Lassan ritkább a tervpályázat Magyarországon, mint a fehér holló – pedig a minőségen alapuló tervkiválasztás rendkívül fontos. Erről, s a negatív folyamatok megállítására tett lépésekről Kálmán Ernő, a Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke írt összefoglaló áttekintést.
A Magyar Építőművészek Szövetsége 1902-es alapítása óta kiemelten kezeli a tervpályázatok ügyét. Úgy gondolom, hogy a minőségi alapú tervkiválasztásnak ezt a módját szorgalmazta mindig a döntéshozók felé. Lechner Ödön és társai – mint a MÉSZ alapítói - ilyen pályázatokkal hívták fel magukra a figyelmet, ezért alakultak meg. Ezek a dokumentumok megtalálhatók a MÉSZ könyvtárában és az 1907-ben alapított Magyar Építőművészet folyóiratban, a MÉSZ-ről szóló nemrégen elkészült filmben és tanulmányban is. Ebben a több mint száz éves történetben látható, hogy a tervpályázat alapján megépült épületek milyen minőségi teljesítményeket hoztak.
A MÉSZ a Nemzetközi Építész Szövetség alapításának is kezdeményezője volt Vágó Péter és Goldfinger Ernő révén, és annak 1951 óta tagja. Azzal, hogy a MÉSZ-t az UIA (Építészek Nemzetközi Szövetsége) vezetőségébe 2008-ban beválasztották, lehetőség nyílt arra, hogy a szervezet - amely118 országban mintegy 1,5 millió építészt fog össze - többnyelvű, 100 000 példányban az összes kontinensen megjelenő újságjában és az interneten is értesüljön a Magyarországon történő eseményekről, és így megkerülhetetlenné váljanak az általa javasolt döntések és javaslatok. Így tudott a MÉSZ jelentős hatást kifejteni a Bécsi utcai házak ügyében - az UIA és az általa működtetett Documomo, valamint a tokiói állásfoglalás segítségével elérve, hogy tervpályázat nélkül, külföldi sztárépítészek nevével elfedve ne történhessen visszafordíthatatlan városrombolás.
A MÉSZ képviselteti magát az UIA tervpályázati munkabizottságában, a II. Régió Fenntartható Fejlődés Munkabizottságát vezeti, valamint létrehozta a Visegrádi Négyek Építészeti Társulását, amely mintaként szolgál az országok közötti együttműködésre. E munka keretében a MÉSZ a visegrádi négyek családi házainak bemutatására pályázati rendszert dolgozott ki, amely a Szövetség által újra létrehozott „Év háza" családi ház kiválasztási rendszerén alapul. Ez a módszer alkalmas arra, hogy összefoglalja és összehasonlítsa e területen az eddigi építészeti eredményeinket, építészettörténeti kontextusba helyezve.
A nemzetközi szervezetben való aktív részvétel hátteret ad az UIA nemzetközi tervpályázatok lebonyolításához, ami széleskörű ismertséget és publicitást ad a városoknak és országoknak. Ilyen UIA-pályázaton nyert tervvel valósult meg a Sydney Opera, a Pompidu-központ Párizsban, az alexandriai könyvtár s legutóbb a Rafael Vinoly által tervezett Tokyo International Forum – mely a XXIV. kongresszus helyszínéül is szolgált. És büszkén mondhatjuk, hogy ilyen pályázat nyertese volt tavaly Lévai Tamás és Jószai Ágnes is Mariborban.
2010-ben, a Duna Stratégiához kapcsolódó „Partraszállás" c. UIA tervpályázat kiírására is jelentős energiákat fordítottunk, mert nagy jelentőségűnek tartottuk amiatt, hogy az ötletpályázat során az építész társadalomnak - a fiataloktól az idősebb gyakorló építészekig - jövőképet adó, a választások után új jövőt kirajzoló program jöhet létre, amely a válság idején kiutat mutathat. Ezen túlmenően a nemzetközi tőke figyelmét ráirányítja a fejlesztésekre, s ezzel - mint azt Finta József megfogalmazta – „fontos hellyé" teszi Budapestet.
A 2010-es, hagyományosan a MÉSZ védnökségével megrendezett Tavaszi Építészeti Fesztivál előtt „Hagyomány, válság, kiút" címmel ezért rendeztük meg a Magyar Építészek III. Világtalálkozóját. Ez a találkozó a programalkotó folyamatot megelőző konferencia szerepét is vállalta azt vizsgálva, hogy a kihagyott EXPO’96 fejlesztési lehetőségek után milyen új irányok lehetségesek Magyarország és Budapest újrafogalmazásában.
