In memoriam Kiyonori Kikutake - a Metabolizmus múltja, jelene és jövője (1.)
Tavaly decemberben hunyt el Kiyonori Kikutake, a japán Metabolista csoport vezéregyénisége. Halála egybeesett egy nagyvolumenű kiállítással az építészeti Metabolizmusról, amit Tokió legdivatosabb művészeti központjában, a Roppongi Hills 53.emeletén található Mori Művészeti Múzeumban rendeztek meg. Ennek apropóján eleveníti fel a mozgalom történetét, építészeti és várostervezés elméletét és alapítóinak alakját Nyilas Ágnes egy tizenkét részes cikksorozatban.
Az építészeti Metabolizmus múltja, jelene és jövője - In memoriam Kiyonori Kikitake
Tavaly decemberben hunyt el Kiyonori Kikutake, a japán Metabolista csoport vezéregyénisége. Halála egybeesett egy nagy volumenű kiállítással az építészeti Metabolizmusról, amit Tokió legdivatosabb művészeti központjában, a Roppongi Hills 53.emeletén található Mori Művészeti Múzeumban rendeztek meg. A kiállítás időzítése és helyszíne persze nem volt véletlen. Az UIA (Építészek Nemzetközi Szövetsége) japán bizottságának rendezésében lezajlott 24. építészeti világkonferencia megnyitója ugyanis pár nappal a kiállítás megnyitója után zajlott, ugyanebben az épületben, egy szinttel lejjebb. A két esemény kombinálása teljesen érthető, hiszen a metabolisták emberi képzeletet fölülmúló városterveit a fél évszázaddal ezelőtti tokiói világkonferencia alkalmán egy egész világ csodálta, ami nagyban hozzájárult a mai japán építészet nemzetközi élvonalba kerüléséhez is. Másrészt a szomorú realitás is sürgető tényezőként játszott közre: 2005-ben Tange, 2007-ben Kurokawa, 2009-ben Awazu, 2010-ben Ohtaka hagyott itt bennünket, és Kikutake is már évek óta gyengélkedett. Halálával háromra csökkent a Metabolista csoport eredeti tagjainak száma.
A Mori Művészeti Múzeum kiállítása tavaly szeptember 17-től ez év január 15-ig volt megtekinthető, és az alkalomnak megfelelően minden eddigi léptéket fölülmúlt. A jól ismert terveken és maketteken kívül kevésbé ismert tervek és eddig nyilvánosan nem publikált részletek is bemutatásra kerültek, nem kimondottan ugyan, de az „utolsó felvonás” hangulatát kölcsönözve ezzel a kiállításnak. Másrészt viszont tavaly októberben jelent meg Hajime Yatsuka – építészkritikus, a Mori Művészeti Múzeumban megrendezett kiállítás kurátora – legújabb könyve Hyper den-City: Tokyo Metabolism2 címmel, melyben a szerző a Tokiói-öböl 2050-es vízióját tárja elénk. A vízió Tange 1960-as Tokiói-öböl tervén alapul, és a Megastruktúra gondolatában rejlő lehetőséget sugallja, míg Yatsuka egyben a metabolizmus esetleges jövőjéről gondolkodtatja el az olvasót….
De kik is azok a metabolisták?
A japán Metabolista csoportot négy építész, név szerint Kiyonori Kikutake (1928 – 2011), Kisho Kurokawa (1934 – 2007), Fumihiko Maki (1928 – ) és Masato Ohtaka (1923 – 2010), két grafikus tervező, Kenji Ekuan (1929 – ) és Kiyoshi Awazu (1929 – 2009), valamint egy építészkritikus, Noboru Kawazoe (1926 – ) alapította az 1960-as tokiói világkonferencia alkalmából. Ide készült kiáltványuk „Metabolizmus 1960: Javaslatok egy Újfajta Urbanizációra” (Noboru Kawazoe, Metabolism 1960: The Proposals for New Urbanism) címmel. Az alapgondolat Kawazoe-tól eredt. Ő egy egyedülálló japán építészeti irányzat létrehozását tűzte ki céljául, ahol nemcsak maguk a tagok, de ötleteik is – az élő szervezet anyagcseréjéhez hasonlóan – időszakosan cserélődnek. Ezt az alapgondolatot Kikutake 1958-as „Torony-alakú közösség” terve (Tower-shaped Community Project, 1958) szemléltette a legjobban, ami ezáltal a mozgalom szimbólumává vált.
Kiáltványuk bátorsága, dinamizmusa és minden eddigit fölülmúló fantáziája az egész világot ámulatba ejtette. Sikerük részint Kenzo Tange (1913 – 2005) nevéhez fűződik, akit a metabolisták „atyjaként” tartanak számon. Tange építészeti irányvonala és várostervei nagy befolyással voltak a csoport fiatal tagjaira, és egyben közvetlenen kapcsolatot is biztosított számukra a világ építészeti elitjével a CIAM (Congres Internationaux d’Architecture Moderne, magyarul „Modern Építészet Nemzetközi Kongresszusa”) – majd később a TeamX – találkozói kapcsán. Itt említendő Arata Isozaki (1931 – ) neve is, aki ekkoriban Tange irodájában tevékenykedett, és a leghíresebb tervek alapötletében majd részletes kidolgozásában lényegi szerepet játszott.
Kenzo Tange (1913 – 2005)
A huszadik század egyik legnagyobb építészegyénisége volt. A tradicionális japán stílus nemzetközi modern elemekkel való ötvözésére tett számos indítványa révén vált ismertté, de azt sem tévedés állítani, hogy a metabolista eszmék nagy része is az Ő műtermében született. Első nemzetközileg elismert munkáján, a Hirosimai Béke Park tervén Le Corbusier befolyása érezhető, ami nagyban hozzásegítette felvételét a CIAM tagjai közé. A híres Szent Mária-katedrális vagy a tokiói Olimpiai Csarnok mellett számos híres épületet alkotott világszerte.
Kiyonori Kikutake (1928 – 2011)
A tokiói Waseda Egyetemen végzett. 1953-ban saját irodát alapított Kiyonori Kikutake építésziroda néven, ahonnan több neves építész került ki, köztük Toyo Ito is. 1960-ban a Metabolista csoport alapítótagjai között volt. Egyedi épület- és várostervei mellett tervezéselméleti munkássága is páratlan. Egyik leghíresebb műve, a „Rendszer, típus, forma” (Ka, kata, katachi) az építészet morfológia megközelítését népszerűsíti. Legismertebb tervei között van a Skyhouse (saját háza) és az Edo-Tokió Múzeum, de a 2005-ben Nagojában megrendezett világkiállítás producereként is széleskörűen ismert.
Kisho Kurokawa (1934 – 2007)
A Tokiói Egyetemen, Kenzo Tange tanítványaként végzett. A Metabolista csoport alapító tagja volt. Az általa tervezett Nagakin Kapszula Toronyház metabolista alapelveket testesít meg. Híresebb tervei közé tartozik még a tokiói Nemzeti Művészeti Központ, az amszterdami Van Gogh Múzeum, vagy a Kuala Lumpur nemzetközi repülőtér is. Politikai tevékenységéről is ismert. 2007-ben, közvetlenül halála előtt, Tokió főpolgármester-választásán jelöltként vett részt. Ismertebb elméleti munkái között szerepel „Az építészeti Metabolizmus”, „A városépítés ideológiája és metodikája”, vagy „Az együttélés filozófiája”.
Fumihiko Maki (1928 – )
A Tokiói Egyetemen, Kenzo Tange stúdiójában kezdte tanulmányait, majd a Harvardon folytatta. 1960-ban részt vett a Metabolista csoport alapításában. 1960–85 között Amerika és Európa számos híres egyetemén tanított. 1965-ben megalapította a Maki Tervezőirodát. Az általa tervezett AsahiTV központi épülete, akárcsak a Nagojai Egyetem központi épülete, a modern építészet elismert alkotásai, míg a tokiói Hillside Terasz a városnövekedés metabolista alapelvének megtestesítőjeként vált ismertté. Legújabb projektjei között szerepel a Világkereskedelmi Központban épülő öt új felhőkarcoló egyike, a 4 WTC.
Masato Ohtaka (1923 – 2010)
A Tokiói Egyetem elvégzése után Kunio Maekawa irodájában tanonckodott, majd 1962-ben megalapította saját irodáját. A Metabolisták vezéregyénisége, és egyben a korlátlan növekedést biztosító „befejezetlen városterv” szószólójaként ismert. „A csoportos forma irányában” címmel Fumihiko Makival közösen publikált a metabolisták 1960-as kiáltványában. Ugyancsak itt jelent meg első híres terve Tokió Shinjuku városrészének újjáépítésére, ami a csoportos forma gondolatán alapul. Valamivel későbbi terve, a Kagawa prefektúrai Szakaide lakópark pedig a „mesterséges építési terület” gondolatának megtestesítője.
Kenji Ekuan (1929 – )
A japán ipari formatervezés vezéregyénisége. 1957-ben megalapította a GK Design Groupot, 1960-ban részt vett a Metabolista csoport alapításában. Az építészeti metabolizmus elveit az ipari formatervezés területére transzformálva megalapozta híres „eszközelmélet”-ét. Számos neves cég termékének formaterve fűződik a nevéhez, köztük a japán szójaszószgyártó Kikkoman cég szójaszószos üvege, a Yamaha cég motorkerékpárjai vagy a Narita Expressz szerelvényei. Elméleti írásai és értekezései közül „A japán ebédcsomag esztétikája” angolul is megjelent.
Kiyoshi Awazu (1929 – 2009)
Grafikus tervező volt. Poszterei, festményei, illusztrációi és könyvborítói révén vált ismertté. A Metabolista csoport egyik alapítótagjaként részt vett számos tervük kidolgozásában. Kikutake 1964-es híres Hotel Tokoen szállodatervében például a belsőépítész szerepét töltötte be. Az építészeti metabolizmus egyik kulcsszavaként számon tartott „környezet” gondolatából kiindulva 1966-ban megalapította a „Környezetbarátok Gyűlését” (Environmental Gathering). 1967-től aktívan részt vett a 70-es oszakai világkiállítás előkészületeiben, és ennek kapcsán számos bel- és külföldi projektben szerepelt.
