Réti Eszter mestermunkájában egy jól ismert tipológiát dolgoz fel a józsefvárosi Csarnoknegyedben, kiindulópontja az idősödő generáció elmagányosodása volt.
Mestermunkám egy olyan hely a nyolcadik kerületben, ahol a fiatal és az idős generáció találkozni tud. A két generáció pozitív hatással van egymásra. Ennek a helyzetnek a lehetséges kapcsolódási pontjait kerestem, és terveztem egy óvodát, amihez kapcsolódik egy időseknek szóló bérlakásszövetkezet. Az idősödő generáció elmagányosodásának a problematikájából kiindulva egy erősen közösségi helyet szerettem volna tervezni. A tervem közösségi terei többlépcsősek, a teljesen publikustól a belső használatú közös térig. A belvárosi elhelyezkedésből adódóan elhelyeztem olyan funkciókat a telken amelyek elérhetőek a városlakók számára, akik így egy nem mindennapi élethelyzet megfigyelőivé válhatnak.
Ennek egyik színtere a fedett-nyitott városi tér, ami nappal az utca kiteresedése, kávézó terasza, este pedig mozizásra alkalmas tér lehet. Ezen kívül a telek másik végében létrehoztam egy kosárpályát, amivel a helyi közösség találkozásainak szeretnék teret biztosítani. A harmadik közfunkció pedig az épület tetején elhelyezkedő városi park, amivel a belvárosban fellépő zöldterületi hiányosságokra szeretnék reagálni. A nagy mennyiségű publikus kültér a helyszín jelenlegi foghíj jellegéből következett, szerettem volna meghagyni kicsit hiányként a telket.
A generációk közti kapcsolódás központi tevékenysége az alkotás lett, közös tereik így a kerámia/szövő műhely és a konyha, ahol különböző tevékenységek során egymástól tudnak tanulni a fiatalok és az idősek. A közös konyhához kapcsolódik egy nyári konyha és egy veteményes is. Az együtt főzés olyan helyzetet teremt ahol elvárások nélkül, teljesen őszintén tudnak együtt létezni a gyerekek és az idősek. Ezentúl, egy veteményes gondozása, és a fejlődés, majd az elmúlás megtapasztalása egy kulcsfontosságú gondolata a mestermunkámnak. A közös teraszt az első szinten helyeztem el, így vizuális kapcsolatot létrehozva a lenti udvarokkal.
Fontosnak éreztem azt, hogy a beköltöző idősek számára egy komfortos helyzetet teremtsek, ezért az ő lakásaikat két szinttel elemeltem az utca forgalmától. Ezáltal a lakásokban már kevésbé lehet érzékelni a nyüzsgő városi környezetet, és nem utolsó sorban több fény is jut a tereikbe. A lakások elrendezése azonos elven alapszik, a vizesblokkokat a folyosóra rendeztem, az élettereket pedig a homlokzati frontra. Az otthonos érzet megteremtését a lakókra hagynám, azaz mindenki hozhatja a saját bútorait, textíliáit, csak egy nagyobb gardróbszekrényt és egy konyhapultot építenék be a lakásokba. Lakószintenként öt-öt lakást helyeztem el, így a nagyobb közösségen belül kialakulhatnak kisebbek is az egy emeleten lakók közt. Ezen kívül kialakítottam egy ápolói részt, hogy ha szükség lenne segítségre a lakók mindennapos tevékenységeiben, akkor egy ismerős ápoló lássa el őket, illetve ne kelljen kiköltözniük, ha már kevésbé aktívan tudják élni az életüket.
Az idősek számára létrehoztam egy vadvirágos terápiás kertet kisebb padokkal meg egy tóval. Ez a terv legbelsőbb pontján helyezkedik el, több réteggel leválasztva az utca forgatagától, ezáltal létrejöhet egy intim, biztonságos, oázis a sűrű városi szövetben. Ez térben kicsit el van határolva a gyerekek udvarától, de nincs lezárva tőle, így létrejöhetnek véletlen találkozások.
Az idősek elmagányosodásának egyik oka, hogy a nyugdíjazással felszakadozik az addigi biztonságos szociális hálójuk, hiszen megszűnnek a mindennapos találkozások egy adott közeggel. Ezt a tervemben egy nyugdíjasklub létrehozásával oldanám meg, ahol a kerületi idősek egy közösség tagjaivá válhatnak, amin belül mindenki hasonló élethelyzetben van, így a felmerülő problémákban tudnak segíteni egymásnak.
Emellett egy kis létszámú óvodát hoztam létre a telken, összesen három csoporttal, a családias hangulat megőrzése érdekében. Olyan csoportszobákat terveztem amelyek akár össze is nyithatók, ha egész ovi szintű esemény van, és szükség van a térre. Az ovisok játszóterét és bejáratát hátrébb húztam az utcától, a megérkezés így egy kosárpálya mellett elhaladva történik. Ezzel arra törekedtem, hogy egy védett szituációt alakítsak ki. A csoportszobákat az első emeleten helyeztem el annak érdekében, hogy fényesek legyenek, ezek kaptak egy-egy alvó galériát, ahonnan ki lehet menni a saját külső teraszokra. Ezt a többszintes elrendezést a telek adottságai határozták meg, hiszen a különböző napszakokban így tudnak a gyerekek mindig napos kültérben játszani.
A tervvel igyekeztem minél többféle élethelyzetnek teret biztosítani, amik esetlegesen már léteznek egymástól függetlenül, ám talán izgalmas volna ha egymás mellett, egymással összefonódva is előfordulnának.
Réti Eszter
szerk. Nagy Zoltán