Tegnap este átadtuk megint. Az olvasók által megrostált mezőnyből döntőbe jutott versenyzőkre rászabadítottuk a sajtó képviselőiből álló zsűrit pogácsás-vetítettképes szeánsz keretében, hogy emelgessék pontozótábláikat.
Tavalyhoz képest a bírálóbizottság tagjai bátrabban nyilvánítottak véleményt, a biztonság kedvéért néha azért mégis szabadkozva egy kissé, hogy hát nem értünk mi ehhez, mi csak laikusok volnánk stb., de a tendencia határozottan bíztató.
Az építészek számára elég tanulságos a figyelmes, reflexív laikusok véleménye (ezek most ilyen laikusok és ilyen vélemények voltak), akik általában nem értékelik az úgynevezett építészeti teljesítményt, a lehengerlő mutatványokat, nem esnek hanyatt az elnagyolt skiccektől, a szétgrafikázott látványtervektől: a melegség és barátságosság primer kritériumait követve valódi finomságok felett is elsiklanak ugyan, de túlnyomórészt mégiscsak ösztönösen a blöffökről, a belterjességről, a pózokról rángatják le a leplet. Ez pedig kifejezetten hasznos dolog.
Például a zsűri részéről többször felmerült a fotók korlátozott építészetközvetítő képessége, mint lehetséges akadály az épületek értékelésének útjában, hasonlóan az öncélúan esztétizáló, elvont számítógépes látványtervek ilyesfajta hiányosságaihoz. Egyébként mindkettővel sikerült megbirkózni.
Minden jel arra mutat, hogy lehetséges termékeny párbeszédet folytatni az építészszakma és a civil közönség között. Mi biztosak vagyunk benne, hogy nem csak egy este erejéig. Köszönjük a közreműködőknek, támogató partnereinknek, az olvasóknak, a tervezőknek.
Török Tamás (szöveg+képek)