Imára kulcsolt kezek – Hősök Emléktemploma, Vác

A kortárs szakrális építészetben kiemelt fontosságú az erős, karakteres tér-, és tömegforma megtalálása, amely egyértelműen hirdeti az épület rendeltetését. A Vácra tervezett református Hősök Emléktemploma esetében ezt az Ima, az imádkozó kezek építészeti formába öntése jelentette. Mohai Zsuzsanna és Boczkó Ákos engedélyes tervei alapján várhatóan a közeljövőben elkezdődhet az építkezés.

Történelmi háttér
1945-től 1983-ig (40 év alatt) 18 református templom épült az országban, míg 1990 és 2000 között 48. Ez utóbbiakból 23 épült a leginkább reformátusnak mondott Alföldön, 18 pedig a Dunántúlon. Nagy gyülekezetek néptelenedtek el és újak keletkeztek, amelynek több oka is volt. Egyrészt faluról városba vándorolt a munkaerő – vele az egyháztagok is – és lakótelepi gyülekezetek alakultak. Más templomok a meglévő imaház helyén vagy ahelyett épültek, mert az előző épület kicsinek bizonyult. Harmadszor a városok eredeti lakosságának vallási aránya megváltozott a bevándorlások és lakosságcserék miatt, és a településre beköltözött reformátusok önálló templomot kívántak építeni. Ez utóbbihoz tartoznak a Budapest vonzáskörzetébe tartozó gyülekezetek: míg Budapesten 1990 után 1 templom épült, addig a főváros környékén 14.* Furcsa módon a Váci Református Missziói Egyházközség templomépítési igénye egyszerre mindhárom okra visszavezethető. "Egyszerre és sok templom épült, de hosszú szünet után kortárs szinten kell végiggondolni a feladatot." - írta könyvében Lőrincz Zoltán teológus, művészettörténész 2000-ben.^**

Református felfogás szerint a templom nem olyan értelemben szent hely, ahol a relikviákat őrzik vagy ahol Isten valóságosan lakik. A református templomot maga a gyülekezet szenteli meg. Különösen fontos ez a gondolat olyan vallásoknál, ahol az „istenkép” fogalma a leginkább absztrakt. Ezt az irányzatot képviseli a protestantizmus, a kálvinizmus. A magyarországi kálvinizmus dogmatikailag Zwingli és Kálvin nevéhez kapcsolódik. A korabeli svájci templomépítészet nyomán indult el Magyarországon is a református templomépítészet. A svájci reformáció átvette a már meglévő középkori épületeket, és csak keveset épített. A bazilikális szerkezetű templomoknál a szentélyt lerekesztették, ezáltal a kórus feleslegessé vált, hiszen az egész istentisztelet a hajóban történik. A szószék a főhajó keleti végén, általában valamelyik oszlop elé került. A hajó közepén elhelyezett úrasztala és keresztelőkút jól látható minden padsorból. Később karzatot építettek be, amely gyakran a nyugati oromfalra és a szószékkel szemben, az északi falra kerül (Aargau 1622, Basel, Zürich 1616).

Francia területen tették meg a második lépést a ma református térelrendezésnek nevezett megoldás felé: ezek az ún. hugenotta templomok. Jellemvonásaik irány- és mérvadóak maradtak az európai református templomépítészetre a 17. századon át egész a 19. század elejéig. Eszerint a centrális térben a gyülekezet áll a középpontban, és a padok körbeveszik. A szószék a hosszabb axis végén a karzat síkjából emelkedik ki. A szószék körül (előtte és alatta) egy szabad tér („parquet”) van, ahol a keresztelés történik, és ahol az úrasztala áll. A bejáratot a rövidebb axis végén, az úrasztalával jelzett szellemi tengelyre merőlegesen helyezték el. A karzatfeljárókat a külső falsíkra illesztve építették. - ezzel a térfelfogással épült 1755-ben Kisvácon is a református templom.

