Kánaán - pályamű a 14. Velencei Építészeti Biennále magyar pavilonjára

Stílusteremtő hazai borászatokat és kultúrköreiket mutatja be Tóth Péter és alkotótársainak koncepciója, melyet a következő Velencei Építészeti Biennále magyar pavilonjára kiírt pályázatra készítettek. 

Üzenet - Kánaán... álom vagy valóság?

A szőlőhegyek építészetét bemutató gyűjtemény arra vállalkozik, hogy az elmúlt emberöltő alatt épült kiemelkedő hazai borászatokat a megszokottnál összetettebb kontextusba helyezve a vágyainkban szereplő „tökéletes világ”, azaz a Kánaán ideáját jelenítse meg.

Nem is olyan régen az emberek úgy élték a mindennapjaikat, hogy a táj, a házak, a zene, a viselet, az ételek mind összecsengtek egy nagy kerek egésszé a maguk legtermészetesebb módján. Ez a teljesség mostanra töredékessé vált, de a bemutatott borászatok segítségével újra felidézhető. A kiválasztott házak kivétel nélkül olyan helyzetet teremtettek a környezetükben, ahol - pontokba sűrítve-, de mégis helyreállt a világ rendje. Ennek a teljességnek és az építészet kultúrateremtő erejének a bemutatása a kiállítás legfontosabb célja.

Építészet mindenkinek

Válságokkal terhelt világunkban, szükség van pozitív impulzusokra, mert az értékek puszta megismerésének is lélekemelő ereje lehet. Az elmúlt 25 év egyik építészeti sikertörténete minden kétségen felül a hazai borászatok létrejötte. Bár több kiállítás¹ is foglalkozott már a témával, de az áttörés, azaz a szakmán túli közönség megszólítása és a borászatokhoz tartozó kulturális közeg egyidejű bemutatása még várat magára. Ezt a hiányt szeretné pótolni ez a kiállítás, mert képes olyan közös kincseket felmutatni melyeket a szakma egységesen tud képviselni a társadalom felé.

Ez a gyűjtemény remélhetőleg csak egy sorozat első darabja, mert a hazai építészet igenis képes világszínvonalú teljesítményekre, de ezt még sok esetben az építészek sem merik elhinni, mert nem készült el a leltár a dicsőséglistákról. A borászatok talán azért vezethetik ezt a sort, mert az elmúlt években robbanásszerűen fejlődő borturizmus olyan helyzetbe hozta ezeket a házakat, hogy megismerésük még akkor is megkerülhetetlenné vált, ha valakit nem különösebben érdekel az építészet.

A válogatás egyfelől szubjektív, ugyanakkor teljes mértékben szakmai is, hiszen mértékadó véleményű szakmai tanácsadók² segítették a döntéshozatalt. Az így összeállt gyűjtemény pedig vitán felül jelenít meg egy olyan minőséget a hazai építészetben, melyet számos itthoni és nemzetközi rangos elismerés kísér.

Az egység ereje

A lövészárkokkal szabdalt hazai értelmiségi lét már-már leküzdhetetlen démonként lebeg a hazai közélet felett. A tervezett építészeti kiállítás egy kísérlet arra, hogy kizárólag a minőség alkosson közösséget, és ne ideológiák mentén legyen továbbszabdalva az építészek és az alkotótársak teljesítménye. Ennek az egységnek a megtapasztalására a látogatókon túl a hazai építész közösségnek is nagyon nagy szüksége lenne, annak dacára, hogy épp az egyéniségek diadalának, a sztárkultusznak kedvez a korszellem. Egységes értékrend felmutatása nélkül a hazai építészet nem lesz képes az őt egyébként megillető helyre kerülni, és megítélése is megosztott, töredékes marad. Külön példaértékű lenne, ha az érték alapú közösségalakításban éppen az a hivatás mutatna példát, mely a nevében hordozza az épségre való törekvést.

Közösség és egyéniség harmóniája

Örök kérdés, hogy hol van az a határ, mely után az egyéni különbségek már nem gazdagítják, hanem kioltják egymást. A nagy nemzetközi történeti stílusoknak is mindig volt egyes területekre jellemző oldalhajtása, de ezek sohasem kerültek az eredeti nyelvvel ellentmondásba. Talán úgy, mint amikor ugyanaz a növényfajta más és más területen fejlődve egy picit hozzásimult a környezetéhez, de mindemellett megőrizte alapvető sajátosságait. A mai bábeli zűrzavarban viszont a fent említett választóvonal akár egyénenként is olyannyira eltérő lehet, hogy sok esetben lehetetlenné teszi a közös nevező megtalálását.

