Ismét terítéken a Budai Vár jövője
2011. április 1-jén ismét a Budai Várnegyed hosszútávú fejlesztésének vízióját mutatta be Potzner Ferenc, Varga-Ötvös Béla és Nagy Béla, ezúttal a MÉK székházában. Az esemény célja a koncepcióvázlat minél szélesebb szakmai körben történő ismertetése és a témáról szóló párbeszéd kezdeményezése volt.
2011. április 1-jén, pénteken délután került sor a Kós Károly Teremben A Budai Vár és Várlejtők fejlesztési koncepcióvázlata ismertetésére. Potzner Ferenc és tervezőtársai, Varga-Ötvös Béla és Nagy Béla immár második alkalommal mutatták be elképzeléseiket a népes hallgatóság előtt. Az első, igen nagy érdeklődéssel kísért alkalom a Magyar Urbanisztikai Társaság szervezésében zajlott február 23-án.
A megjelenteket Noll Tamás, a Magyar Építész Kamara elnöke köszöntötte, majd Potzner Ferenc bevezetőjében ismertette az I. kerületi önkormányzat megbízásából 2010-ben készült koncepcióvázlat célját, feladatait, a terv által érintett területet, valamint a tervező team tagjait. Varga-Ötvös Béla közgazdász, urbanista előadásában az Élő Vár - hagyomány és megújulás, a történelmi szerep rehabilitációja című alapvetést bontotta ki. A feladathoz szerteágazó helyzetelemzéssel és alapos vizsgálatokkal kezdtek hozzá, hiszen a megoldás egyik fő elemét a helyszín problémáinak mind teljesebb feltárásában és az azokra adott megfelelő válaszokban látják. A munka során nyilvánvalóvá vált, hogy a Vár megdöbbentően sok problémával küszködik, társadalmi-közgazdasági szempontból leginkább aggasztó a népesség elöregedése, csökkenése és ezzel párhuzamosan az ingatlanok piacosodása, az iroda-, és lakófunkciók keveredése. A negatív hatású folyamatok megállítása érdekében elsőrendű a Vár szerepének, funkciójának és küldetésének tisztázása, egy hosszútávú, nagyívű (ideál-)koncepció mentén haladva.
Varga-Ötvös Béla kiemelte, hogy az általuk készített anyag - az I. kerület Integrált Városfejlesztési Stratégiájával összhangban - az értékek megőrzését, feltárását, bemutatását, valamint egy sokrétű, rugalmasan alakítható funkcionális rendszer kialakítását tartja legfőbb feladatának. A fejlesztések célja nem egy skanzen-állapot elérése, hanem egy pezsgő életet élő, színes, vonzó kínálatot nyújtó környezet megteremtése, az évszázadok alatt kialakult polgári miliő megőrzésével, újraélesztésével együtt. A terv a turisztikai fejlesztést nem mindenható célként, hanem az értékteremtő beavatkozások egészséges következményeként kezeli. A Palotanegyed és a Polgárváros kettősségével jellemezhető Budai Vár megújítására a tervezők a Két főtér-egy főutca nevű programot dolgozták ki, amelyben a nemzet főtereként aposztrofált Szent György tér és a Szentháromság tér, mint polgári főtér között a Dísz tér-Tárnok utca együttese képezné a terület súlypontját. Ehhez a képzeletbeli központi tengelyhez csatlakoznak a részletesebben vizsgált, egy-egy kiemelt fontosságú területre koncentráló városi és ingatlanfejlesztési zónák (Kapisztrán tér, Erdélyi bástya, Szentháromság tér, Dísz tér, Szent György tér, Palota, Várkert, Clark Ádám tér). A finanszírozás kérdésében a tervezők a megoldást az értékalapú, önfenntartó városfejlesztésben látják, amelyhez köz-, és magánpénzeket, valamint EU-s forrásokat is be kellene vonni. A megvalósításhoz elengedhetetlen, hogy a projektek egységes koncepcióba illeszkedjenek, fontos lenne az egységes ingatlangazdálkodás kialakítása (városfejlesztő társaságok, projektcégek révén), valamint egy stratégiai tervező csoport felállítása és a térinformatikai alapú értékkataszter létrehozása.
