Kaesz otthonok 1925-1960 – Egy művészházaspár otthonai a Walter Rózsi-villa új kiállításán
Egy művészházaspár otthonait mutatja be a Magyar Művészeti Akadémia (MMA), a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (MÉM MDK) és az Iparművészeti Múzeum közös, új kiállítása a budapesti Walter Rózsi-villában. A MÉM MDK első kiállítóhelyén szerdától megtekinthető tárlat Kaesz Gyula (1897-1967) belsőépítész, bútortervező és felesége, Lukáts Kató (1900-1990) grafikusművész hat otthonának és egy nyaralójának berendezését mutatja be.
A kiállítás a művészházaspár több mint négy évtizednyi közös életének tereit, tárgyait egy helyszínen mutatja be. A tárlat gerincét a MÉM MDK közelmúltban megvásárolt bútorai és a korábban a múzeum gyűjteményébe került tervrajzok és fotók képezik. Berendezett tereiben nyomon követhető a hazai bútortervezés változása az 1920-as évek art deco darabjaitól az 1930-as és 1940-es évek mérsékelt modernizmusáig.
Több intézményből is érkeztek műtárgyak a Walter Rózsi-villába Kaesz tervezői életművének minél teljesebb bemutatása érdekében: az Iparművészeti Múzeumból bútorok, dísztárgyak és kisnyomtatványok, a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményéből pedig a házaspár első közös lakásába tervezett különleges art deco hálószobabútor-garnitúra.
A házaspár életét dokumentáló és eddig még ki nem állított felvételeket is bemutat a MÉM MDK a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum jóvoltából, a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Művészettörténeti Intézetének Adattárából érkező Kaesz-bútortervek és szentendrei nyaralójuk tervei pedig érzékletesen reprezentálják a tervezőházaspár közös alkotómunkáját és otthonainak hangulatát.
A kiállítás kurátora Horányi Éva, az Iparművészeti Múzeum bútorgyűjteményének főmuzeológusa, aki több éve foglalkozik a két, szorosan összefüggő életmű kutatásával.
Kaesz Gyula és Lukáts Kató munkássága
Kaesz Gyula belsőépítészi és bútortervezői tevékenysége mellett publicistaként és az Iparművészeti Főiskola oktatójaként központi alakja volt a 20. század iparművészetének, a későbbi évtizedek legkiemelkedőbb belsőépítészeti, ipari formatervezői tanultak nála.
Bár elsősorban az iparművészetben tevékenykedett, építészeti munkái is ismertek, köztük a kassai kereskedelmi bank és a Nemzeti Takarékpénztár épületei. Kiállításokkal is foglalkozott: ő készítette a milánói Triennale belsőépítészeti terveit 1933-1936 között, az 1937. évi párizsi világkiállítás magyar pavilonját, az 1947. évi közlekedési kiállítást, de több nyomtatvány-, reklámgrafikai tárlat is a nevéhez fűződik.
Szerkesztőként vagy szerzőként részt vett olyan szakfolyóiratok munkájában, mint A Bútor, a Tér és Forma vagy az Új Építészet. Alapító tagja volt a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének és a háború után újjáalakuló Magyar Építőművészek Szövetségének is.
Feleségét, Lukáts Katót az alkalmazott grafika területének egyik meghatározó alkotójaként tartják számon: nevéhez fűződnek az 1930-as évek emlékezetes reklámgrafikai munkái (például a Stühmer-termékek csomagolása), míg a háború utáni időszakból mesekönyv- és tankönyv-illusztrációi ismertek, amelyeken nemzedékek nőttek fel (Ablak-Zsiráf, Mesebolt, Zengő ABC).
A kiállítást az Iparművészeti Múzeum gondozásában megjelenő, gazdagon illusztrált, magyar-angol nyelvű katalógus kíséri. Idén júniusban és augusztusban nyári táborok, szeptembertől pedig múzeumpedagógiai programok és szakmai beszélgetések segítségével kerülhetnek közelebb a látogatók Kaesz Gyula és Lukáts Kató alkotótevékenységéhez.
A kiállítás 2025 decemberéig látható a budapesti Walter Rózsi-villában.
