Interjú Kis Péter építésszel

a ”Budavár-Dísz tér 17.” építészeti tervpályázat nyertesével.

Szemerey Samu és Vargha Mihály e-mail interjúja.

epiteszforum.hu: Mi történt az eredményhirdetés óta eltelt időben? Született-e szerződés, hol tart most a terv?

Kis Péter: Egy rendkívül óvatos és körültekintő megbízói magatartást észlelünk, ami a feladat léptékének megfelelő. Bíztató lehet, hogy a Megbízó szerint (Heti Válasz 2004. december 2.) ”...Néhány ponton még át kell gondolni, érlelni kell a tervet, de utána nyugodt szívvel indulhat az építkezés.” Szerződés - egyelőre - nem született, érkezett viszont néhány észrevétel, amelyeken folyamatosan dolgozunk. Valószínűleg egy több részből álló rekonstrukció valósulhat meg, egymástól jól elkülöníthető ütemekkel.

ef.hu: A zsűri zárójelentése a pályaműről véleményt fogalmaz meg a munkával kapcsolatban, de a továbbtervezéshez sok, a programot, beépítést stb. illető további egyeztetés és megrendelői alapvetés kell. Érkezett ilyen pontosítás?

K.P.: Igen érkezett, megkaptuk az ideálmodott kulturális intézmény részletes szakmai programját.

ef.hu: Az építészfórum vitafórumán komoly és helyenként heves vita alakult ki az épülettel kapcsolatban - követted-e ezt a vitát?

K.P.: Igen, szóltak, hogy van egy ilyen fórum, ezért belenéztünk. Nekem az elején elég személyeskedő hangvételűnek tűnt - meg voltam győződve, hogy valamelyik építész kolléga generálja az indulatokat. Valószínűleg a névtelenség zavart, úgy éreztem ez nem az átgondoltságot segíti, hanem azt, hogy otrombábban lehessen fogalmazni. Később, amikor szakmai vita alakult ki, sok érdekes tanulsággal szolgált és érdekes módon egyre többen adták a nevüket a vitához. A leghasznosabb szerintem az volt, hogy a hozzászólok kísérletet tettek, hogy összerakjanak egy történetet a múlttal, a jelennel és egy lehetséges jövővel együtt.

ef.hu: A kritikák javarésze alapvetően a történeti környezettel kialakított viszonyokat, az épület ´idegen´ viselkedésmódját kérte számon az egyébként korban és színvonalban meglehetősen heterogén városi környezetben. Volt-e valamiféle, ehhez a kérdéskörhöz kapcsolódó elvi alapvetés a ház tervezésekor?

K.P.: Ha belegondolunk, egy meglehetősen furcsa helyzet az, hogy egy épület lábazati részét műemlékileg levédik. Meglepő módon a helyszínen járva mégis természetesnek hat, hogy ezt az épületrészt nem akarják lebontani. Mindenesetre vitathatatlan, hogy egy nagyon speciális térbeli feladatot ad a tervezőknek. Mi erre egy nagyon speciális választ adtunk.

ef.hu: Van-e véleményed a pro és kontra elhangzott megjegyzésekkel, meglátásokkal kapcsolatban? Hatnak-e ezek a tervek alakulására?

K.P.: Egyfajta megmérettetésnek vettük, hogy ki előtt, arról a részleges névtelenség miatt persze fogalmam sincs, de a vita összképe, a hozzászólók összegzései nagyon fontosak voltak. Egyetértek a téma elindítójával abban, hogy a nyilvánosság elé kell, hogy kerüljön a terv. Ami a pályázati anyaggal már megtörtént. Nagyon fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy a pályázat egy válasz a feladatra, ahhoz, hogy épületté váljon, nagyon hosszú utat kell bejárni. Ha belegondolunk, így van ez egy szobor pályázatnál is, a művészek nem kész szobrokat cipelnek be, hanem a probléma lényegét igyekeznek megragadni.

ef.hu: Milyennek találod a hatóságokkal és a közigazgatással / a szakma érintettjeivel való együttműködést?

K.P.: Az ügy összes szereplője érdekelt abban, hogy jó megoldás szülessen. Ez elsődlegességet élvez az összes többi érdek felett.

ef.hu: Az utóbbi időben megszaporodtak az olyan pályázatok, ahol a győzelem nem jelentett biztos tervezői pozíciót és garanciát is egyben. Mindez - esete válogatja - részben az üzleti és politikai érdekcsoportokra, néha viszont szakmán belüli lobbikra, munkaszerzési szándékokra vezethető vissza. Minthogy ez az egyik legnagyobb presztizsű építkezés Magyarországon, nyilvánvalóan rengeteg szinten és csatornán kell átjutni, hogy végleges döntések születhessenek. Érzel-e valamilyen nyomást, lobbizást jelen esetben?

