Játszani is engedd – Gyermekek Háza, Veszprém

Egyszer volt, hol nem volt... egy Gyermekek Háza Veszprémben. Évtizedekig a kicsik kedvenc helye volt, ide jártak táncolni, kézműves táborba, vetélkedőkre. Az intézmény 1996-tól alapítványi iskola vezetésével működött, azonban tíz évvel később – 750 tiltakozó aláírás ellenére – támogatás híján bezárt. Mára a telket eladták, az épületet pedig elbontották, további sorsa a homályba vész. Az általa betöltött igen fontos funkciót Kántor Lilla próbálja pótolni diplomamunkájával.

„Gyerekeink tényleg az élet lényegével kapcsolnak össze minket, prototípusai mindannak, ami világunkban igaz és szép.” (Alison Gopnik)

Ezért a felnőttek legméltóbb feladata gondoskodni a gyerekek lelki és testi fejlődéséről, a legjobb feltételeket és lehetőségeket biztosítva, hogy a legtöbbet hozhassák ki magukból, és a legtöbbet belőlünk is. Diplomamunkámban ezzel a feladattal foglalkoztam, (ki)találni egy helyet, ahol gyerekek barátokra és magukra találhatnak, új tevékenységeket ismerhetnek meg, miközben szórakozva, felfedezve tanulhatnak, fejlődhetnek. A megfelelő tehetséggondozás ugyanis a versenyeredményekben és a továbbtanulási sikerekben is tükröződik, hisz kibontakoztatja az egyéni kreativitást, és egy életre megszerettethet velünk egy-egy tevékenységet, a zenét, a sportot, a művészetet.

A régi gyermekek háza
Ahogy elképzelni próbáltam Veszprémbe egy gyerekeknek szóló világot, visszagondoltam gyerekkorom legjobb kalandjaira, helyszíneire. Köztük fontos megálló volt az akkori gyermekek háza. A gyerekek kedvenc helye volt. Ide jártunk táncolni, kézműves táborba, vetélkedőkre, még farsangi bohócelőadás és tombola is volt itt. Az intézmény 1996-tól alapítványi iskola vezetésével működött, annak keretein belül látta el a gyermek-közművelődési feladatokat, azonban tíz évvel később – 750 tiltakozó aláírás ellenére – támogatás híján bezárt. Mára a telket eladták, az épületet pedig elbontották, nem tudni, mi lesz a helyén. A volt úttörők és mi, nagyra nőtt gyerekek is sok emléket őrzünk, de ma a kicsiknek nincs ilyen lehetőségük, új környezetet megismerni, iskolán kívüli foglalkozásra járni, pedig „a mai gyerekek is megérdemelnének olyan központot, mint régebben volt, amikor még gyermekélet volt benne!”

Helyszínválasztás
Veszprém 7 dombra, ún. szegekre épült kisváros, ahol a dombok között a belvárosban (a Szent Miklós-szeg mellett, az egykori ördögárok vonalán) nagy zöldterület húzódik. Ha felvázoljuk a város művészeti és oktatási intézményeit, valamint úthálózatát, pont e zöldterület a középpontja mindennek. Ez a hely ideális otthona lehetne az elképzelt gyermekek házának, hisz könnyen elérhető, mégis védett, a fáknak és ligetnek köszönhetően jó a levegő, van mozgástér. A liget területe pedig felélesztésre vár, hisz jelenleg kihasználatlan és üres. Elnyúló részei, a liget és a színházkert egységét megtöri egy nagy parkoló, ami a sétányt is elvágja, így a területek közötti kapcsolatot szünteti meg. Ezeket a zöldterületeket egy, a domb védettségében kialakuló „gyerekligettel” szeretném összekötni és átvezetni egymásba, hogy élettel töltődjön meg, bekerüljön a város körforgásába.

Kiindulópontok
Gyermekekkel foglalkozó intézményről lévén szó, rengeteg cél és elvárás bukkant fel a tervezés során; a hely legyen alkalmas a személyiség kibontakoztatására (ne túlzottan, de kellőképpen ingergazdag környezet), az egészséges mozgásigény kielégítésére (szabadtér, sporttér), az érzelmi nevelésre és a szocializáció biztosítására (kis csoportszobák), szabad, önfeledt játékra (játszóház) és a külső világ tevékeny megismerésére (természet). Ezt a programot követi a tervezett épület, melynek legfőbb célja mégis, hogy elvarázsolja a gyerekeket.

Gyerekrajzok
Nővérem tanítónéni, az ő elsős osztályát kértem meg, hogy rajzoljanak olyan helyet, ahol szívesen játszanának, tanulnának, ahol jól éreznék magukat. Ugyanis a gyerekek rajzaiban világról alkotott képük jelenik meg.  Víziószerű, túldíszített és spontán rajzok, dinamikus, zsúfolt, aránytalan elemekkel, képzelet és valóság párosul bennük. Érzelmesek, átüt rajtuk a színek nyújtotta öröm, a sűrítés korlátlansága, furcsát és csodálatos világot ábrázolnak. A gyerekek ebben a világban élnek, ezek a világok készen vannak ideovizuális belső modelljeikben. Ilyen teret szeretnék létrehozni, elvarázsolni őket, élénkíteni, mozgásba hozni fantáziájukat, de teret hagyni saját képzeletüknek is; átláthatatlan labirintussal, fent-lent játékkal, barlangos terekkel, nagy játszóparkkal. Ehhez a kapott rajzok ismétlődéseit kerestem meg, melyek a kiindulópontot jelentették, így a mindent összefogó tető, a zöldterület, a térszintek, a színek és a játék indította a tervezést.

Nyitottság és zártság
Ugyanakkor végig meghatározó volt az a szándék, hogy a meglévő zöldterületek vizuális és valós összekötését a terület biztosítani tudja. Így már az első ötleteléssel az átjárhatóságot kerestem, pillérerdőre állított tetővel, széthúzott egységekkel, utca felé sűrűsödő – a tér felé kibomló szabad terekkel. A kísérletek után azonban látszott, hogy kell egy egységes, védett hely, ami a különböző funkciókat összefogja. Így ahelyett, hogy a terepszinten kerítésekkel határolt udvarokkal bíró, egybefüggő épület állna a tér közepébe, a domb lejtőivel egybeépített és a terepszint alá is süllyesztett, védett udvaros, átjárható, kalandos helyet képzeltem el. A gyerekek különóráinak, csoportos foglalkozásoknak, illetve a védelmet igénylő játszóháznak és gyerekmegőrzőnek helyet adó alsó szint védett, nyugodt környezetet biztosít, itt egy-egy különóra zavartalan, elmélyült lehet, ugyanakkor az alsó udvarokra kinyitva szabad és átjárható lesz az egész tér. Fent terepszinten nyitott funkciók találhatók, az átjárható várakozótér és büfé, az ehhez tartózó nézelődő, kiállítótér, a kinti játszóterekre is kinyíló, és azokat kiszolgáló játszótoron, és rendezvények szervezésére egyyelőadótér – szülőknek, gyerekeknek.

Funkciósávok
Az így elképzelt forma rendezéséhez a funkciókat először sávokra osztottam, a dombra merőlegesen, ami a szabad teret is felosztotta, úgy, hogy a sétányon elhaladók minden állomást érzékeljenek, mindenhol történjen valami új. Ezek a funkciósávok mindkét szint alaprajzi kialakítását meghatározták, és egy rasztert húztak az épületre és a gyerekligetre. A merőleges rasztert téglalapos alaprajzi kiosztás követte, bent (a tér így sokféleképp használható és osztható) és a kinti játszóparkban is. Ezek a téglalapok (sportpálya, játszótér, virágos placc) pedig függőleges irányban mozognak, fellépcsőznek a domb felé, illetve le, a lenti udvarokba. Az egész terület a domboldaltól kezdve mozgásba lendül, egy nagy, teraszos tereprendszer lesz, melynek az épület is részévé válik. Ennek súlypontjában jelzésszerűen emelkedik egy torony, mely játékos, nagy ablakaival jelzi, itt a gyerekek helye.

Kinti élet
Az épület minden része használható, teteje a dombbal egybeépülve lankás lejtőt alakít a meredek ösvényekből, és annak részeként bejárható lesz, míg a felszín feletti épülettömegek úgy helyezkednek, hogy a terep a földalatti részek felett is jól használható és átjárható legyen. Az épületet két oldalról eredeti helyükön megtartott, dombra felfutó lépcső keretezi, megtartva és tartalommal bővítve a Szent Miklós templom romjaihoz vezető turistautat.

Földfal
Az elképzelt épület külső-belső tereivel, föld alá süllyesztett helységeivel, elterülő alaprajzával nagy felületen találkozik és így közel kerül a földhöz, tömege súlyos épület érzését kelti. Az anyagválasztást a terepmozgások és domblejtőkkel való találkozás mentén elmetszett felületek, földmetszetek inspirálták. Az anyag, mely az itt kitermelt föld megmunkálásával is létrejöhet, s mely külföldön ma egyre elterjedtebb, a cementtel stabilizált döngölt vályogfal. Egészséges és környezetbarát építőanyag, melynek előállítása és üzemeltetése is olcsó, és belső térben a vályogfal pozitív élettani hatásai érvényesülnek (mint a jó páraáteresztés, a nagy hőtároló tömeg). Az anyag megfelelő cementmennyiséggel keverve nem veszít e tulajdonságaiból, viszont ereje egy gyengébb betonéhoz mérhető, így önálló falként vagy poliuretán keményhab maghőszigeteléssel kiegészítve is készíthető, masszív szerkezet. A cementnek köszönhetően vízzáró, növekszik a szilárdsága, erózióval szembeni ellenállóképessége, és csökken a zsugorodása. Ugyanakkor megköveteli a szigorú rasztert, ami egyszerre teszi egyszerűvé a szerkesztését és bonyolulttá a rendszert, a faldaraboknak egyenletesen, minimális hosszal kell elhelyezkedniük, és az alaprajzon egyensúlyban kell lenniük, és mindezt merev födémmel kell összefogni, hogy az épület megfelelően masszív legyen. Mindemellett ez egy olyan tömör és nehéz anyag, mely a korábban leírt „nehézséget” és földszerűséget képes érzékeltetni, miközben mesterséges módon természetes burkot alkot a ház köré.

Az épület ránézésre mintegy a terep kinövése, és így visszautal az őt körülvevő liget természetességére. Felülete a földkeverék és a falazási mód függvényében többféle színű és mintázatú lehet, de igényes kivitelezés esetén egyszerű, tiszta felületeket és csomópontokat eredményez, amitől a terek is tiszták, egyszerű vonalvezetésűek lesznek, így sok lehetőséget rejtenek. Színes bútorokkal, tárgyakkal megtöltve, nagy üvegfelületeken lebegő függönyökön át zöld udvarokkal összenyitva, és a gyerekek képzeletvilágával megélve igazi gyerekbarlanggá válhat.

Kántor Lilla

Gyermekek Háza, Veszprém - BME Építészmérnöki Kar, Középülettervezési Tanszék 2010/2011

tervező: Kántor Lilla

Szeretnék köszönetet mondani segítségéért, a beszélgetésekért és az útmutatásért szüleimnek és nővéremnek (aki tanítónő), Golda Jánosnak, Ávár Áronnak, Hajdú Anikónak és Tatai Orsinak, Bándi László helytörténésznek, Fekete Barnabásnak, Brányi Mária városstratégiai tanácsnoknak és Csontos Gyulának.

konzulensek:
építészet: Golda János DLA
tartószerkezetek: Bodnár Miklós
építéskivitelezés: Szőnyi László
épületszerkezettan: Páricsy Zoltán
épületgépészet: Dr Kontra Jenő
épületvillamosság: Dr Habil Majoros András