Játszani is enged - Sportközpont a Csörsz utcában

A feladat egy olyan uszoda-sportcsarnok-fitnesz együttes tervezésére szólt, amely egyaránt szolgálja a tömeg- és a versenysport igényeit. Turányi Gábor és munkatársai győztes tervei alapján hosszas kifejlés után hamarosan tényleg elkészül a sokak számára talányos épület. Az egyetlen nagy ívet leíró, vörösrézlemezből szabott vonulat alatt első ránézésre láthatóan két egységre tagolódik a ház – de a belső is sok izgalmat rejt.

Új jövevény az Alkotás úton

A budai Alkotás út különös helye Budapestnek – és emblematikus pontja kortárs építészetünknek. A Gellérthegy és az Orbánhegy között kellemesen hullámzó, a sztrádaszerű rohanás miatt mégis kíméletlenül urbánus tájképbe itt hasítanak bele az Alkotás Point üvegpengéi (Cságoly), amire az út másik oldalán a MOM Park decensebb épületegyüttese (Puhl) válaszol – hogy csak az utóbbi 6-8 év lenyomatát említsem. Lentebb, a Gesztenyéskert parkja mellett a ’80-as évek jellemző középületei, a Novotel és a Kongresszusi Központ (Finta) állnak. A kettő között, a Csörsz utca felől a sportpályák területe valahogy szervetlenül, tájsebként ékelődik be. Az utóbbi években azonban a figyelmes szemlélő egy szokatlan képződmény növekedésének lehetett tanúja. Majdnem azt írtam, élőlény, mert formája alapján valóban lehetne egy még fel nem fedezett faj partra vetett példánya, kilencöves tatu, felgyűrődött geológiai formáció, vagy épp egy felnagyított játék – miközben persze tudjuk, hogy valamilyen reális funkciót szolgáló középület.

Belül: három az egyben

A szokatlan forma mögött igazán racionális a funkciók elrendezése. Az épület lelkét jelentő, Csörsz utcáról bevezető passzázs választja el a két fő részt, az uszodát és a sportcsarnokot. Mindkét egység főbejárata erről a jól artikulált köztes térről nyílik, amely ugyanakkor a városi tér és a mögöttes szabadtéri sportpályák könnyed átkötését is adja. A harmadik fő egység, a fitneszrészleg közvetlenül az utcáról (is) megközelíthető. A passzázs szintje alatt azonban az egész épület több szinten össze van kötve, hiszen a terep erős esése miatt a sportpályák felé egyébként is csak lejjebb valósítható meg a közvetlen kapcsolat, és a ház alá rejtett parkolókból is mindegyik egység elérhető így. Ez az egybefüggőség azért is hasznos, mert ezáltal a sokféle, egymással ellentétes igényeket is támasztó használati módnak egyaránt megfelel az épület. Így például délelőtt lakossági igényeket elégít ki az uszoda, miközben a tanmedencében gyerek-úszásoktatás folyik, délután nagy közönséget vonzó kézilabdameccset játszik a kerületi csapat, majd este a két pályára választott csarnokban baráti társaságok kosármeccsei zajlanak fizetett turnusokban, miközben a fitneszrészleg egész nap zavartalanul üzemel. Ja, és az utcai oldalon különálló üzletek is működnek. Mindez persze annyira magától értetődőnek tűnik, hogy észre sem vennénk, pedig ennek a csiki-csukinak a megoldásához igazán rafinált közlekedőrendszerre, a lépcsőházak és beléptetési pontok helyének okos megválasztására volt szükség. Ugyanakkor az egész épület a használó számára könnyen átlátható, és – különösen a passzázs szintje alatti központi elosztótér – elegáns is.

Racionális szerkezetek, költői hatás

Úgy tűnik, a tervezői szándék elsősorban a súlypontok a megfogására irányult – nemcsak funkcionális, hanem építészeti-formai és szerkezeti értelemben is. A két nagy csarnok terében a tetőformát belülről organikusan követő egyedi acél tartószerkezetek a maguk eredendő szépségében jelennek meg, a szükséges légtechnikai berendezések is egyszerűen a térbe függesztve láthatók. A tető azonban mindkét csarnok fölött egy vagy több helyen felhasadva feltüremkedik, hogy helyet adjon a tetőbe rejtett függőleges bevilágító felületeknek, amelyek méretükhöz képest meglepően sok fénnyel árasztják el a tereket. Szigorúan funkcionális elemek a mobil lelátók. A falak egyszerű nyersbetonja, illetve a tető oldalfalra lefutását követő acél trapézlemez felületek mellett, kiemelt helyeken hangsúlyos gesztusok, formatervezett elemek jelennek meg: ilyenek a színes zuhanyzói paravánfalak, illetve az egy lendülettel rajzolt közvetítői fülke. Ez az építészi hozzáállás több, mint puszta hajlam a puritanizmusra, inkább következetesség és a valóság tisztelete: itt minden valóban az, ami. A funkció, a szerkezet, a gépészet, az anyagok. De van még valami ezen túl: Turányi építészetében, tereiben mindig van valami titokzatos módon megszerzett költőiség is.

A tető mindenkié

Ugyanez áll az egész épületet egybefogó nagy tetőre is. Egyszerű, funkcionális rézlemez-fedés. De a vörösréz élő anyag, és mivel leereszkedik az emberi szem és kéz magasságába is, közvetlenül is tapasztalhatjuk majd, ahogyan az évek során egyedi mintázatot alkotva öregszik és egyre inkább a táj részévé válik. Maga a lapos ív az utca felől két oldalt engedékenyen lehajlik, hogy felengedje a gyalogost a hátára, mintha egy gyerekkori álmot váltana valóra. Ezen a lépcsős faburkolatú tetőn aztán lehet mászkálni, üldögélni, és lefutni a szomszédos parkba – illetve majd meglátjuk, hogyan és mire fogják használni, akik magukénak érzik. Ugyanezt a gondolatot követi az épület átellenes oldali sarka is, ahol az eredeti tervek szerint mászófal kúszna fel a falra. Ritka, hogy egy épület teteje ennyire azonos szinten legyen kezelve a ház egészével. Itt igazi élményt jelent alulról, felülről, kívülről, belülről, közelről tapintva és távolról szemlélve – vegyük hát birtokba!

Dudics Krisztián

/A szöveg az Atrium 2008/4 számában megjelent cikk változatlan átvétele./