K.P.: Már eddig is sok egyeztetés történt, amelyeken körvonalazódott az érintettek elkötelezettsége, és az is, hogy ki mit tart a legfontosabbnak. Lobbizásról jószerivel inkább csak ”városi híreket” hall az ember. Ezekkel szerintem nem szabad foglalkozni.

ef.hu: A pályázati tervek eredményhirdetése óta milyen nyilvános fórumokon jelent meg a terv? Milyen reakciók, megjegyzések stb. érkeztek a látottakkal és elmondottakkal kapcsolatban? Érkeztek-e más vonalon, a szakma részéről pl. kommentárok, javaslatok, van-e netán nemzetközi érdeklődés a projekttel kapcsolatban?

K.P.: Cikkben számolt be a Népszabadság, a Magyar Nemzet, a Thema, a Heti Válasz, anyagot kértek a hazai építészlapok. Több fórumon ismertettük a terveket. Ezek közül kettőt emelnék ki. Az egyik a Budai Polgári Kaszinó meghívása, ahol a tervről a laikusok számára is jól érthető elemzést adott Callmeyer Ferenc. A másikat Ekler Dezső szervezte, Dévényi Tamás pályaművét és a miénket elemezték építészek, teoretikusok. Egy kanadai magyar, Janos Szabo is jelentkezett, aki a hazája iránti elkötelezettségből elhatározta, hogy leközölteti a tervet egy nemzetközi építészlapban.

ef.hu: A nyertes pályamű mindenképpen egyedülálló színvonalú építészeti és urbanisztikai koncepciót képvisel. Milyen esélyeket látsz arra, hogy a magyar építészetben kiemelkedő, nemzetközi szinten is releváns munkák szülessenek? Van-e ilyen irányú szándék a magyar szakmai közéletben?

K.P.: A magyar építészetben születnek ilyen munkák. Például a Domus magazinban néhány év óta rendszeresen tudósítanak magyar építészek munkáiról, legutóbb Losonczi Áron találmánya volt a címlapon, és egy hosszú cikkben mutatták be eddigi eredményeit. Pár éve a YoHA team nyert harmadik díjat egy japán múzeum pályázaton. Úgy látom, hogy van érdeklődés a magyar építészet iránt, mind kiállításokra, mind publikálásra szívesen hívják őket. Legnagyobb örömünkre minket is többen megkerestek. Az olasz Casabella kétszer, a svájci Archithese és a szlovén Piranesi egyszer-egyszer közölt le a munkáinkból.

ef.hu: Milyen jelentős témákat látsz megjelenni a magyar építészeti gondolkodásban - illetve az általános közgondolkodásban az építészettel kapcsolatban?

K.P.: Az egyetemi évek alatt sokat jártam a Tölgyfa Galériába, amely akkor a magyar építészet szellemi központjának számított izgalmas vitákkal, előadásokkal és kiállításokkal. A közben eltelt időszakra jellemzőbb a párbeszéd nélküli, elzárkózó műhelyek létrejötte. Ezért fontos szerepe van az építész szakíróknak, teoretikusoknak, kiállítási kurátoroknak. Az utolsó lehetőség, hogy valamilyen diskurzus kialakulhasson. Az általános közgondolkodásban időközben nagyot változott az építész megítélése. A szürke köpenyes unalmas mérnök képét a színes magazinoknak ”hála”, felváltotta a bohém művész-építész, aki folyamatos érdekes ötleteivel, trükkjeivel bűvészként szórakoztatja a közönséget. Szerintem egyik kép sem alkalmas, hogy tájékoztasson az építészet valós mibenlétéről.

ef.hu: Ezeken belül, vagy kívül - mit gondolsz, milyen pozíciót foglal el a Dísz téri ház?

K.P.: A terv erényének tartom, hogy alkalmas a diskurzusra. Az ebből létrejövő ház pozíciójának esélyeit pontosan definiálta Callmeyer professzor úr elemzésének befejezése:
”...Utoljára, de nem utolsósorban még egy megjegyzés, vajon az épület a korát, vagy a ma szinte követelményként jelenlevő mutatványosságot szolgálja-e? Egyensúlyi kérdés ez, melyre feleletet várunk a tervezőktől a továbbtervezés során...”