Közélet, hírek

Ismét élnek a tűzfalak a BME-n

2016.02.15. 13:01

Az Élő Tűzfalak Budapest projekt, Belső-Erzsébetváros tűzfalainak vizuális rehabilitációját tűzte ki első céljaként 2010 tavaszán. Az azóta alapítvánnyá cseperedett kezdeményezés célja vizuális válaszokat adni a kihasználatlan tűzfalakra. 

Előzmények

A nyílt nemzetközi, képzőművészeti pályázat meghirdetése során a projekt vezetői megkeresték a BME Építészmérnöki Kar dékánját, Dr. habil Becker Gábor PhD, DLA-t és helyettesét Varga Tamást. A személyes egyeztetést követően az építész hallgatók is megkapták a feladatot, a pályázati anyagot, ők is részt vehettek a munkában. A jelentős hallgatói, civil és döntéshozói érdeklődés hatására 2011 januárjában létrehoztuk az Élő Tűzfalak Erzsébetváros Alapítványt.


Célok

Közösségépítő kezdeményezésünk egyik alapvető célja az épületek korszerűsítésére, állagmegóvására, a tűzfalakon és egyéb kihasználatlan városi felületeken létrehozandó vizuális válaszok, megoldások keresése, a harmonikusabb, esztétikusabb városkép és az élhetőbb város létrehozásának ideája. Fontos feladatunknak tartjuk továbbá a városlakók, a várost használók, az ott élők figyelmének felhívását arra: közvetlenebb és tágabb környezetük milyensége, minősége, annak használata rajtuk is múlik. Ezen gondolat mentén célunkat a tűzfalakra kiírt pályázatokkal, gyerekeknek tartott foglalkozásokkal kívánjuk elérni, melyeket többször a szabad városi környezetben, tereken tartunk meg, segítségül hívva a vizuális nevelés és oktatás eszközeit.









A vizuális nevelés, a városi környezettel való találkozás, és annak megismerése már a gyerekkorban fontos szerephez jut, annál is inkább, mivel a gyerekek nyitottak, kreatívak, fogékonyak a kreatív játékokra, foglalkozásokra, s bátran mernek a ceruzához, papírhoz nyúlni.

A városi épített környezetbe történő beavatkozás azonban nem nélkülözhet szakmai ismereteket, ezért kerestük meg a BME Építészmérnöki Kar szakembereit, oktatóit, s rajtuk keresztül szólítottuk meg a hallgatókat.


A bemutatott anyag, a konkrét feladat

Szeretnénk a városi vizuális kultúra általunk választott informális tanulási módszert, - mely intenzíven használja az internetet és ott a közösségi média adta lehetőségeket - beemelni a formális oktatás keretei közé. Ezért nagy eredménynek tartjuk, hogy Tari Gábor egyetemi docens, a BME Építészmérnöki Kar Rajzi és Formaismereti Tanszék Színdinamika Műhelyének vezetője nyitottan fogadta megkeresésünket, lehetőséget adott két, a témával foglalkozó előadás megtartására, melyek után a Rajz 9. /építészet és képzőművészet/ tantárgy 2015/16 őszi félév keretében az általunk előkészített, belvárosi épületek homlokzati síkjainak eltéréséből kialakult tűzfalakra a tervezési feladatot kiadta hallgatói csoportoknak. A feladat a megadott tűzfalakra adott vizuális javaslatok megtétele volt. A megoldások módjában a hallgatók szabad kezet kaptak, de elsősorban a Rajz 9. tantárgy keretében tanult ismeretek felhasználását javasolta Tari Gábor, aki egyben a hallgatók konzulense is volt, és aki a tanszéki színdinamika oktatás keretében, panelházak színesítésével is szakértően foglalkozik.

Tari Gábor szerint: “A tűzfalakra helyezhető képzőművészeti kompozícióknak több megközelítése is lehetséges - van igény az alkotókban a mai életérzés legfontosabb emberi, társadalmi és filozófiai problémáinak a megjelenítésére, ilyenkor viszont a már a többé-kevésbe kiforrott grafikai nyelv, egyéni stílus elengedhetetlen - tömör, dekoratív, könnyen megvalósítható technikában, - míg lehetséges a falfelületeket direkt üzenetek nélkül, csak a színek és formák absztrakt ritmusaival és ezek áttételesebb mondanivalójával megtölteni. Az építész hallgatóknak inkább ezt a stílusirányt mertük jobban ajánlani. A kompozícióknak érdekes módon illeszkedni és kiválni is kell egyszerre a javarészt öreg pesti bérházak színkörnyezetéből, hiszen a mű identitása ezt kívánja. Viszont a zavaró, túl tolakodó színvilágú, olcsón közhelyszerű, reklámízű tartalmak sem ajánlottak.





