Nézőpontok/Kritika

Itt ülök a kételyeimmel...

2013.10.03. 16:29

Eredményt hirdettek a Múzeum-Liget pályázaton. Az alkotó nyert. Ünnepelhetne vagy megpihenhetne. Ezek helyett tépelődik. Sorait olvasva nehezen elhessegethető képek villódznak az agyban. Faust... Mephisto... Ádám. Berkeczi István írása. Köszönet érte!

Szóval itt ülök, miután megnyertem a (Városligeti) Múzeumi Negyed pályázatot1 és a tanulságaimmal és a kételyeimmel vetek számot.

1. Nyertünk, mert volt pár jó ötletünk nekünk és a pályázat kiírójának is, amit be is terveztünk:

  • Feldobtuk azokat az apró kis jobbításokat, amiket a tájépítész szakma az utóbbi években kitalált, de a Városligetben még nem épített meg. (És ez a „lényeg”.)
  • A kért új múzeumokat (egy kivételével) a Városliget szélére raktuk, az utak (Dózsa György, Hermina) mentén, ebből következően a zöldfelület mennyiségét nem csökkentettük.
  • A határoló utakon belül (Dózsa György, Dürer, Hermina, Állatkerti) megszüntettük a gépkocsi és a troli forgalmat.
  • Kitaláltunk egy értelmes Midi-busz hálózatot, ami környezetbarát (mert elektromos üzemű) és végre biztosít egy belső közlekedést a parkon belül.
  • Betettünk egy plusz metró (kisföldalatti) megállót a Kós Károly sétány M3 felőli végére.

2. De lelkiismeretfurdalásom van, mert a kiíró rossz ötleteit is megvalósítottuk és nem bíráltuk felül őket:

Megszüntettük az egész Dózsa György úti szabad parkolót és helyette épületeket és fizetős parkolókat terveztünk, pedig ez alaposan le fogja csökkenteni a Városliget látogatószámát. (Nem gonoszságból terveztünk fizetős parkolókat, hanem mivel felszíni parkolóra már nincs hely, kénytelenek voltunk mélygarázsokat ill. parkolóházakat tervezni, azok fenntartása pedig nagyságrendekkel drágább lesz, tehát előbb-utóbb azok bizony fizetősek lesznek.)2 Vagyis ebben a Városligetben minimum mások (szegények helyett gazdagok), de lehet, hogy kevesebben is fognak járni.

Beraktuk, mind az öt (kért) múzeumot, pedig ez túlzás, mert

ezek lehetnének máshol is a városban, hogy életet leheljenek más városrészekbe., és ezeknek a múzeumoknak a létesítése ill. a költöztetése egyenként is vitatható:

  • a Néprajzi Múzeum kiköltöztetése a Kossuth térről, turisztikai mágnes nélkül hagyja az éppen most megújuló Kossuth teret. Miért?
  • a Nemzeti Galéria kiköltöztetése a Várból ugyanez az eset: miért menjenek ezek után turisták a Várba? Csak hogy szétnézzenek? Kell valami igazi mágnes! A Budapesti Történeti Múzeum és a Széchenyi Könyvtár csak a magyar iskolásoknak érdekes, nekik is csak akkor, ha kötelező elmenniük.
  • a Fotográfiai Múzeum léte megkérdőjelezhető: nem hiszem, hogy létezik olyan állandó vagy annyi érdekes időszaki kiállítás, ami folyamatosan megtöltene egy külön házat.
  • az Építészeti Múzeummal ugyanez a helyzet3
  • na jó, talán a Zene Háza az egyetlen, amit életképesnek tartok.

