A Habitat for Humanity Magyarország idén hatodik alkalommal készítette el éves jelentését a magyarországi lakhatási szegénységről - ilyen formában talán utoljára. Idén ugyanis először kért költségtérítést közérdekű adatigényléseinkre reagálva több állami intézmény. Bár volt olyan szerv, amelyik helyt adott a méltányossági kérelemnek, az idei jelentésben a Habitatnak nem volt lehetősége beszámolni például arról, hogy hány honfitársunk lakhatási biztonsága sérül hiányzó vagy szabálytalan lakcímkártyája miatt. Emellett, nem volt mód arra sem, hogy CSOK-támogatások felhasználásának területi eloszlását vizsgálják, és csak részben lehetett elemezni a költségvetés 2016-os tényleges, lakhatással összefüggő kiadásait.
Bár 2016-ban nagy figyelem, és a korábbi évekhez képest jelentős központi költségvetési források irányultak a hazai lakhatási helyzet fejlesztésére, ezek főleg a közép-, és felsőközéposztály saját lakáshoz jutását támogatták. Míg a megelőző évben a költségvetés lakhatási célra tervezett kiadásainak kétharmada irányult nem szociális alapú támogatásokra, a tavalyi évre ez az arány már több mint háromnegyedre nőtt. Ha az idei és a következő évre tervezett költségvetések számai nem változnak, a szociálisan célzott központi lakhatási támogatások a lakhatási költségvetés kevesebb mint 10%-át fogják kitenni.
Eközben a devizahitelesek lakásvesztését megakadályozó Nemzeti Eszközkezelő hamarosan kimeríti lakásvásárlásra fordítható keretét és nem világos, hogy mi lesz azzal a 45 ezer nem teljesítő jelzáloghiteladóssal, akik az MNB elemzése szerint súlyos fizetési problémákkal küzdenek, és vélhetően más módon nem kezelhető a tartozásuk.
A normatív lakásfenntartási támogatás megszüntetése után a mindössze 3 milliárd forintos keretből működő szociális tüzelőanyag-támogatás a legjelentősebb lakásfenntartási célú támogatási forma. Problémát jelent ugyanakkor, hogy a támogatást az egyes önkormányzatok nem a fával és szénnel tüzelő háztartások számának, hanem a közfoglalkoztatottak és a 80 évnél idősebbek számának arányában kapják meg. Az önkormányzatok ráadásul saját feltételrendszerük szerint oszthatják ki a támogatást és nem egységes rászorultsági feltételek szerint. Ezzel is összefügg, hogy az igazán rászoruló megyékben csak alacsony összeg jut egy támogatottra.
Elképzelhető, hogy a lakáspolitika új korszakát jelzi a nemzeti otthonteremtési közösségek életre hívása, amelyben a tagonként 3-4.5 millió forintos állami támogatás a törvény által engedélyezett egyetlen szervező cég magas szervezési díjait fedezi, ám nem világos, hogy a konstrukció a tagok egy jelentős része (és legfőképpen a társadalom) számára miért előnyös.
"Összességében a tavalyi és az idei év lakáspolitikai változásai az eddiginél sokkal aránytalanabb és igazságtalanabb lakástámogatási rendszer irányába mutatnak, amelyben a szociálisan célzott lakhatási támogatások már csak kevesebb mint egytizedét teszik ki a lakhatásra fordított közpénzeknek." – monda el Kováts Bence, a Habitat for Humanity Magyarország szakpolitikai munkatársa.
forrás: sajtóközlemény