Leonardo – közvetlenül a reformáció előtt – egy humanista centrális térarchitektúrát tervez (Teatro da predicare- egy antik görög színház analógiájával), amely a protestáns liturgikus tér igényét előlegezi meg. Majd hosszú évtizedekig - mégis - váltakozva hol centrális, hol hosszhajós elrendezésű templomok épültek. Végül 1861-ben az Eisenachban megtartott evangélikus egyházi zsinat a templomok építésére és berendezésére vonatkozó elvárásokat 16 pontban határozta meg (Eisenacher Regulativ). Ez a határozat elfordulást jelentett a centrális térszervezéstől és a neogótika győzelmét hozta.

A döntő lépést a modern építészetben 1919 jelentette, amikor Bartning megjelentette Vom neuen Kirchbau (Az új templomépítészetről) című munkáját. Ő is arra a következtetésre jutott, hogy tervezéskor az egyház jellegének megfelelő teret kell létrehozni, ez minél inkább centrális tér legyen. Továbbá az új építészetnek nem szabad hamis érvényességet színlelnie, de éppúgy nem szabad régi stílusokban gondolkodnia. Minél inkább el kell távolodni a dísz-templomoktól (Prunk-Kirche), és közelebb kerülni egy világos, egyértelmű térfelfogáshoz. Paul Girkon teológus is hangsúlyozta: A protestáns egyházi építészet nemcsak prédikáló helyet hoz létre, hanem építészeti szimbólum, azaz Épített Ige. A liturgikus térszervezéssel történő kísérletezés nem kerülte el az 1940-es évek Amerikáját sem. Frank L. Wright oktogonális teret, Saarinen  kör alaprajzú kápolnát tervezett. Ezek teoretikusan már nem hoztak lényeges újításokat a protestáns templomépítészetbe. Amit a 20. század első fele mégis láthatóan rögzített:  minden szakrális térnek kell egy szellemi centrumának lennie, és a gyülekezet e köré csoportosul. ^***

A magyar szakirodalom 1885-ben Schulek Frigyes tanulmányával kezdődően foglakozik először a református templomépítészettel, majd Pecz Samu műegyetemi tanár követte őt, aki szintén a centrális térformát tartotta követendőnek, és különálló tornyot javasolt. A modern építészet szempontjából jelentős lépés volt Csikesz Sándor tanulmánya (1934): A református templom minden porcikájával mondjon igazat. A fa ne hazudja magát vasnak, a malter ne akarja a kő és faragott márvány illúzióját kelteni, a gipsz, stukkó, rabic s megannyi potemkin építészeti fogás számára tilos legyen az Isten háza. Ravasz László püspök ma is nagy jelentőséggel bíró Magyar református templomok (1942) című kötetében írta: Istentiszteletünk evangéliumi tisztaságából következik, hogy templomaink fala fehér, semmiféle kép vagy ábrázolás benne nincs, festménynek, szobornak nyoma sem található benne. Végül megemlíthetjük Horváth Barna 1971-ben megjelent munkáját, amelyben így summázta véleményét: Olyan építészeti és belső térelrendezést kell találni, mely kifejezi a hirdetett igéből megértett bibliai üzeneteket. Ebben nagy segítségünkre lehet a modern építészet és művészet egyszerűségre, célszerűségre és őszinteségre törekvése. ^***

Mindezen írások konklúziója egy olyan, centralitásra törekvő, a 21. század technikai színvonalát képviselő tér tervezése lehet csak, amelynek épületszerkezete, burka az időben változatlan: maga a hirdetett Ige, a kapcsolat az Úr és hívő között, tehát az Ima, az imádkozó kéz. Ezt a „formát” nem lehet félreérteni, egyértelműen kötődik a református gyülekezethez.

A hely és a forma
Az építési telek a Vác városát É-D-i irányban kettészelő főút mellett fekszik. A forgalom, a közlekedés zaja, pora ennek megfelelően igen nagy. A telepítési koncepció első pillére tehát, hogy a gyülekező díszteret, főbejáratot a csendes Görgey utcáról lehessen megközelíteni.

