Járd ki lábam járd ki most
Járd ki lábam járd ki most,
Nem parancsol senki most, csuhajja,
Járd ki lábam lábujjhegyen,
Mindjárt túl érünk a hegyen, áj lálálá...
Egyik lábam kijárja,
Egyik lábam kijárja,
A másik csak kívánja, csuhajja.
Ide lábam ne oda,
Nem a szomszéd faluba, áj lálálá...
Édesanyám mondta nékem
Édesanyám mondta nékem
Minek a szerető nékem csuhajja.
De én arra nem hallgattam,
Titkon szeretőt tartottam, áj lálálá...
Irigyeim a faluba,
Irigyeim a faluba,
Kettő három egy kapuba, csuhajja.
Adok nékik egy két napot,
Hagy ugassák ki magakat, áj lálálá...
Annyit tudak irigyemrő',
Annyit tudak irigyemrő',
Mind a ruhám kötöjérő', csuhajja.
De arról is többet tudok,
Ha elszakad újat varrok, áj lálálá...
Járd ki, lábom, járd ki most, nem parancsal senki most, (ă)
Sem a német, sem a tót, nyisd ki babám, az ajtót. (ă)
Jaj de lassan nyitod ki, mintha nem tudnád hogy ki, (de)
Jaj de lassan nyitod ki, mintha nem tudná hogy ki
Nyitom, nyitom, édesem, gyere bé legényesen,
Nyitom, nyitam, idesem, gyere bi legényesen. (de)
Ëfélt ütött már az óra, kelj fel, babám, menjél haza.
Dehogy kelek, még hajnal sincs, szerelmünknek még vége sincs.
Illik nekem a gyászruha, peddig nem viseltem soha.
Illik annak keseredni, ki világát búval éli.
Mind asz[t h]ittem, amíg élek, mindig víg napokat irek,
De má látom, hogy nem ilek, elég szomorúkat érek.
Hosszú szárú tulipánt, engem a szerelem bánt,
Ha szerelem nem volna, nékem százszor jobb volna.
Hosszá szárú liliomszál, mit vétettem, hogy elhagytál?
Nem vétettem, nem is vétek, amíg bennem zeng a lélek.
Zeng a lélek, zeng a szó, zeng a szerelemajtó,
Zeng a lélek, zeng a szó, zeng a szerelemajtó.