Noboru Kawazoe (1926 – )
Építészkritikus, de a várostervezés vagy az emberi civilizáció témakörében is számos kritikai írása jelent meg. A 60-as és 70-es években a metabolisták szóvivője volt. Részt vett az 1960-as tokiói világkonferenciára előkészületeiben, és a Metabolista csoport többi tagjával közösen megjelentette híres kiáltványukat „Metabolizmus 1960: Javaslatok egy újfajta urbanizációra” (Noboru Kawazoe, Metabolism 1960: The Proposals for New Urbanism) címmel. Számos írása közül „Az építészet kihalása”, vagy „Az emberek és az istenek lakóhelye” különösen népszerű Japánban.
Arata Isozaki (1931 – )
A Tokiói Egyetemen Tange műtermében számos projekt kidolgozásában, köztük az 1960-as Tokiói-öböl tervében, az 1970-es oszakai világkiállítás tervében, vagy Szkopje városközpontjának rekonstrukciós tervében vett részt. 1963-ban saját irodát nyitott Arata Isozaki & Associates néven. A világ majdnem minden táján vannak megvalósult épületei, beleértve Amerikát, a Közel-Keletet és Kínát is. Jelenleg a Közép-Ázsiai Egyetem (University of Central Asia) campusainak tervén dolgozik Kazahsztánban, Kirgisztánban és Tadzsikisztánban, valamint Csengcsou (Zhengzhou) város fejlesztési tervén a közép-kelet-kínai Honan (Henan) tartományban. Épületein és várostervein túl írásairól is híres, mint amilyen például az 1975-ös „Az építészet leépítése” című műve.
A Metabolista csoport legfőbb érdeme egy teljesen egyedülálló építészeti és várostervezés elméleti rendszer kidolgozása volt. Rendszerük az alaklélektan (Gestalt-pszichológia) elvein alapult, és az építészet morfológiai megközelítését sugallta a vele egy időben létező brit brutalista és a holland strukturalista irányzatokhoz hasonlóan. Gondolatmenetük a Megastruktúra ötletében teljesedett ki. A nemzetközi Strukturalista majd Megastruktúra irányzattól eltérően azonban terveik egyedi japán vonásokkal rendelkeztek. Nacionalizmusukban nagy szerepet játszott a vesztes háború utáni nemzeti öntudat újjáélesztésének szükségszerűsége. Az épített környezet újjáépítésének szükségszerűsége és az 1950-60-as évekbeli rohamos népességszaporulat viszont fizikai motivációval szolgált munkájukhoz. A terveikben oly lényeges szerepet betöltő „mesterséges építési terület” (artificial land) gondolata a növekvő népesség és a korlátozott mennyiségű építési terület problémájára kínált volna megoldást. A „lakókonténer” ötlete pedig az épületelemek szabványosításának és előregyártásának gondolatán alapult a gyors újjáépítés és az egyre növekedő népesség lakáshoz juttatásának jegyében. Ez a „lakókonténer” – ami jóformán bárhol és bármikor hozzácsatlakoztatható a városi infrastruktúrához – a város korlátlan és flexibilis növekedését biztosította volna, a metabolista tervezéselmélet alapelveinek megfelelően.
Az elkövetkező tizenkét részes cikksorozat a Metabolista csoport építészeti és várostervezés elméletének ismertetését tűzi ki céljául. A következő rész a metabolizmus kialakulásában szerepet játszó különböző tényezőket összegzi majd, a további részekben pedig az ismertebb Megastruktúra tervek kerülnek részletes elemzésre szerkezeti formájuk alapján. A Metabolista csoportban elfoglalt kulcsszerepe és a különleges alkalom kapcsán Kiyonori Kikutake munkái nagyobb hangsúlyt kapnak. Ezen túl Kenzo Tange néhány terve, melynek egyértelmű befolyása volt Kikutake gondolkodásának alakulására, is részletesebb bemutatásra kerülnek, a többi csoporttag munkái viszont, melyek nagy része Kikuatke és/vagy Tange terveinek szerkezeti formájából levezethetőek, a jelen cikksorozatban csak másodlagos szerephez jutnak. A Megastruktúra tervek bemutatása után Noboru Kawazoe írásaiba tekintünk be az építészeti metabolizmus alapmetaforájának értelmezése céljából. Majd a Megastruktúra irányvonalától eltérve, Fumihiko Maki és Masato Ohtaka vizsgálódásait követjük nyomon a „kollektív forma” tárgyában. A Megastruktúra mozgalom bukásának ismertetése után a cikksorozat a Metabolisták nemzetközi építészetre gyakorolt hatására is kitér, majd legvégül a metabolista eszmék jelenbe való átültetésének lehetőségeit taglalja.
Nyilas Ágnes
(folyt. köv.)
