiányozhat a falról az őszi hangulatot megidéző panel poszter.
A lambéria a lépcsőfordulóban is visszaköszön, ahogy a barna csíkos tapéta, sőt a nyolcvanas évek általános iskoláit megidéző, mosható, egy idő után lepergő olajfestékkel, a jellegzetes díszcsíkig festett falak. A galériára felérve Károly bácsi és Vilma néni mutatja az utat a mosdókhoz, ha még ez sem elég a magyar retró szerelmeseinek, akkor a hetvenes évekből itt maradt füstüveg korlátok biztosan kiváltják a kívánt hatást. Egyébként a MyDesigner-es Bertóty Eszternek is ez a kedvence: „Az anyagválasztás volt a legizgalmasabb feladat. Személyes élményem nem volt ugyan, mert nem jártam az Ibolyába, de a balatoni szocüdülő hangulatra emlékszem. A kedvencem valóban a klasszikus, hetvenes évekbeli füstüveg korlátok.” A galérián szintén műbőr bútorokkal és egy flipperrel is találkozunk, a terasz asztalain viaszosvászon terítő, nem beszélve régi reklámokról, plakátokról.
„Eltökélt szándék volt, hogy véletlenül sem az amerikai, hanem a magyar retró, a szocreál legyen az Ibolya hangulata”- mondja Bertóty Eszter. Kijelenthetjük, hogy ez sikerült, a hajnalig nyitva tartó új Ibolyában a csermely poszter, a lambéria vagy a neonfelirat valóban felidézi bennünk a hetvenes, nyolcvanas évek kicsit leharcolt, kicsit sufnituningos, megmosolyogni való hangulatát. Talán csak a makramé hiányzik. Aki azonban nem Vilma nénivel szocializálódott és azt várja, hogy a régi Ibolya támadt fel, csalódni fog. Bizonyos elemei egyeznek, mások inkább csak „hajaznak”, hangulatában azonban teljesen más, a hatvanas évek végétől az ezredfordulóig gyakorlatilag érintetlen, s így a korszakok egymásra rétegződéséből fakadó kaotikus tónus a múlté.
„Hálás feladat volt a tervezés, nagyon jókat nevettünk közben”- meséli Bertóty Eszter, és ezt készséggel el is hisszük neki.
Biczó Gabriella
vezető tervezők: Rimóczi Imre Csaba, Bertóty Eszter, Filippinyi Gábor Tamás
építész munkatársak: Csics Dóra, Kóbor Kinga, Munkácsi Zsófia
szakági tervezők:
statika: Horváth Kund
épületgépészet: Kinics Péter
generáltervező: dinamo Építészcsoport Kft., Mydesigner
tervezés éve: 2009
kivitelezés éve: 2009
bruttó szintterület: 300 m2
építtető: Gazdag Ibolya Kft.
kivitelező: Bognár Péter - Dakon Lakatos Kft.
