Így készült a Józsefvárosi Múzeum

Hamarosan a nagyközönség előtt is megnyitja kapuit a nemrégiben átadott Józsefvárosi Múzeum. A két évig tartó projekt teljes generál, építészeti és belsőépítészeti tervezését a Qvarta építész iroda végezte el azzal a céllal, hogy az állandó helytörténeti és időszaki kiállításokon túl az épület változatos közösségi programok megtartására is alkalmassá váljon.

A koronavírus-járvány idején bezárt egykori Józsefvárosi Galéria átépítéséről és kortárs, multifunkciós múzeummá való átépítéséről 2021-ben döntött a VIII. kerületi önkormányzat. A munkát a Qvarta építész iroda nyerte el, idén nyáron pedig át is adták a nemcsak szerkezetileg, de funkcióit tekintve is átalakított, a továbbiakban kiállítási, illetve közösségi térként működő épületet. A kezdetektől kiemelt cél volt ugyanis, hogy ne csak egy, a szó szigorú értelmében vett múzeum kerüljön a galéria helyére, hanem egy olyan intézmény, amely a kerületi lakosok közösségi életének is fontos színterévé válik, így alkalmas változatos programok, kulturális események és foglalkozások megtartására. Ez a koncepció egyébként az épület történetével is párhuzamban állt: bár a világháború és ’56 idején is komoly találatok érték, a földszinten galéria, mozi és kávéház is működött a ház több mint százéves fennállása alatt. A közösségi központ és múzeumi terek mellé természetesen átgondolt, a működéhez szükséges operatív és kutatómunkára megfelelő irodai környezet kialakítása is fontos cél volt.

Az épület felmérése során a rossz állapotú pince mellett a szerkezetet és a térszerevezést tekintve is számos anomália fogadta az építész iroda tervezőit. A földszinti helyiség eredetileg egy légtér volt, amit később osztottak ketté galériával, így fent egy elég alacsony belmagasságú, szűkös tér jött létre, amelynek nagyon kevés kapcsolata volt a földszinttel. Az emeleten kaptak helyet az irodák és egy pici közösségi tér, utóbbi azonban hátul, az utcafronttól elzárva helyezkedett el. A két szint között egy bonyolult vonalvezetésű lépcső biztosította a feljutást, ahol több szinteltolás, a fordulóban pedig még egy teakonyha is nehezítette a közlekedést. A belső terek esetében a koncepció két legfontosabb eleme tehát a funkcionális átszervezés és a vertikális kapcsolatok megfelelő kialakítása lett.

A tervezés másik sarkalatos pontja a homlokzat kezelése volt. „Az egész épület homlokzatát egységesen borzasztóan költséges lett volna felújítani, így csak az alsó területre koncentráltunk – meséli Tőrös Ágnes és Botos András Dénes, a Qvarta vezető építészei. – A kollégákkal általában időtálló dizájnra törekszünk, így most sem szerettünk volna olyan erős kortárs gesztust hozni, amelynek 2030-ban esetleg már lejár az ideje. Próbáltunk finom beavatkozásokat végezni, és olyan eszközkészletet használni, ami jól illeszkedik a házhoz, a nyílászárók arányait is ennek megfelelően választottuk meg, illetve a műanyag helyett újra fára cseréltük őket. Az épület fővárosi védettségű, a terveket rengeteg embernek kellett jóváhagynia, így a homlokzat megtervezése volt a leghosszabb munkafolyamat. Annál is inkább, mivel a kivitelezés alatt egyszer csak hívott a csapat, hogy bontás közben, a bejárat felett találtak valamit. Megnéztük, és egy régi, díszes boltívet találtunk, így a nagy nehezen mindenki által elfogadott terv ment is a fiókba. Építészként mindenképp meg szerettük volna menteni, kurátori oldalról pedig felmerült, hogy mi lenne, ha ezt a fragmentumot kvázi az első kiállítási tárgyként kezelnénk. Ezt a két szándékot igyekeztünk integrálni, a boltív két üvegfelület közé került, így, mivel bevilágítást nyújt, nemcsak bemutatjuk, de szerencsére a funkcióját is meg tudtuk tartani."

Mivel a múzeum egy működő társasház földszintjén található, a meglévő keretekhez természetesen a belsőépítészeti tervezés során is igazodni kellett. A tervezők azonban a kezdetektől ragaszkodtak ahhoz, hogy az eredeti, dupla belmagasságot már a bejáratnál láthatóvá kell tenni. A térélmény megvalósításához megnyitották a födémet, ami a koncepció során említett vertikális kapcsolat kialakításának fő elemeként szolgált. A másik eleme a lépcső volt, amelynek jelenlegi, letisztult szerkezete a közlekedési útvonalakat is helyreállította az épületen belül. A semleges kiállítási terek mellett élénk színek kölcsönöznek identitást a térnek, illetve egyben a közösségi életnek dedikált területeket is kijelölik. Az intézmény arculatát egy  nyílt felhívás keretében egy, a kerületben élő grafikus alkotta meg. Ennek a színvilágát integrálta az építész iroda a belsőépítészeti koncepcióba.  Az általa megálmodott kék árnyalathoz igazították a színkoncepciót, így döntöttek a karakteres lazac szín mellett, amely végül a fő közösségi teret kijelölte. Ez a rész az emeletről lekerült a földszintre, az utcafronti részre, hogy a helyi lakosok már kintről betekintést nyerjenek a múzeum életébe, és bevonzza a látogatókat az ősszel nyíló tárlatokra, illetve az izgalmas programokra.

Csapó Bea