2010-ben a MÉSZ az új kamarai és mérnöki kamarai választások adta lehetőséggel élve együttműködésre hívta az MMK-t és a MÉK-et az említett „Partraszállás" c. pályázat kapcsán. Sajnos ez a pályázat a politikai választások miatt meghiúsult, hiába volt erre félretéve mintegy 150 millió Ft. Megállapodásra jutottunk abban, hogy a MÉK és a MÉSZ közös bizottságokat működtet, ezek közül az egyik a Tervpályázati Szakbizottság, melynek célja, hogy a minőség mellett az érdekvédelem is érvényre jusson.
Magyarország az UNESCO kötelezettsége alapján, amely az UIA-UNESCO tervpályázati szabályzatára is vonatkozik, a közbeszerzési eljárás fölé helyezi az ilyen típusú UIA tervpályázatokat. Azonban a magyarországi jogszabályi hiányosságok miatt ezt nem lehet végrehajtani, s ezért jelenleg ezt a lényegesen egyszerűbb és jóval nagyobb nyilvánosságot hozó tervpályázati módot nem merik alkalmazni.
Pedig egy UIA tervpályázat szerepe szerint óriási nyilvánosságot vonz és érdeklődést kelt, fontos hellyé teszi az adott helyszínt, pl. a fővárost, és a több ezer pályázati bejelentkezés, illetve több száz pályázat ezt az ingatlanfejlesztők és befektetők felé jelzésként közvetíti. A többfordulós pályázati rendszer biztosítja a magyar tervezőirodák számára a lehetőséget.
Minden ilyen pályázatnak az elmúlt években éppen a közbeszerzés volt a kerékkötője. A tervező kiválasztására lefolytatott bonyolult szerződéses eljárás már több esetben is – például a Kormányzati Negyednél - oda vezetett, hogy a tervezők nagyon nehezen jutottak tervezési díjukhoz. Az ilyen helyzetek szakmai-társadalmi vitákat kavarnak, melynek élére semmilyen politikus nem áll szívesen.
A sokszor elkapkodott programokkal meghirdetett tervpályázatok már eleve magukban hordják a pályázat sikertelenséget. Az egyre szűkülő munkalehetőségek miatti kiélezett légkörben pedig az építészek között a sokszor alaptalanul generált viták gyakran hiteltelenné teszik a szakmát. Így történt ez a Szépművészeti Múzeum esetében is, ahol megkérdőjelezték az eredményt. A Nemzeti Múzeum pályázat esetében a nem megfelelő kommunikáció és a tervezési program előkészítetlensége az, amely a tervpályázatról elfordította a figyelmet. Hiszen a Rádió és a Palotanegyed sorsa, a Pollack téri mélygarázs kérdései megkerülhetetlenek ennek a tervpályázatnak a kapcsán.
A MÉSZ ezért hirdette meg a fiatal építészek számára tervpályázat-sorozatát, amit először a Pollack Mihály térre írtunk ki, idén pedig Város és Víz címmel került meghirdetésre, annak érdekében, hogy a fiatal generációt szakmailag szinten- és együtt tartsa. Ezeknek a pályázatoknak ez nagyon fontos hozadéka, s mint látható, szívesen állnak mellé a politikusok is, teret adva a fiatalok bemutatására még ezekben a nehéz időkben is.
A nagy tervpályázatok, megmérettetések révén egy-egy neves építész mellett, a mesterektől megtanulható az építészet, átadható az a tudás, amit csak ily módon lehet megszerezni, illetve fenntartható a szellemi erő. A ’90-es években, a rendszerváltozás idején egyszer már széthullottak, átrendeződtek a tervezővállalatok, s most az orvosok mellett elsősorban a statikus, gépész szakágak elvándorlása érzékelhető. De mi lesz akkor, amikor majd valóban tervezni kell? Lesz-e olyan épület, ami átadható három év múlva? Vagy csak kapkodás és vélt programok alapján összerendezetlen építés lesz?
A MÉSZ létrehozta az UIA Örökségvédelmi Munkabizottságán belül az Értékalapú Programelemzés rendszerét, amely metodikai módszert nyújt a főváros, az ország szakmai alapú programalkotó folyamatához, ahogyan ezekben az időkben ennek zajlani kellene. Ilyen módszer alapján van értelme újabb pályázatokat kiírni. Így nagyra értékelhető a Budai Várra készült értékelemzés, de annak fejlesztési programja csak a főváros további kiemelt területeinek fejlesztésével együtt kezelhető, értelmezhető, ezért nem fogadható el annak prejudikációja, csak szakmai-társadalmi konszenzus alapján.