Számtalan kihasználatlan kiállítóhely van már most is a városban. Hadd mondjak ilyet! Kezdjük a Városligetből kiindulva:

  • Műcsarnok: jobb kiállításokkal, több anyagi támogatással, nagyobb marketinggel nem kongana az ürességtől (bocsánat: nem üzemelne félházzal)
  • Palme Ház: Erre tettünk egy javaslatot, hogyan lehetne életet lehelni bele: legyen ez a Magyar Gasztronómia Háza
  • a Ludwig Múzeum ugyanaz, mint a Műcsarnok: félházzal üzemel
  • Iparművészeti Múzeum: kong az ürességtől és a jobb kiállítások, több anyagi támogatás, nagyobb marketing helyett ezt is bővíteni tervezik. Minek?

És végül, ha nem öt, hanem csak egy-két múzeumot terveztünk volna be, a Dózsa György úti parkoló megmaradhatna és nem lenne ez a fizetős parkolás nevű rémálom.

Beterveztük a kért (bocsánat: nyomatékosan ajánlott) városligeti fasor folytatását és a rondót, pedig azt már semmi sem indokolja, mert:

  • ma már a Városliget tájképi kert lett.
  • így kettévágtuk a Városliget legnagyobb egybefüggő mezőjét (ti. a Petőfi Csarnok szabadtéri színpad előtt).
  • így meg kellett szüntetni az 56-os emlékművet, ami a kedvenc emlékművem. Meggyőződésem, hogy a meghagyása követelmény kellett volna legyen!

3. Félek, hogy a terveket nem valósítják meg a maguk teljes egészében, hanem csak félig-meddig:

  • Nem épülnek meg a parkolóházak, a Városliget kihal. Nem viccelek! Hány külvárosi vagy vidéki látogató lesz, ha nem lehet normálisan (értsd: egyszerűen és olcsón, vagyis ingyen) parkolni? Figyelem, nem csak a Városliget és a kétséges látogatóvonzó képességű új múzeumok látogatószámát (vagyis létét) tesszük kockára, hanem olyan bevált (értsd eddig sok látogatót vonzó) intézmények létét is, mint a Szépművészeti vagy az Állatkert.
  • Nem lesz pénz az új intézmények szinvonalas fenntartására.
  • Esetleg pont a „lényeg” nem épül meg, vagyis a park revitalizálása: infópontok, futóutak, játszóterek, kerékpárutak, ivókutak, szabadtéri konditermek, olvasóligetek, padok, a kalandpark, járda újrabetonozások, no meg persze a fa ültetések…

 

Budapest, 2013. október 3.

Berkeczi István

 


 

Nem egyedül nyertem, mert 3 db megosztott I. díj lett kiosztva és nem egyedül dolgoztam, hanem Farsang Zsolt és Bolla Ákos vezető tervezők mellett, mint építész munkatárs. A pályázatunk 99 %-ban Farsang Zsolt koncepciója alapján készült, amivel 90 %-ban magam is egyetértettem. További társunk Molnár G. Levente tájépítész és Bodnár Viktor látványtervező voltak.

Bizony, ma azért a Városliget a város legnépszerűbb parkja, mert vannak benne intézmények is és le lehet parkolni. Van „működő ellenpélda”, a Népliget: nincsenek se intézmények (az egy szem Planetáriumon kívül) és parkolók sem, tehát látogatók sincsenek, pedig az adottságok egyébként ugyanazok: egy nagy zöld felület a Hungária körút mentén.

Hadd mondjak nemzetközi példát! Párizsban van Fotográfiai Múzeum (egy helyes kis palotában), ami úgy ahogy tele van látogatókkal, de az igazán menő fotókiállítások a nagyobb helyeken (Grand Palais, Louvre) vannak. Itthon is lehetnének (és vannak is) nagy fotókiállítások a nagy helyeken (Szépművészeti), és ez így jó és így bőven elég, ez nem a fotós vagy építész szakma lebecsülése, hogy nem érdemelnek meg egy saját múzeumot. További szép nagy fotókiállításokat kívánok és várom végre a szép nagy építészeti kiállításokat, amiknek régóta hiányában van a magyar kiállítási szcéna.