Potzner Ferenc építész-művészettörténész, a csapat vezető tervezője a nagyívű munka fázisairól beszélve elmondta: az első lépés a történelmi előzmények összegyűjtése, rendszerezése volt, amelyből a hely szellemét, hagyományait lehetett megismerni, leszűrni. Bencze Zoltán és Magyar Károly a kezdetektől a török kor végéig foglalták össze a régészeti vonatkozásokat, Farbaky Péter és Rostás Péter pedig a 18. századtól 1945-ig terjedő időszakról készítettek művészettörténeti tanulmányokat. Ezekből szépen kirajzolódott a terület beépítésének, morfológiájának változása az évszázadok során, amelyben a városszövet növekedése miatt bekövetkezett léptékváltások különös jelentőséggel bírtak. Ilyen volt például a nyugati várlejtők sokemeletes bérházakkal történő beépülése a két világháború között, vagy a századfordulón a Palota kiépítése és ezzel összefüggésben a minisztériumok Várba történő fokozatos felköltözése. Ez utóbbi folyamat több, a Vár kialakult léptékétől és hangulatától idegen épülettömbök megjelenését eredményezte (például a Magyar Országos Levéltár, a volt Pénzügyminisztérium, az egykori Külügyminisztérium és a Hadügyminisztérium épülete), amelyeket Márai Sándor is ostorozott Szépséges Vár című, 1941-es írásában. A történelmi előzmények mellett a területre vonatkozó, döntően 20. századi tervelőzmények összegyűjtése is az előkészítő fázis szerves részét képezte, míg a jelenlegi állapot különféle szempontok szerinti vizsgálata, elemzése a terület problémáinak feltárását segítette elő.
Potzner Ferenc hangsúlyozta, hogy a Palotanegyed első világháborúig kialakult egységes beépítése - Ybl Miklós és Hauszmann Alajos koncepciója mentén - sokrétű, szerves kapcsolatot biztosított a Várhegy és környezete között, amelynek elemeit rendezett parkok, lépcsők, utak jelentették. Ez az egyensúly borult fel az 1950-es években a középkori erődrendszer rekonstrukciójának kizárólagos előtérbe helyezésével, amellyel elvágták a meglévő, természetes közlekedési kapcsolatokat és helyettük újakat kreáltak a politikai ideológia szellemében (például a nyugati felvezető út). A most ismételten bemutatott koncepcióvázlat egyik sarkalatos pontja ezen útvonalak rehabilitálása, a palotaegyüttes jelenlegi izolált helyzetéből való kiszabadítása, újabb megközelítési lehetőségekkel kiegészítve (mozgólépcsők, liftek). Ehhez kapcsolódóan a tervező felvillantotta a 2008-as, hamvába hullt EU-s Vár-projekt általa készített egyik - építési engedéllyel rendelkező - elemét, amelynek célja a Várbazár Északi (Lépcső-) pavilonjának rekonstrukciója és a Vízhordó folyosón keresztül többszintű összeköttetés létrehozása volt a nyugati felvezető úttal, illetve a Palotával. A Palota külső homlokzatainak és reprezentatív neobarokk térsorának hauszmanni állapotot tükröző helyreállítása is a terv markáns részét alkotja, amint ez a bemutatott látványtervekből és terepmetszetekből kiderült. A tervezett funkcióváltásokkal (Nemzeti Kincstár, föld alatti terekkel kibővített Vármúzeum, luxusszálloda és konferencia-központ) a koncepcióalkotók szerint a Vár jobban betölthetné történelmi-nemzeti-kulturális szerepét, erősítve az ország közepe - gondolatot.
Az esemény meghívott vendége dr. Zumbok Ferenc, a Budai Vár fejlesztését koordináló, aznap frissen kinevezett miniszteri biztos volt, aki üdvözölte a hosszútávú koncepció megszületését és támogatását fejezte ki, hogy az elkövetkező években valóban történjenek szakmailag megalapozott, széleskörű konszenzuson nyugvó lépések az ország eme szimbolikus centrumának megújítására. A közeljövő leginkább sürgető és reálisan megvalósítható feladatának a Várkert Bazár helyreállítását és élettel való megtöltését látja, amely azután tovább fejlesztéseket generálhat a környezetében.
Garai Péter
