Irodaház Zuglóban - az Ilka Corner

A tavalyi évben mindössze néhány irodaépületet adtak át a fővárosban. Ezek közül a szerényebb méretűek közé tartozik a zuglói Ilka utca sarkán álló kétemeletes irodaház. Egy 2004-ben kezdődött történet végére került most pont. Bemutatjuk a Szerdahelyi László, Hőnich Henrik, Paládi-Kovács Ádám és munkatársaik tervezte épületet.

Az épület első engedélyezési terve 2004-ben készült el, mint a Magyar Közúti Fuvarozók Egyesületének székháza. Az egyesület azonban később úgy döntött, hogy mégsem építi meg az épületet, ezért eladták, így 2008-ban új, módosított engedélyezési terv készült, amely már spekulatív irodaházként definiálta az új épületet, ám a 2008 végén bekövetkező pénzügyi válság hatására megépítése újfent elmaradt. 2012-ben a beruházó, Ilka Irodacenter Kft. úgy döntött, hogy egy jelentősebb módosítás és újratervezést követően megépítik az irodaházat. Az Ilka Corner Irodaház végül elkészült, és 2014 harmadik negyedévében megkapta a használatbavételi engedélyt is.

Bár az Ilka utca Budapestnek talán a városmagtól legtávolabb eső, klasszikus, zártsorú beépítésű utcája, a környék karakterét tekintve már-már kisvárosias jellegű a sok zöldfelülettel, a Stefánia út villáival, és előkertes társasházaival, valamint a századforduló földszintes épületeiből megmaradt hírmondókkal. Az Ilka utca és a vele párhuzamos Gizella utca tömbjei erősen átalakuló félben levő képet mutatnak. Sok az üres telek, melyeket az elmúlt 10-15 év változó minőségű társas- és irodaházai, valamint a múlt többnyire alacsony minőségű emlékei öveznek. Ebbe a kontextusba kellett belehelyezni az új irodaházat.

A ház magasságával az Egressy út és az Ilka utca átlagos párkánymagasságához igazodik. A mellékutcában két egykori telket is elfoglaló épület síkban tartott, hosszú homlokzatának optikai tagolását szerencsésen megoldották a tervezők, sikerrel elkerülve a kaszárnyaszerű hatást. Ennek egyik pofonegyszerű eszköze a homlokzatot három részre osztó, az alapsíkba süllyesztett ereszcsatorna, valamint a tetőemelet képének szellemes variálása.

Az ezzel szemben keskeny főhomlokzat keménymészkő-borítást kapott, amely befordul a mellékutcai homlokzat sarokrészére is. A ház maradék részét, így a teljes udvari homlokzatot is egyszerű, fehér vakolat borítja. Ezzel a megoldással a tervezők akarva-akaratlanul is csatlakoztak ahhoz a 19. századi hagyományhoz, amely az épületek fő nézetét, homlokzatát a nemesebbnek tartott anyag felhasználásával alakították ki, míg az alárendeltebb részeken megelégedtek a vakolat alkalmazásával. Jó példa erre a Néprajzi Múzeum, a New York- vagy a Gresham-palota épülete. Az így kevéssé intenzív színélményt az épület arculati elemeit is domináló narancsságra szín egészíti ki, a nyílászárók részeként, azok emeletenként változó oldalán csíkszerűen feltűnve.

Az épületet tovább vizsgálva újabb hagyománykövető elemként felfedezhető a lyuk-architektúra alkalmazása, amelyet szintenként csak néhol törnek meg a belső nagyobb méretű tereit bevilágító, egybevont ablakhármasok. Ezek szintén hozzájárulnak a hosszanti homlokzat változatos összképéhez. A főhomlokzat I. emeletén is megjelenik ez a motívum, azonban sokkal dominánsabb az épület sarokrészén felfutó üveg-függönyfalas megoldás, amely a főbejárat és a fölé került vezetőségi irodák hangsúlyát hivatott megadni. Az épület fő gyalogos bejárata nagyméretű nagyméretű megnyitást kapott a függönyfalas homlokzati szakasz alatti részen, ahol az előtér üvegfalát visszahúzva egy félig nyitott, félig zárt tér keletkezett. A mélygarázs le- és felhajtója a helyi szabályozás alapján az Ilka utcai homlokzat belső részére került.

Az épület megformálásának egyik legizgalmasabb eleme a lapos és hagyományos tető közt félúton egyensúlyozó tetőszint, a tulajdonképpeni III. emelet. A zárt sarokrész már-már a 19. század végi városépítészet hangsúlyos sarokmegoldásait idézi, ahogyan a hosszabb Ilka utcai homlokzat hármas tagolása is a mozgalmas tetővonalú épületeket juttathatja eszünkbe. Azonban az épületről keletkező benyomás az erőteljes vízszintes lezárást jelentő, végigfutó zárógerendának köszönhetően mégis szabályos, téglatest szerű.

Ahogyan a tervezők a műleírásban is írják ez a fajta kialakítás „lehetőséget biztosít a későbbi kapcsolódó épület lapos- és magastetős csatlakozása számára egyaránt”. És valóban, olyan megoldást sikerült találni, amely egyszerre vált az épület összképének előnyére és könnyítette meg a szomszéd telek majdani épülete tervezőinek dolgát.

Az épület előcsarnokához az L-alakú beépítés csuklópontjában kapcsolódik a közlekedő mag, ahonnan két irányba középfolyosós- vagy a bérlői igények szerint nagy, egyterű rendszerű irodák nyílhatnak. A földszint helyiségei külön, az utcáról is megközelíthetőek. A parkolást az épület és telek beépítetlen része alatti mélygarázs termeiben oldották meg, ilyen módon az épülethez mérten viszonylag nagy kert kialakítására nyílt mód.

Kelecsényi Kristóf