Illatos ház - parfüm manufaktúra Tapolcán

Egy elfeledett hagyomány, egy elfeledett épületben. A parfümgyártás feledésbe merült hazai fejezetét eleveníteni fel Kóthay Zsófia MÉK-MÉSZ díjas diplomamunkája egy évtizedek óta használaton kívüli tapolcai malomépületben.

Az “Eau de la Reine de Hongrie - Magyar királyné vize” volt az első alkohol bázisú parfüm Európában, mely egészen a 18. századig, a kölnivíz megjelenéséig élte aranykorát.

Alapanyagai közt rozmaring, kakukkfű és levendula szerepelt, az illóolajokat pedig borszesz lepárlással nyerték ki a virágokból. A levágott levendulát pár napig szárítják, majd a szárával együtt felaprítják. Az összeaprított virágokat egy szitaszerű tálcára teszik, amit egy rézből készült lepárlóba, ún. alembikbe helyeznek. Az alembik alján bor található, melyet elkezdenek melegíteni. A felszabaduló gőz kioldja a virágokból az illóolajokat, majd hűtés hatására (egy másik edényben lévő hűtócsőkígyón áthaladva) kondenzálódik és sűrűségkülönbségük alapján kettéválik az illóolaj és a borszeszpárlat. A kinyert illóolajokat légmentesen zárható réz vagy manapság rozsdamentes acél edényekben kell tárolni, innentől kezdve hónapokig felhasználható.

Kevésbé köztudott tény, de az európai parfümgyártásnak komoly magyar vonatkozásai vannak: ezt a parfümöt a 14. században Magyarországon állították elő. Diplomatervemmel ezt a hagyományt szeretném feléleszteni, méltó környezetet biztosítani ennek a különleges mesterségnek.

A helyszín keresésekor egy olyan területre szűkítettem le a kutatást, ahol a parfümkészítéshez szükséges alapanyagok megtalálhatóak. Így esett a választás Tapolcára: a Balaton-Felvidék a levendulatermesztés hazai régiója és emellett, mint borvidék sem elhanyagolható.

Tapolcán évtizedek óta üresen áll egy műemlék, a Tapolca-patak partján: egy 18. századi vízimalom együttes. Az ún. alsó-malom négy egységből áll: a malom maga, a molnár háza, egy nyitott szín és egy gazdasági épület.

Az együttes kialakulása építészettörténetileg két szakaszra osztható: az együttes mai formája a 18. és a 20. században alakult ki. Ez a periodizáció a homlokzatokon is megfigyelhető, a 18.századi falazatok kőből, a 20.századiak kisméretű téglából épültek.

Jelenlegi állapotát tekintve az együttes nagyon romos. A malomnak a falai állnak, a födémgerendái még megvannak, a tető egy szakaszon be van szakadva. A molnárház földszinti falai maradtak csak épen, illetve a földszinten a boltozatok beomlottak, kivéve egy helyiség fölött, itt megmaradt a fiókos donga.

A feladat szépségét pont a meglévő épülethez való viszonyulás adja. A koncepcióm az volt, hogy a meglévő malom-együttest ‘in situ’ kezelem, vagyis a meglévő elemekhez csak minimálisan nyúlok hozzá. Nem célom az eredeti állapot visszaállítása.

Szerettem volna, hogy az új elemek egyértelműen elkülönüljenek a régitől.

Funkcionálisan követtem az eredeti sémát: a malomban helyezem el a lepárlót és a labort, vagyis ahol maga a parfüm készül, a molnárházban pedig, mint ahogy ez régebben is működött, lakik a család, aki ezt a manufaktúrát vezeti.

A belső térben az új funkciók az eredeti szerkezettől független dobozokban kapnak helyet. Ez a ‘doboz’ struktúra működik a malomban és a molnárházban is. A bútorok is követik ezt a gondolatot, próbáltam ezeket is rendszerbe integrálva, térelemekként megalkotni.

Míg a malomban főként a belsőépítészet volt a fontos, a molnárháznál a tömeg is jelentősen változott. A meglévő falazatra ráépített szint követi az eredeti kontúrokat.

Az új szerkezetek különbözőségét a homlokzaton is meg szerettem volna mutatni. Olyan homlokzatburkoatot választottam, ami anyagát tekintve megegyezik az eredeti szerkezetek anyagával (tégla), viszont a méretrendszere teljesen különböző.

Kóthay Zsófia

Opponensi vélemény Kóthay Zsófia diplomatervéhez - Parfüm manufaktúra Tapolcán

Mild technology

Vitorlás, szélmalom, kerék, emelő, vízimalom: fortélyos emberek ügyes szerkezetekkel régóta a maguk szolgálatába állították a természet vad erőit. Nagyon régi történet ez, tudjuk, már a görögök, már a rómaiak, már a kínaiak! Ma a természeti erőforrások brutális kiaknázása zajlik mindenütt és a különféle szupertechnológiák állítólag visszafordíthatatlan következményeket okoznak a környezetben. Nem ismerjük ki magunkat. Bátortalanul és tanácstalanul keresgéljük a rég elfeledett szelíd megoldásokat.

„Eau de la Reine de Hongrie – a magyar királyné vize”

Kóthay Zsófia felfedez egy különös történetet a tervéhez: igazi kuriózumnak tűnik a Magyarországról származó, rozmaringból, kakukkfűből, levendulából borszesszel párolt parfüm középkori sikertörténete, amit Európa-szerte kedveltek és talán egészen a 18. századig használtak is szerte a főúri udvarokban. Ma, a somelier-k, gasztro-bloggerek és illat-designerek mediatizált korában persze gyorsan beszippanthatja az ötletet valamelyik szemfüles reklámguru, de mi szerencsések vagyunk: itt épülettel kell hitelesíteni a mesét – ha turisztikai hasznosításúval is.

Vízimalom Tapolcán

Régóta gazdátlanul, üresen áll a 18. század óta több ütemben épült, védett vízimalom együttese a Tapolca-patak partján: az egykori molnár-lakás gazdasági épületekkel és maga a malom megbővített, kettős tömegével. Romosan is szemet-lelket gyönyörködtető világ, annak a bizonyos régi, szelíden fortélyos embertípusnak a térbeli lenyomata. Kő- és téglafalak, boltozatok, gerendafödémek, beszakadt tetők. Megállt az idő. Jól látszik az összeépítés primer anyagszerűsége és szépsége. A hely használatából fakadó funkcionalitás önkéntelen harmóniája.

A terv legfőbb erénye ennek az élet alkotta önkéntelen leleményességnek az átmentése és ezzel az alapmese hitelesítése. Nem állít vissza talán soha sem volt eredeti állapotot, tehát nem konzervál, hanem kortárs építészeti eszközök segítségével újraindítja az időt. A hozzányúlások, kiegészítések, a formák, az idomok, az anyaghasználatok kívül és belül is pontosan olvashatóak, nyomon követhetőek. Megállapítható, hogy különböző régi szelíd technológiák felfedezése és összekapcsolása – pl fűszernövények gyűjtése, lepárlása egy fölöslegessé vált, használaton kívüli, felújított vízimalomban – jó üzenet.
A diplomatervet eredeti gondolatai, építészeti minősége és magas színvonalú kidolgozottsága miatt elfogadásra ajánlom.

Szentendre, 2014.01.27
Golda János