A második alappillért az építési hely amorf alakja, annak minél célszerűbb kihasználása, a két telekoldali, enyhén kanyarodó utcavonal mentén a közlekedési rálátás - kilátás biztosítása,  ugyanakkor egy örök érvényű épületforma keresése képezte. Ez vezetett az íves oldalfalú, imára összekulcsolt kezeket absztrakt módon imitáló épülettömeg megtalálásához. A tömeg hossztengelyét a telek hossztengelye jelölte ki, főbejárata az aszimmetrikusan összekapcsolódó ujjaknak köszönhetően kissé elfordul a zajos körúttól, és a hangsúlyos kapuzat a Görgey utca felől, a terepsíkból 50cm-re kiemelt teresedésről nyílik. A hossztengely mentén, tölcsérszerű előtér vezet a templomhajóba, amelynek gyújtópontjában áll az úrasztala. A hossztengely másik vége - axisa mentén az összekulcsolt kéz kisujja alatt nyílik a hajóból a kijárat az urnakertbe.

A harmadik alappillér a templomhajó minél inkább centrális, nem nyújtott térként való megformálása volt. Törekedtünk arra, hogy a templomtér közel négyzetes arányú legyen, mégis hátulról tölthető maradjon. A szerkezet aszimmetrikus szerkesztése megint segített abban, hogy a padsorokat finoman a szószék irányába, azaz a hossztengelyre ráforgassuk a jobb rálátás érdekében. Mivel a tér nem hosszúkás, a leghátsó padsorokban ülők is az úrasztala körül ülő nagy család részének érezhetik magukat az istentisztelet alatt.

A negyedik alappillér a puritán, őszinte belső tér megvalósítása volt modern építészeti eszközökkel, és a fény építőelemként való használata. Ezt az ujjak összefonódásával, a boltozatszerűen összetámaszkodó hófehér szerkezet kialakításával értük el. A fény az összekulcsolt ujjak közötti réseken szökik a hajóba, megvilágítva a hívők zsoltáros könyveit. Az indirekt világítás az utcai forgalom zaját is kirekeszti, káprázatmentes, és független attól, melyik irányból süt a nap. Az aszimmetrikus szerkesztés fűszere lett a karzat cikkelye, amely szabályosan ráfordul a szószékre. Lépcsőzetesen emelkedő födémszerkezetével a hátsó padsorból is megfelelő lelátást biztosít.

Az ötödik pillért a kifejezett építtetői kérésre tervezett csoportszoba képezte, amely alkalmas gyermek-istentisztelet, bibliaóra, zenehallgatás, énekkari próba, szeretetvendégség, ifjúsági óra megtartására. A multifunkcionális templom nem új találmány, sorra épülnek ilyenek más felekezeteknél is. A 21. század elvilágiasodott emberét könnyebben be tudjuk hozni a templomba, ha a gyülekezet az igehirdetés mellett a mindennapi gondokban is segítséget tud nyújtani, pl. a kisgyermekes szülőnek helyet biztosít a gyermek megőrzésére. Két ilyen helyiséget is sikerült kialakítani a karzati szinten, ezáltal a gyerekcsoportokat kor szerinti bontásban tudjuk elhelyezni, s a főhajóban zajló istentisztelet zavarása nélkül használhatják ezeket a termeket.

A hatodik alappillért az urnatemető tervezése jelentette. A templom háta mögött kialakuló kertrész csak megtűrt, mostoha terület, ha nem használjuk ki előnyösen. Azonban ha a telekhatárra az íves templomfal meghosszabbításaként falat építünk, olyan átrium-udvar jön létre, amely a templomtérből is élvezhető. Így jött létre az urnakert. Szerkesztett középpontjában áll egy árnyat adó hársfa, amelyet a kivágásra ítélt hársfa inspirált. A kert - helyzetéből adódóan - bensőséges, a forgalom elől elzárt helyen fekszik, ugyanakkor a Görgey utca felől – a templom nyitva tartásától függetlenül is – látogatható.