Szerencsére az egységet létrehozni képes értékrendet nem megteremteni, hanem észrevenni kell. A házak már azzal is egyfajta sorsközösségbe kerülnek, hogy egy adott földrajzi területre helyezik őket. Még szorosabb köztük ez a viszony, ha tervezőik is egy nyelvet beszélnek. Ez a közös nyelv pedig nem stílusirányzat függő, hanem a mindenkori legmagasabb minőség nyelve. Fölösleges előítélet úgy közelíteni egy adott munkához, hogy az épület helyett arra figyelünk, hogy a házat tervező építész épp melyik aktuális építészeti irányzathoz sorolható. Természetesen mindig nehéz a jelenben eldönteni, hogy melyek az igazán időtálló értékek, de a borászat, mint gyűjtőfogalom alkalmas arra, hogy a legszélsőségesebb példákon keresztül szemlélhessük a majdnem azonos programokra adott tervezői válaszokat. Így aztán lehetőség nyílik arra, hogy a sokszor egymásnak feszülő érvrendszerek között épp a megépült egyéni házak kapcsán lehet felfedezni a közös értékeket is.

Ilyen rejtett kincsek felkutatása mentén indulhat meg az a szakmai összefogás ahol már nem az a fő kérdés, hogy miben különbözünk, hanem az, hogy miben tudunk egymás békés rokonai lenni. A megkérdezett építészek nyilatkozatai azt példázzák, hogy ez a rokonság igenis létezik, csak a műszer kell:
„mellyel mindez jól megmutatható”³.

Kiállítás

A tárlat bevezetője a jobb előtérben berendezett történeti visszatekintés, mely a Rendszerváltás előtti időszak összefoglaló áttekintését nyújtja. A fő bemutatótér a kiválasztott huszonnégy borászat egyedülálló összefüggéseiben való bemutatására vállalkozik. A kiállítás végén, a baloldali előtér borkóstoló helyiségként működik, ízelítőt adván a bemutatott tájak- borászatok terméseiből.

Installáció

„FECSEG A FELSZÍN, HALLGAT A MÉLY”⁴
A borászatok jellegüknél fogva nagyon érdekes átmenetet képeznek az ipari-mezőgazdasági és középületek között. Ugyanígy értelmezhetők a profán és szakrális terek speciális keverékeként is. A bennük és körülöttük zajló élet is folyton vándorol, elég csak egy égből pottyant vízcsepp útját végiggondolni, mely a szőlőtő gyökerétől a bogyó aranygömbjén át a pince nyugalmába jut. Itt megpihenve várja sorsát, hogy ismét átlépve a felszín bűvös vonalát új utazásba kezdjen fényes palackokban csillogó poharak felé.

A kiállítás legfontosabb alapeleme éppen ezért egy olyan lágyan hullámzó felület, mely hol alattunk, hol felettünk úszva folyamatosan alakítja a pavilon belső tereit, megidézve ezzel a szőlőhegyeink állandóan változó, tüneményes világát, és a hozzá szervesen ízesülő építészeti térstruktúrákat is. A fő kiállítótér egész területét betöltő, magastól a mélypontig ívelő, önálló tartószerkezettel rendelkező installációs felületünk helyi felhasadásai engedik át a látogatót, miközben megtapasztalja a felület fölött a táj és felület alatt a pince téri- és létélményét.

A külső kontúr a táj: a Badacsonytól a Zemplén vonulatáig, a belső kontúr a pincesor, az aediculától a dongaboltozatig. A kontúrokat a lágyan hullámzó felület köti össze, elválaszthatatlanul összekapcsolva a természetet az ember jelenlétével.

A MEGISMERÉS GAZDAGSÁGA

Az építészet e speciális területéről, valamint a borról, a tájról mesélni kizárólag a mérnöki tudományok eszköztárával meglehetősen nehéz, hiszen ott lüktetnek az emberben az érzékszervei, melyek látni, hallani, tapintani, ízlelni egyszóval érezni akarják mindazt, amit az elvont, mérnöki fogalomrendszer önmagában nem tud megjeleníteni.

Mivel az egybegyűjtött házak maguk is határterületen helyezkednek el, így bemutatásuktól sem lehet idegen a különböző művészeti ágak⁵ segítségül hívása. Így a borászatok és a hozzájuk kapcsolódó kifinomult környezet egymást erősítve mutathat majd valamit abból a teljességből, amit a bor kultúra-tere
Ennek a gondolatnak az erősítése az épületek helyszíneit jelentő pontháló-lenyomat megjelenítése a felületen – a tájban, ami így „információs felületként” hordoz továbbá egy, az épületek közti sokrétű összefüggéseket megjelenítő vonalhálózatot, mely a szőlő indabogainak gazdagságával bomlik bejárható útvonalakká. Ezeken keresztül épület, építő, bor, táj kulturális beágyazódásait fedezhetjük föl. Így válik az egyszínű lepel Írisz színes gondolatszálakkal átszőtt fátylává, a táj gazdagon mintázott palástjává.

Babits Mihály: Ballada Irisz fátyoláról

Megjön a tavasz tarkasága:
fehér pöttyök és piros pontok,
virágos fák, tavaszi gondok,
tavaszi sírok ciprusága,
fehér virág hull barna sárba,
szelet mond az alkonyi pír is;
halálvágy száll a bús muzsákba,
mikor
zöld köntösét cifrázza Irisz.

