Ismét Adriatic Challenge építész regatta - első versenynap
Frappáns címmel kellene kezdeni. Építészek a vízen. Vagy a szelek szárnyán. Utóbbi persze szelet feltételez. Egyik-másik hajó lehet, hogy készült babkonzervvel, de az idei horvát turisztikai költségvetésből a szél, mint tétel kimaradt. Tekintettel arra, hogy ez a tudósítás a VIII. Adria építész regatta témakörében íródna, kicsit megnehezíti a dolgunkat a tény, hogy széllel nem, legfeljebb szellővel, fuvallattal találkozunk. Idén kilenc hajó állt rajthoz, mindegyiken építészek. Reisz Ádám tudósítása.
Illetve majdnem - van egy „szakági” csapat is. Jövőre lehet, hogy kellene egy hatósági hajó is. (Persze nekik hatvan napjuk lenne befutni minden nap). Biograd-Rozgonyica az első napi versenytáv. A meteorológia bíztat bennünket, hogy dél körül jön a vihar. Hát a helyi aignerszilárd is szabin lehet, mert éget a nap. A verseny céljára kilenc egyforma járművet használunk. Mind valami bajor termék. Német precizitással felkészítve a szélben való száguldásra. Szél nélkül azonban meglehetősen kellemetlen műanyag vödrök. Ahova leülnél az dörzsi műanyag és egy csiga vagy egy kötél, biztosan alattad lesz. Nem kell sok, hogy a tanga bugyi életérzés élesen belenyilalljon az emberbe. Egy rossz mozdulat és kötél feszül a hátsód alatt. Kereshetsz máshol is helyet a dologtalan szélcsendben, választhatsz a napon állva leégés és a kajütben szaunázás között.
Fürdeni a tengerben a verseny alatt nem szabad. Gondolom még a végén valami elvetemült csalók békatalppal húznák a hajót. Eldördül a rajtjelzés. Mármint a kürt, ami a rajtot jelzi. Hát nem egy Forma1-es a lendület amivel megindulnak a hajók a képzeletbeli rajtvonalat átszelni. A rajtvonal amúgy valóban elég képzeletbeli. A reggeli kapitányi értekezleten Noll Tamás képletesen körülírja azt a helyet amivel szemben van egy másik hely, ami között van a rajt. Ezek a helyek jellemzően sziklák, meg a többi szikla kicsit arrébb. Esetleg egy oszlop a sziklán. Nahát, aki járt a horvát tengerparton, az biztosan emlékszik, hogy azért sziklával jól állnak déli szomszédjaink. Aki meg nem emlékszik, az meg azért van, mert beverte a fejét az egyik sziklába. Szóval ezek a rajt és célvonalak időnként kissé homályosak. Speciel ezen a napon ez nem gond. Talán tizenöt percbe is beletelik, mire az első hajó átkúszik a vonalon, és megkezdi a „futamot”. Az illető hajóját valószínűleg valami vaksi hal lökhette át, ami véletlenül nekiúszott. Néha azért akad egy kis szél, annyira elég, hogy a mezőny szétszakadjon. Az FBIstudio hajójáról írom a beszámolót. Tavaly a csapat - Takács Viktor kapitánysága alatt – fölényesen, 5 győzelemmel és egy második hellyel nyerte a regattát. Mindezt annak ellenére, hogy a hajó legénységének nagy része akkor látott először vitorlást belülről. Az idei versenyen a csapat két hajóra oszlott, az FBIstudio hajóján maradt a legénység, míg Takács Viktor véletlenül egy másik hajót nevezett.
Én a magam részéről kártyázni is szoktam, de elég ritkán, így minden alkalommal újra meg kell nekem tanítani a szabályokat. Vitorlázni ritkábban van módom, mint kártyázni. A hajónkon egyedül Fernezelyi Gergő tudja, hogy melyik kötélnek mi van a végén. Szerencsére színesek. Így a genakker tack, helyett a jobboldali piros kötél szakkfejezés viszonylag hatékonyan működik. Sajnos kicsit több a kötél mint a RAL színskála, így néha apróbb bakik becsúsznak. Ilyenkor a vén tengeri medvéből, a medve rész azért elő-elő tör. Aztán előre megy és kibogozza amit ügyesen összecsomózunk. Nem is tudtam, hogy ennyi féle csomót tudunk kötni. Néha a vitorlára is sikerül egy. Rogoznica nincs közel, estére futunk be. Talán ötödiknek, az első futamot Noll Tamásék nyerik, nincs is vita, hogy a célvonalon mikor futnak át, ők rögtön felismerik. Takács Viktornak, viszont mindegy hogy milyen a legénység, tavalyi kapitányunk az új csapatát is beüvölti a második helyre.
Ezzel együtt a mai nap legnagyobb izgalma a kikötés körül alakul ki. Rogoznica városi kikötője meglehetősen tele van, és nekünk már csak azok a helyek maradnak, ahol a halászok csónakjai szoktak állni. Ennek megfelelően a víz sekély, a betolató hajók kormánylapátjai vidám kis kövek felett lebegnek tíz-húsz centivel. És még apály is lesz. A gond az, hogy a luxusjachtról egy 2 méter hosszú luxuspallón keresztül lehet a partra jutni. A part pedig elég hívogató, mert ott van a mosdó. A hajót viszont nem lehet olyan közel kötni, hogy az említett fadarab kiérjen. Ahhoz, hogy kormánylapátból és a letett kauciónkból reggelre is maradjon valami, a hajókat jó négy méterre kell kikötni. Ennek következtében a partra úgy jutunk ki, hogy először egymás hajóin keresztbe átmászunk, majd idegen hajókon, megfelelő nyelven elnézést kérve, eljutunk addig, amíg a mélyebb vízben álló jacht idegen pallóján kijutunk. Scusa, Izvinyíte, Entschuldigung a sorrend. De így is vigyázni kell, nehogy fellökjünk egy üveg nyitott Dom Perignont, mert akkor inkább a kaució éri meg.
Reisz Ádám
Adriatic Challenge építész Regatta, Rogoznica