 

A hallgatók a feladat megoldásához helyszínrajzokat, utcaképek fotóit kapták meg, melyeken a tervezendő tűzfal állt a középpontban. A helyszínek és a falak közül tetszésük szerint választhattak.


Néhány szó a további oktatási tervekről és a népszerűsítésről

Széles nyilvánosság előtt zajló terveink népszerűsítése során, együttműködő partnereket keresve, hatékonyságunkat növelendő, 2015 őszén szintén felvettük a kapcsolatot a BME Műszaki Pedagógia Tanszékével, ahol terveinket Molnár György egyetemi docens, tanszékvezető érdeklődéssel, nyitottan és kedvezően fogadta. Támogatta mind a tűzfal vizualizációs, mind pedig a közösségi médiákon lefolytatott képzőművészeti pályázatok bemutatását, ismertetését, és különösen azt a szándékot, hogy az informális tanulás ezen formáját a formális tanulási keretek közé integrálhassuk.

Molnár György szerint: “E folyamat részeként elkészült egy tudományos munka, mely egyfelől a vizualitás-képiesség mai jelentőségét, másfelől a konnektivista tanuláselveken alapuló tanítás-tanulás folyamatát ragadta meg. Ocztos István munkájában a gyakorlatorientált jelleg, számos IKT-alapú jó gyakorlat került bemutatásra, melyben az élményalapú, játékos tanulási elemek is helyet kapnak.” Ezen folyamat egyik első részeként, Benedek András egyetemi tanár meghívásának eleget téve, a Visual Learning Lab - A képi tanulás Műhelye hallgatóságának bemutató előadást tartott Ocztos István tűzfal vizualizáció témában.


 




Összegzés

A fent vázolt oktatási munka és népszerűsítés mellett továbbra is az előkészített és az előkészítés alatt álló terveink, javaslataink, beadványaink a Budapest Főváros Főpolgármesteri Hivatal, Városépítési Főosztályán, Budapest Főváros több kerületének Önkormányzati Polgármesteri Hivatalaiban, Főépítészi Csoportjainál vannak. Partnereinkkel egyeztetve, közösen dolgozunk, nyitottak vagyunk más hasonló szellemben működő csoportok fogadására, a “Budapest a Tűzfalak Városa” brand bővítésére.

Molnár György szerint: “Ocztos István projektjei (Tűzfalak, The Game projects) mind egy újszerű pedagógiai szemlélet kialakítását támogatják, ahol digitális tanulás vertikális és horizontális kapcsolatainak kiterjesztésével szinte 360 fokossá válik a tanulási környezet, erősítve az informális tanulás dimenzióit, a látvány, a stílus, a szakmaiság, a jobb agyféltekés gondolkodás didaktikai elveit ötvözve, megszólítva ezzel olyan társadalmi rétegeket is, akik törődésre, terelgetésre, fejlődésre vagy épp nyitottabb világra és gondolkodásmódra vágynak.







A formális tanulási környezet tanulástámogatására vonatkozóan megállapítható a felsőoktatási tapasztalatok alapján, hogy a különböző elektronikus rendszerekben eltöltött viszonylag szerény tanulással töltött idő is meghozza a pozitív eredményt, s ugyanakkor van számos a digitális nemzedékek számára hiányként előforduló elem is. Emellett a felkínált formális tanulást segítő funkciók iránt közömbösség uralkodik a fiatal tanulói nemzedékek körében. Az informális tanulási környezeteket tekintve a tanulási lehetőség rendkívüli nagy száma adott, csupán a megfelelő leszűkítést kell megtennünk, s megtalálnunk az egészséges egyensúlyt a virtuális és a valós tanulási környezetek között.


Ocztos István, Tari Gábor, Molnár György




Bibliográfia

Molnár György: Formális és informális hálózatalapú tanulási környezetek, s a bennük rejlő tanulási potenciálok szerepe, In: Ollé János (szerk.) V. Oktatás-Informatikai Konferencia: tanulmánykötet. Budapest: ELTE PPK Neveléstudományi Intézet, 2013. pp. 196-201.