S megjön a nyárnak tarkasága:
poros utak, száraz porondok,
a kertkarókon piros gombok,
ezüst zápor piros rózsákra,

piros pipacs hullós virága;
minden virág lehull, ha nyíl is;
hajlós rozs érik a kaszákra,
mikor
meleg szemét kinyitja Irisz.

S megjön az ősznek tarkasága:
aranyos lombok, piros lombok,
gyümölcsös berkek, hangos dombok,
sápadt levelek ordas ága,
avarok zörgő pusztasága;
a kósza szél kacag is, sír is:
az estnek rögös ege sárga,
mikor
felhős fátyolát tépi Irisz.

Az egyes útvonalak felfedezhetők közvetlenül vizuálisan, a felületen felsejlő fény-fonalak segítségével, illetve egy mobiltelefonos alkalmazás segítségével, mely a térbeli pontokat azonosítja, az összefüggéseket a képernyőn láthatóvá teszi. Installációnkban a mondanivaló a falfelületről a kiállítás terébe kerül, „interaktívvá” válik, s miként a táj, maga is változik.

A felület, mint térkép hordozza a kiállított borászatok helyszíneit, s ezek „függőleges leképződései” az alattuk elhelyezett posztamenseken megjelenő információs hasáb és áttetsző modell, ami belátást enged a föld feletti présház és földalatti pince világba.

A jövő reménységei

Az oktatásban is nagy szerepe lehet, ha sikerül szervezni egy olyan választható kurzust, melyet nem egy egyetem, hanem különböző szakterületekről érkező oktatók szövetsége hirdet meg. Nagy a hiány ugyanis olyan tárgyakban, melyek képesek lennének integrálni egymástól különböző karokat, ahol a hallgatók a saját szakterületük és érdeklődési körük megtartásával tudnak bekapcsolódni a közös munkába. Ezek a közös élmények segítik aztán a felnövekvő értelmiséget, hogy egymás munkáira később is kíváncsiak legyenek, valamint értékeljék és tiszteletben tartsák a másik eredményeit. A borhoz közvetlenül kapcsolható a szőlészet, borászat, tájépítészet; de a néprajz, a zene, a tánc, a gasztronómia és az alkalmazott grafika mind alkalmas arra, hogy egységes egészet formáljon a saját karakterének megtartása mellet.

Ennek a világon is egyedülálló kezdeményezésnek lenne igazi főpróbája a Magyar Pavilon jövőre Velencében. Megbízásunk esetén a kiállításra már a fent említett társterületekkel közösen készülne tovább az alkotócsoportunk. Így a közös gondolatok már koncepció szinten kerülnének egymás közelébe és az előkészületek idején forrnának tökéletesre, akár a jó borok odalent a mélyben. A pályázat alapjául a bevezetőben említett borászatokat és tervezőiket bemutató gyűjtemény szolgál majd. Ezek lesznek a kialakuló sokszínű világ, a Kánaán alappillérei. Így a magyar nemzeti pavilon szervesen tud kapcsolódni a Rem Koolhaas által meghirdetett központi tematikához is.

Tóth Péter, Török Ádám, Kováts Ábel, Szász István, Parai Zoltán

1 Internationalen Gartenbauausstellung (IGA) 1993, Stuttgart

MÉSZ: Borászok - Építészek a mai Magyarországon vetítettképes előadások borkóstolóval Bp.: Építészpince 2008.09.24-10.29.

Grászli Bernadett (kurátor):Bor + Építészet kiállítás és konferenciasorozat Győr: Városi Művészeti Múzeum 2009.03. 14- 04. 26

Nagy Bálint (kurátor): Bor és Építészet kiállítás Bp.:FUGA Budapesti Építész Központ: 2011.05.05-05.24

Nagy Tamás (kurátor) Kortárs Építészet Pannonhalmán 2011.03.21-11.11. Pannonhalmi Bencés Apátság

Jobbára csak a borokra fókuszáló kiállítások:

A magyar szőlő és bor Európában 2003- (állandó kiállítás), Budapest, Magyar Mezőgazdasági Múzeum

Balatoni Borok Háza 2005- (állandó kiállítás), Keszthely, Festetics Kastély

Királyi Borház és Pincemúzeum, 2008- (állandó kiállítás, jelenleg zárva) Budapest, Budai vár

Prímás pince 2010- (állandó kiállítás) Esztergom, Szent István tér 4.

2 Balázs Mihály,  Cságoly Ferenc és Sugár Péter  Kossuth és Ybl díjas építészek

3 Radnóti Miklós: Nem tudhatom… (részlet) 1944 január

4 József Attila: A Dunánál (részlet) 1936 június

5 Pl.: Gasztronómia, iparművészet, zene, tánc, néprajz stb.