A zsűri indoklása szerint az egykori „piszkos 12”-höz tartozó „szocialista város” megújulásának jelképesen és ténylegesen is kulcsfontosságú eleme az új főtér, amely méltán állítható példaként más, a modernista sematizmus idején létesült hazai „új városok”. A jellegtelen, sivár, monumentálisnak szánt, ám kiüresedett és lepusztult főtér helyébe a kor minőségét tükröző, a meglehetősen heterogén térfalakhoz szervesen illeszkedő, annak elemeit koordináló, az intimitást is lehetővé tevő új tér jött létre. Kiváló példát nyújt arra, hogy az egyedi, korszerű, lakossági igényekkel összhangban álló megoldások kreatív alkalmazása messzemenően alkalmas korábbi a sematikus, monotóniát eredményező várostervezési elvek hibáinak ellensúlyozására, az így létrehozott városi terek élettel való megtöltésére.
Mi van a háttérben? Hogyan látszanak az új főtér erősségei és gyengeségei? Milyen körülmények között, milyen logikával kellett új, élhetően városias közterületet teremtenie az érintetteknek? A város főépítésze, Oláh M. Zoltán ad választ a fenti kérdésekre a helyben aktív szakember szemszögéből.
(szerző: MUT)
Kapcsolódó oldal: