Július 4-i megnyitók a Látványtárban
Július 4-én, szombaton, három kiállítás nyílik Tapolca-Diszelen, a Látványtár kiállítóházában:
”A rendszerváltás 20 éve” címmel a fővárosi Friss Galéria képzőművészeti vendégkiállítása, ”Mindenemberboldogakarlenni” címmel a Látványtár új nagy kiállítása és a ”Tunning” címmel Elekes Károly kamara-tárlata.
Az Első Magyar Látványtár Kiállítóháza tisztelettel meghívja
2009. július 4-én nyíló kiállításaira
18 órakor
A RENDSZERVÁLTÁS 20 ÉVE
a Friss Galéria 21 fiatal magyar képzőművészt bemutató vendégkiállítása
Megnyitja: Pánczél Andrea galériatulajdonos
A galéria a kiállítás címével írt ki pályázatot fiatal képzőművészek számára. A kiállított anyagot szakmai zsűri válogatta a beküldött művekből. A vándorkiállítás helyszínei:
Budapest (Friss Galéria), Berlin, Diszel, Párizs és Bécs
Látogatható 2009. augusztus 30-ig.
18 óra 30 perckor
MINDENEMBERBOLDOGAKARLENNI
a Látványtár új gyűjteményes kiállítása
és
TUNNING
Elekes Károly festőmûvész kamarakiállítása
Megnyitja: Závada Pál
A megnyitón közremûködik: Babos Lajos és Őri Jenő
a „Mindenemberboldogakarlenni” és a „Tunning” 2010. május 31-ig látogatható
Naívok, giccsőrök és dilettánsok
címmel, a Látványtár új kiállításához kapcsolódva, július 17-én 19 órakor nyilvános beszélgetésre kerül sor Sturcz János művészettörténész és Szemadám György festőművész részvételével a tapolca-diszeli Kiállítóházban.
A Látványtár új egy éves kiállításának témája, a burjánzó érzelem és a boldogság keresésének kanyargós útjai a vizualitás területén - kiállítás a giccsről barátsággal, szerelemmel, józanul.
Ezzel a kiállítással kemény fába vágta fejszéjét a Látványtár, és egyúttal köszönetet mond a Lukácsy-család nagyvonalú képadományáért, amellyel inspirálta és siettette ezt a látványtári bemutatót.
Naivok? Giccsőrök? Dilettánsok? Ki az, és hol van ő, aki meghúzza a határokat? Ami biztos, hogy minden ember boldog akar lenni. Mindenki. Azok is, akik nem tudják, vagy rosszul tudják mi is az, és azok is, akik nem tudják, vagy rosszul tudják, hogyan érhetik el a boldogságot. A határok tologathatók, illetve jelentésük, értelmezésük koronként változhat.
Változik is, ez természetes. Az állandóság életszerűtlen, mindazonáltal figyelmezzünk a Tízparancsolatra!
Változott például a szecesszió megítélése is. Új korában a „polgári jóízlés” nevében giccsnek tartották a „jó” konzervatívok. Azt viszont sohasem hittem volna, hogy az általam szerelemmel szeretett Gulácsy-életmű néhány darabjával találkozva
egyszer csak én is „giccset kiáltok”! Amikor ez bekövetkezett, azt hittem, vége a világnak! És nem lett vége a világnak, és azt sem mondhatom, hogy – viszont – elkezdődött valami új. Hiszen már régóta, évtizedek óta figyeltem és szerettem, talán kerestem is, és találtam meg a magam számára – s most úgy érzem, ezzel a
kiállítással megtaláltam mások, az Önök számára is – ezt az édesbús képi világot, a giccset. Ezt a kifejezést – nem árt tudnunk – a világ elenyészően kisebbik felén ismerik csupán, s már ott sem használják a régi elmarasztaló értelmében.
Persze a kép(let) nem ilyen egyszerű, a „régi” giccs is létezik, de frissen és gazdagon telepített, élesített aknamezőkön is járunk.
Leggyakrabban kerti törpe–oroszlán–szökőkút–Vénusz–csodagrillező lerakatok
képében igézik, csábítják, állítják meg autósok és családok ezreit, lépre csalva őket az országutak mentén. Jópofa világunk jópofa kellékei. (Legyintenek vagy örvendeznek, akik legyintenek vagy örvendeznek.) E világ már önjáró; giccsember-képzőjébe már be sem kell iratkozni. Kapásból felsőbb osztályba léphet, aki tudja: ami szép, az szép!
És ne feledjük a magas művészet álorcáját felöltő giccset, s a giccsőrök lassan ölő szolgáltatásait se! Mert valóban nem egyszerű a kép(let)!
Elengedettséget és éberséget kívánok jó kedvvel és szeretettel!
Látást kívánok a nézéshez, és figyeljenek a „giccsszelídítő” Elekes Károly képeire, s majd kiderül, nincs veszve minden!
Kiállításunk a giccsről szól barátsággal, szerelemmel, józanul.
Vörösváry Ákos
Ehhez kapcsolódik TUNNING címmel, Elekes Károly festőművész kamarakiállítása - válogatás az alkotó talált képeket át- és újraértelmező, kijavító, „tunningoló” műveiből.
Részletek a „Tunning” című katalógusból. Szerző: Sturcz János.
„Elekes… az utóbbi” években „…talált képek át- és újraértelmezésével, mások már meglévő műveinek kijavításával, ahogy ő nevezi ˝tunningolásával˝ foglalkozik.”
„Elekes eljárása …. mélyen empatikus. Már-már alázattal kezeli a művészeti párbeszéd alapjául választott ˝gyenge minőségű, de nem teljes mértékben jellegtelen˝ (E.K.) alkotásokat, nyilvánvalóan érzékelve annak morális rizikóját, hogy belefest olyan emberek műveibe, akik már nem élnek, s ezért nem tudnak ellenkezni. A dilemma
akkor is áll, ha a művek gyengék és már fizikailag is roncsok, s a művész a klinikai halál állapotából hozza vissza őket. Elekes a művészeti túltermelés elleni ˝utóvéd˝ álláspontjára hivatkozva legitimálja eljárását. Egy másik, személyesebb, morális szinten az is igazolja metódusát, hogy rendkívül érzékeny, intim kapcsolatot
épít ki a művekkel. A megtisztítás és restaurálás után a megfigyelés és értelmezés hosszadalmas folyamata következik. Csak az intellektuális feldolgozás után, ˝az általuk ajánlott, bennük felfedezett lehetőségek˝ (E.K.) feltárását követően, s nyilván
saját tartalmait is belevetítve festi közegükbe azokat a motívumokat, amelyek jelentésüket és jelentéktelenségüket kibillentve változtatják át őket élvezetes műalkotásokká.”
„Elekes kiválóan ismerte fel, hogy a giccsek, naiv és dilettáns munkák nem csak a művészettörténet legkülönbözőbb korszakaiból származó toposzokat őrizték meg. Még ha részben devalválódott, deformálódott és töredékes módon is, de közhelyeik mélyén az emberi kollektív tudattalanból származó archetípusokat hordoznak.
Saját tudatalattijára hallgatva, ezekből a lenézett alkotásokból tárja fel azokat a szimbolikus képzeteket, amelyek mára jórészt elvesztek a konzumtársadalomban élő ember számára.”