Hiszen felmerül a kérdés, hogy a Vár visszakapja-e a magyar államiság jelképét, vagy továbbra is a bor- és pálinkafesztiválok helyszíne lesz csupán? Érinti a vári koncepció a Magyar Rádió és a Palotanegyed sorsát is, kerülhetnek-e ide a múzeumok vagy a Nyugati pályaudvar mellé, esetleg éppen a Felvonulási térre? Mi fog történni az egyetemekkel, a pályaudvarokkal, vagy éppen a Duna tudásközpontjával, a Gázgyár Graphisoft Park térségével, hogy csak a legfontosabbakat említsük.
De éppen a napokban kérdőjelezték meg a Városháza pályázat nyertes tervét is, és napi politikai kérdés a Puskás Ferenc Olimpiai Stadion fejlesztése vagy a Debreceni Stadion ügye. Pedig Debrecenben éppen tudni lehet, hogy az elmúlt évized felsőoktatási fejlesztési programja során a legmagasabb színvonalú épületek jöttek létre, akár az Élettudományi épületre - ami a magyar építészet fontos állomása -, vagy az új Táblabírósági épületre gondolunk. Debrecenben, Győrben és Pécsett is látható, hogy a tervpályázatokon kiválasztott épületek a magyar építészet említett 100 éves hagyományának legjobb követői.
A MÉSZ 2010-ben, a márciusi UIA Tervpályázati Munkabizottsági ülésen ezekre a kérdésekre is rámutatott, és kiállítást is rendezett Competition and Quality címmel, bemutatva a legjobb tervpályázaton kiválasztott, megvalósult építészeti alkotásokat.
A Kormányzati Negyed is a rossz kommunikáció miatt és persze a megosztottság mentén bukott, holott a Holcim Nagydíj tisztán mutatja, hogy az erzsébetvárosi műemléki rehabilitáció fenntarthatóságot szolgáló eszközrendszere nemzetközileg is kiemelkedő példa, amelyhez Kengo Kuma is a nevét adta, aki ennek a területnek a legismertebb szaktekintélye. Miért nem indítottuk el e pályázat legfontosabb hozadékát, a rehabilitációt e terület mentén? Megjegyzem, hogy Janesch Péter az UIA Fenntartható Fejlődésért Munkabizottságának meghívott előadójaként erről az elmaradt rehabilitációról tartott előadást Tokióban szeptemberben.
Építészeink a magyar állami beruházások hiányában alig kapnak megbízást, pedig számos épület bizonyítja, hogy a magyar építészek nemzetközi mértékkel mérve is képesek maradandót alkotni. Akkor miért nem választunk közülük a tervpályázati úton jól előkészített szakmai-társadalmi alapokon nyugvó befogadott programok alapján?
Ezen fejlesztések bemutatására, a pályázati rendszer működtetésére a MÉSZ 2009-ben Magyarországra hozta, és filmet is készített Barcelona fejlesztéséről, valamint meghívásunkra 2010-ben Joseph Acebillo főépítész el is magyarázta a tervpályázatok jelentőségét Barcelona megújulásában. Meg kell állapítanunk, hogy ezeken az eseményeken alig jelent meg politikus döntéshozó, és ma is nélkülözzük azt a kapcsolatot, amely erre a MÉSZ által reprezentált és fent említett szakmai háttérre támaszkodhat.
Etikai-morális válságban élünk, s ha figyelemmel kísérjük az elmúlt évek EU-s pénzek alapján megvalósult beruházásait, nagyon elszomorító képet kapunk. Az ezt feldolgozó kiadvány zömében építészetileg igen gyenge minőségű épületeket tartalmaz. Ennek oka elsősorban az, hogy a pályázati rendszereket megkerülve, vázlattervek, tanulmánytervek alapján szerzői jogokat keletkeztetve adtak ki megbízásokat, a legtöbb esetben a szerzői jogokat is figyelmen kívül hagyva, amire persze önkormányzati beruházások esetében az önkormányzatoknak kellett volna odafigyelnie.
