Individuum és következetesség: Perin Jamshedji Mistri építészete és eredeti rajzai Budapesten

2016-ban Budapesten bukkant rá szerzőnk néhány rejtélyes színes tervrajzra, amelyek Perin Jamshedji Mistrihez vezettek, aki nemcsak India első hivatásos építésznője volt, de gazdag életművének köszönhetően az ország építészetének egyik legizgalmasabb alakja. Nők az építészetben című sorozatunk mai részében ismerkedjünk meg életművével! 

2016 őszén a Magyar Művészeti Akadémia és a Magyar Építészeti Múzeum által megrendezett Medgyaszay István építészetét bemutató konferencia nyújtott lehetőséget a magyar-indiai építészeti kapcsolatok feltárására. Medgyaszay 1932-ben látogatott Indiába egy múzeumépület megtervezésének reményében, ahol egy esztendeig tanulmányozta a helyi építészetet. A Medgyaszay Családi Emlékhely őrzi az utazással kapcsolatos dokumentumokat: terveket, fotókat, leveleket. A kutatás során két színes beazonosítatlan rajz azonban egy rejtélyes művészhez vezetett. A szignók beazonosítása alapján a tervező nem más, mint India első hivatásos építésznője, Perin Jamshedji Mistri. Hosszas kutatás után 2018 tavaszán sikerült megtalálni fiát, Dosu Bhiwandiwallát, aki további személyes történetekkel gazdagította az életművet.

Mistri 1913-ban született Bombayben (ma Mumbai) egy jómódú párszi család legidősebb leánygyermekeként, aki gudzsarati párszi (perzsa zoroasztriánus) nevelésben részesült, majd a Mumbaitól 250 km-re fekvő Panchganiban működő Miss Kimmin’s High Schoolban tanult. 10 éves korában Angliába ment, ott fejezte be középfokú tanulmányait a Croydon High Schoolban. Az eredetileg ügyvédi karrierről álmodó lány tanulmányai befejeztével visszatért Mumbaiba, ahol édesapja kívánságára a J.J. School of Art képzőművészeti akadémián tanult építészetet Claude Betley-nél. 1936-ban szerzett építészi oklevelet elsőként az indiai építésznők között. Minthogy Indiában még nem létezett építészeti bizottság, a Royal Institute of British Architectsnél (RIBA) jegyezték be, ahol akkoriban különlegességnek számított egy gyarmati országból származó építésznő.

1937-ben csatlakozott apja építészeti irodájához, a Ditchburn, Mistri&Bhedwarhoz, amelyet 1891-ben alapított Perin édesapja, Jamshedji Pestonji Mistri és Sohrabji Bhedwar. Az első világháború után csatlakozott hozzájuk az indiai art deco építészet jeles brit építésze, David William Ditchburn, aki többek között a mumbai Metro Big Cinema épületét tervezte. Olyan épületek fűződnek közös irodájuk nevéhez, mint a Royal Mint székház, a Colaba és Cuffle Beach tengerparti védművei vagy a Mumbai Repülőtér első kifutója.

A kezdetben Ditchburn, Bhedwar and Mistri néven működő céget Ditchburn és Bhedwar halála után Perin édesapja–akinek 1927-es magyarországi látogatásáról a 8 órai Újság is megemlékezett–egyedül igazgatta, ezért szerette volna, ha idősebbik lánya is a család négy generációra visszamenőleg építészettel foglalkozó vállalkozásában helyezkedik el. 1916-ban a ma Pakisztánhoz tartozó Karachiban is nyitottak egy irodát, amelyet Perin apja halála után egyedül működtetett a mumbai iroda mellett. Az 1940-es évek elején öccse, Minocher Mistri (1915-2009) csatlakozott a vállalkozáshoz, amelyet nővére halála után 2001-ig működtetett.

Perin első munkája a Behramji Karanjia számára tervezett Shangrila-villa volt a Carmichael Roadon. Építészetére nagy hatással volt Claude Betley építész professzor, aki Le Corbusier híveként a funkcionalista építészet alapeszméit népszerűsítette diákjai körében. Fontosnak tartotta a városok klimatikus viszonyainak megismerését a tervezési metódus részeként. Ezt vehette át Perin Mistri is, aki épületei tervezésénél a helyi adottságokat és a klímát is figyelembe vette: az árnyékolás, a verandák és az udvarok gondos kialakítása is erről tesz tanúbizonyságot. Modernista eszméket vallott Mistri öccse és egyben munkatársa Minocher (Minoo) is, aki Londonban tanult építésznek, és egy franciaországi tanulmányi út során ismerkedett meg Le Corbusier-vel, akinek elméleti munkásságát mindvégig nyomon követte. A funkcionalizmus és az egyedi megoldások nagyban meghatározták Mistri tervezői tevékenységét, ahogy fia, Dosu Bhiwandiwalla jellemzi: „szeretett individualista lenni és tervezési feladataiban a szokatlan, eredeti megoldásokra törekedett."

