Ezúttal, március 14-én, kettő volt az Urban Lounge 1+1 rendezvénysorozat címében szereplő összeadás végeredménye (a hollandos-szociálislakásos esten kb. öt). Ketten ültek a puha KÉK-beli reflektorfényben: Térey János költővel beszélgetett Szentpéteri Márton, aki először tömören összefoglalta város illetve épület és szöveg irodalomtörténeti összefüggéseinek néhány vonatkozását, a retorikai kapaszkodóként használt épületelemektől az ideális városok leírásain át az elsüllyedt város toposzáig és Bachelard megállapításáig az emlékezés és a hely szoros kapcsolatáról.
Még át sem melegedett alattunk a szék, már véget ért a bevezető, illetve amit mi annak hittünk, és ami után még számítottunk volna a téma kibontására. Csalódnunk kellett, mert ez nem bevezetés volt, hanem maga az előadás.
A Téreyvel folytatott beszélgetés hasonlóan kompakt formát öltött, érintve a költő vonzalmát a klasszikus katasztrófavárosok (Varsó, Drezda) iránt, és ezzel összefüggő hajlamát „az őszbe hanyatló világ” ábrázolására. Térey szerint egyébként Budapesten Európa negyedik vonalába tartozó építészet látszik megvalósulni, ami a világszínvonalat képviselő sztárépítészek megjelenésével lenne korrigálható (amit Szentpéteri Márton a ’80-as évek mára elavult metódusának mondott, a jobb város helyi kreativitás mentén való megépítését állítva szembe vele).
Mielőtt Dj Sanyi, a Tilos Rádió irodalmi lemezlovasa megkínálta volna a vendégeket egy kis zenés-szöveges egyveleggel, Térey kedvenc műfaja, vagyis felolvasás keretében is megnyilatkozott (Tizenöt éve Zugló). Amúgy pedig természetesen tessenek sokat olvasni, mert az jó, és hozzájárul ahhoz, hogy jó építészet szülessen. Sőt.
Török Tamás