Az Emléktemplom hetedik alappillére a katonai hősök emléktábláinak publikus, koszorúzható, mégis a templomhoz szorosan kapcsolódó elhelyezése. A templom kicsi alapterülete, és korlátozott nyitva tartása miatt célszerűnek látszik az emléktáblák kültéri elhelyezése úgy, hogy az évek során a számuk bővíthető legyen. Így született meg a Hősök Emlékkertje. Mivel a telek meghatározott, 60% alapterületi része közpark, ennek kellemetlenül összeszűkülő formájából szeretnénk erényt kovácsolni: olyan íves kertépítészeti cikkelyekre osztjuk a parkfelületet, amelyek széles bejárata szintén a Görgey utca felől közelíthető meg, a négysávos út felé pedig összeszűkülnek. A mindössze 60-70 cm magas földhullámok a Csányi körút mentén egy közös hullámban egyesülnek, amely a templomépület íves falát követve, annak por- és freccsenő hólé elleni védő földtámfalává is válik egyben, alacsony cserjesávval beültetve. A földhullámok templom felőli oldalába kerülnek elszórtan a mészkő emléktömbök, közöttük virágzó alacsony cserjékkel. Ezáltal a fákkal beültetett parkban, mint árnyékos ligetben lesznek látogathatóak az emlékek.

Nyolcadik pillér: harangtornyos templomot szeretne az egyházközség. A különálló campanilét a templom önmagában is erős tömegformája inspirálta, amellyel összeépítve elképzelhetetlen. A hófehér tornyot csupán a felfelé haladva egyre nagyobb résekkel perforált, csipkeszerű falszerkezet díszíti.

Kilencedik pillér: a templom külső burkolata tükrözze a belső tisztaságot, a hagyományőrző fehér falakat, mégis legyen ellenálló és kevés karbantartást igényeljen. Ez elvárás minden beépített szerkezettől. Legyen gazdaságosan építhető, fenntartható és épületgépészetileg is korszerű, energiatakarékos.

A tizedik pillér volt a közlekedés, a parkolók elhelyezése. A Kert utcai közúti kicsatlakozásról a város azért tudott lemondani még a telekalakítás folyamán, mert az íves Csányi körúti oldal miatt beláthatatlan kanyarban fekszik, így rendkívül balesetveszélyes. A Görgey utca jelenlegi szélességét 1,50 m-rel megszélesítve kényelmesebbé válik az autók ráfordulása a parkolóállásokra, ahol pedig autós közlekedés nem zajlik, 1,50 m széles járdasáv létesül a templom megközelítésére.

Tíz alapvetés végiggondolása vezetett bennünket – ez formálta meg az imádkozó kezeket. Imádkozó kezünk tíz ujját.

Mohai Zsuzsanna


Jegyzetek
^*     Tenke Sándor, az Orsz. Ref. Gyűjteményi Tanács elnöke nyomán
^**   Lőrincz Zoltán: „Ne hagyjátok a templomot…” Kálvin Kiadó,  2000.
^*** Lőrincz Zoltán: „Ne hagyjátok a templomot…” Kálvin Kiadó,  2000.

vezető tervezők: Mohai Zsuzsanna, Boczkó Ákos
építész munkatársak: Szepesi Zoltán Gábor
szakági tervezők:
statika: Pintér Tamás - Kerek és Ointér Kft.
épületgépészet: Mojzes Péter - Mopemedia KFt.
elektromosság: Pintérné Kolb Dóra - Dinamic Kft.
kertészet: dr. Balogh Ágnes - Hajlék Bt.
tűzvédelem: Glück Gábor - Brolex Kft.
generáltervező: Boczkó Építész Iroda Kft.

tervezés éve: 2010
megbízó: Vác-Alsóvárosi Református Missziói Egyházközség