Erre példa az 1948-ban épült – ma felújítás alatt álló – St Stephen katolikus templom Mumbai Cumballa Hill negyedében, amelynek pillérvázas szerkezetének köszönhetően kialakított parkolója újdonságnak számított akkoriban.

A Siemens és a Khatau család együttműködéséből létrejött cég megbízásából 1958-ban épült a Cable Corporation of India vasbetonvázas gyárépülete, amely akkoriban a leghosszabb pillér nélküli áthidalással tervezett csarnoképületnek számított.

Az építésznő fia szerint ez az az egyediség, ami édesanyját az építészetben vonzotta. A Mumbaiban, Anandban és Ahmednagarban megépült egészségügyi épületeknél alkalmazott újításait szerte a világban felhasználták az Üdvhadsereg által szervezett építkezésekben: Afrikában, Ázsiában és Dél-Amerikában.

A mumbai Malabar Hillen egy belga apácarend által működtetett idősek otthona (ma St Elizabeth kórház) rekonstrukciója is Perin Mistri tervei alapján valósult meg. A tervezésnél kihívást jelentett, hogy az igen rossz állapotban lévő épületre nem adtak ki bontási engedélyt, ezért a meglévő falakat új falak közé zárva modern megjelenést adott az épületnek.

Az 1970-es években a Bombay Scottish School bővítésével bízták meg, s ekkoriban tervezte a Ganges Printing Inks gyárépületét is. Annak ellenére, hogy felvette férje, Ardeshir Bhiwandiwalla – a Great Eastern Shipping Company egyik alapítójának – nevét, a tervezési munkák során ragaszkodott leánykori nevéhez. Fia elmondása szerint Perin szabadidejében szívesen zenélt, számos alkalommal játszott házi koncerteken zongorán vagy orgonán. Gyakran kertészkedett vagy jégkorongozott, illetve herpatológiai szenvedélyének hódolva kígyókat tanulmányozott a Haffkine’s Institutionben.

Az Indiai Építőművészek Intézetének titkáraként tevékenykedett, s fontos volt számára a nők jogainak érvényesítése: részt vett a Soroptimist International Club megalapításában, ahol a különféle szakmában dolgozó nők segíthették egymást. Közel ötven éven át dolgozott építészként családi vállalkozásukban mielőtt 1989-ben elhunyt.

A Perin Mistri-hagyaték Budapesten

Az építésznő hagyatéka egyetlen indiai múzeumban sem maradt fenn – fia állítása szerint –, ezért is különleges az a dokumentumgyűjtemény, amelyet a Medgyaszay Családi Emlékhely őriz. Ezek többsége a Mistri család ajándéka Medgyaszay számára, aki 1932-ben tett látogatása előtt már tartotta a kapcsolatot az akkor még diák Perinnel. Medgyaszay párszi jóbarátja, Merwanji Framji építészmérnökön keresztül ismerkedhetett meg a Mistri családdal, de valószínűleg a mumbai School of Art igazgatójával, Claude Betleyvel való találkozása során is megismerhette Mistri hallgatói rajzait, amelyet – Medgyaszay naplója szerint más tehetséges hallgatók rajzaival együtt – a professzor mutatott meg neki.

Medgyaszay indiai albumában található egy családi fotó „párszi családnál vendégségben" felirattal. Jobban szemügyre véve a jobboldali alakot, a HECAR Foundation egyik kiadványában szereplő Mistri-portréval összevetve látható, hogy a fiatal építésznő található a képen családja körében. Ezt a felfedezést az építésznő fia is erősítette, valóban a Mistri-házaspár, öt gyermekük és nevelőjük, Ms. Peasoll látható a képen.

A fennmaradt levelek szerint Medgyaszay még 1930-ban kezdett el levelezni Mistrivel: kérte az építészhallgatót, hogy küldjön terveket a budapesti Iparművészeti Múzeumban rendezendő keleti kiállításhoz. Mistri válaszlevele szerint tizennégy, indiai épületekről készített rajzot küldött mellékletként, amelyből kettő maradt meg. Az Iparművészeti Múzeum keleti kiállításának katalógusában nem szerepelnek a körülbelül A2-es méretű (42x59,4cm) rajzok, így nem tudni, hogy kiállították-e őket. Ennek ellenére sikerült beazonosítani a rajzokon szereplő épületeket.

Az egyik rajzon Mumbai egyik legrégebbi hindu temploma, a Babulnath-templom kapuja látható, amely Síva mimózafákkal való ábrázolásáról kapta nevét. E sorok szerzője 2020 márciusában felkutatta a ma is álló Medgyaszayhoz és Mistrihez köthető helyszíneket Mumbaiban, így a Girgaum negyedben található–a Mistri-házhoz közeli–1890 körül gujarati kereskedők által építtetett templomot is.

A másik rajzon a felirat szerint a Khatau-palota látható, amelyet a Ditchburn, Mistri and Bhedwar iroda tervezett az 1900-as évek első felében India egyik legbefolyásosabb iparmágnása számára. A ma is a Cuffe Parade-on álló épület homlokzatán olvasható felirat szerint a Tarapolevala Mansion nevet viselte. Az 1940-es évek elején már Jassim-ház néven volt ismert az épület, ahol az ismert író, Mulk Raj Anand és a modernista építészet srí lankai születésű ikonikus építésznője, Minette De Silva (mielőtt Kandiba költözött volna) lakott, akik itt kezdték el a szervezését a MARG-ként ismertté vált Modern Architectural Research Group magazinjának megalapításának. Sőt De Silva életrajzából az is kiderül, hogy a szintén a mumbai J. J. School of Artban tanult, közben pedig a Ditchburn, Mistri and Bhedwar irodában dolgozott gyakornokként, s jó barátságot alakított ki Perinnel és Minooval. Az utóbbi 1946-ban a Marg magazin alapításában is tevékenyen részt vett, s amikor Dzsaváharlál Nehru Indiába hívta Le Corbusier-t a független India szimbólumaként megépítendő Chandigarh város megtervezésére, a magazin egy teljes számot szentelt a tervek bemutatásának.

A Medgyaszay-hagyatékban őrzött terveken, leveleken és fényképeken kívül egy indiai építészeti motívumokról készített mintalapokat tartalmazó gyűjteménnyel is megajándékozta az építésznő Medgyaszayt, aki ottjártakor a Cama Institute-ban és a Royal Asiatic Societyben tanulmányozta a tradicionális indiai építészetet.

Annak ellenére, hogy Perin Jamshedji Mistri tervei közül csak néhányat ismerünk, és szakirodalom sem foglalkozik részletesen munkásságával, gazdag életművével a 20. századi indiai építészet egyik legegyénibb alakja.

Köszönet a képekért Brinda Somaya építész professzornak (HECAR Foundation), és Bartha Gabriellának (Medgyaszay Családi Emlékhely), valamint Dosu Bhiwandiwallának a történeti adalékokért.

IRODALOM

https://architexturez.net/doc/az-cf-166225

BALDAVÁRI Eszter: „Fontos, nagyszabású, örökre felejthetetlen műveket és jelenségeket láttam" Keleti hatások Medgyaszay István építészetében, Medgyaszay István-emlékkonferencia, Budapest, 2019, 223-242.

Madhavi DESAI: Women architects and modernism in India narratives and contemporary practices. London, 2019

Burcu DOGRAMACI and Rachel LEE: Refugee Artists, Architects and Intellectuals Beyond Europe in the 1930s and 1940s: Experiences of Exile in Istanbul and Bombay, Architecture Beyond Europe, 2019/14-15.

https://www.himalmag.com/resurrecting-a-forgotten-architect/ (Minette De Silva)

M.J.P. MISTRI: Descendant of Master Builders – Excerpts from an interview with Smita Gupta, Vistāra - The Architecture of India, Catalogue of the Exhibition, Edited by Carmen Kagal. The Festival of India, 1986.

Brinda SOMAYA-Urvashi MEHTA (eds.) Women in Architecture 2000Plus, 2012, http://www.thehecarfoundation.org/perinmistri.html

Mary N. WOODS: Women Architects in India Histories of Practice in Mumbai and Delhi, London, New York, 2017. 21-27.

Baldavári Eszter

Szerk.: Paár Eszter Szilvia

 

Az építésznőkkel kapcsolatos cikkek megjelenését az Építészfórumon az NKA támogatja.