Egyes esetekben, közbenjárásunkra, az ilyen protekcióval megszerzett munkákra fel lehetett hívni a figyelmet – például Jurcsik Károly Orgoványi Művelődési Házának átalakítására, ahol Makovecz Imre közbenjárásra is szükség volt - de a legtöbb esetben ezek felszínre sem kerültek. Ezek az esetek a szakmát még jobban megosztották, ezekkel az épületekkel pedig nem lehet büszkélkedni.
Sok támadást kaptunk a Lánchíd Hotellel kapcsolatban, hogy hogyan lehet egy ablaktalan szállodaépületet nyertesnek kihozni, csak éppen elfelejtik a kritikusok, hogy a helyzet lehetetlenségét a program és a Lánchíd szabályozási terve együtt generálja. A pályázat bizonyította, hogy egy megalapozatlan programra csak abszurd megoldás tud választ adni. Érdekesség, hogy az ellentmondást a camera obscura oldotta volna föl. Igenis lehetett volna jelkép ez a ház a budai Duna parton, sokkal inkább, mint azok a kommersz beépítések, amik az elmúlt évtizedben születtek, na persze itt nem a Design Hotelre gondolok.
Összességében értem én, hogy az U40 levélírói provokálni szeretnék a két építész szakmai szervezetet, hogy tegyen már valamit, ezért igyekeztem az előzőekben összefoglalni, mi ebben a MÉSZ koncepciója. Természetesen a Loki stadion esetében is leírtuk, hogy tervpályázat kiírása szükséges, indokoltuk, hogy a legjobb épületek Debrecenben tervpályázat révén születtek. A „főépítész tervezhet-e" kérdés felvetésére is szükség volt, s ezért Debrecen főépítésze vissza is vonult ebből a státuszából.
A Puskás Ferenc Olimpiai Stadion kérdése rendkívül összetett, érinti a Keleti pályaudvar közlekedését, az infrastruktúra és a Dózsa György út kérdését, és az Aréna Pláza is hátrányt jelent egy ilyen fejlesztés esetén. A stadion ötletpályázata kapcsán két igen színvonalas terv született, egy a fiatal építészek által tervezett, karakteres, könnyed megoldás, a másik pedig egy Colosseum-szerű, grandiózus elképzelés, de mindkettő megtartotta a stadion értékes elemeit. Elképzelhetetlen számunkra, hogy a végső koncepció ne tervpályázaton kerüljön kiválasztásra, emiatt tárgyalásokat kezdeményeztünk a BMSK-val.
A Széll Kálmán tér hosszú évek óta felvetődő kérdés, amely nem eseti kezeléssel oldandó meg, hanem ehhez jól előkészített, alapos, komplex infrastrukturális tervpályázat és program szükséges. Ez is része kell, hogy legyen a városfejlesztési programnak, mint ahogy nem hagyható ki belőle a Gazdasági Minisztérium kérdése és a Vár jövőbeli koncepciója.
A legutóbbi Országos Építésügyi Fórumon, a „Felhívás javaslattételre építészeti program előkészítéséhez" c. pályázat ismertetéskor többen is pontosan kifejtettük a minisztérium képviselőinek, hogy miért nem lehet egyetérteni a valójában bújtatott pályázatként megjelenő felhívással. A MÉSZ – a mely soha nem defenzív, hanem offenzív módon foglal állást – javasolta, hogy legyen ez a magyar cégek bevonásával szabályosan kiírt és előkészített pályázat, amely méltó az építészet szellemiségéhez.
Azonban ma is fenntartjuk, hogy az ilyen fajta pályázatok méltatlanok az építészek munkájának elismerésére, főként akkor, amikor már két alkalommal – Devecser és Kolontár, illetve Felsőzsolca esetében is segítettek a bajbajutottakon. A szociális építészet pénzügyi háttere elvárhatóvá tenné, hogy a bankok finanszírozzanak egy ilyenfajta pályázatot.
Mindaddig, amíg nem változtatunk a hazai építészeti pályázatok programelőkészítésén és kommunikációján, a helyzet megváltozni nem fog. Ezért is fordul a MÉSZ a Nemzetközi Építész Szövetség révén a nemzetközi UIA pályázatok lebonyolítási rendjéhez, és javasolja, hogy az építész szakma ezzel és az Értékalapú Programelemzés folyamatával lépjen túl a jelenlegi helyzeten.
Kálmán Ernő DLA
elnök
(aszerk: az írás a MÉK Közlönyének novemberi számában jelent meg, jelen szerkesztett változata ettől apró nyelvtani részletekben különbözik.)