Karácsony Tamás és az OKKA Stúdió terve a Magyar Építészeti Központ és Múzeum pályázatán

Karácsony Tamás és az OKKA Stúdió terve megvételt nyert a Magyar Építészeti Központ és Múzeum pályázatán. A zárójelentésben a Bíráló Bizottság kiemelte az új épület érzékeny kapcsololódását a terület változatos karakteréhez, az telepítését és tömegét minatértékűnek ítélte.

Tervezési alapgondolat

Az építészet a közös kultúránk egyik alapvető megjelenési formája, így egyszerre fejezi ki olyan értékek rendszerét, melyek nemzetünk számára vonatkozási pontokat jelölnek, másrészt a társadalmi normák adott struktúráját is magában foglalja. Ebben a vonatkozásban a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ elsődleges feladata nem más, mint közös értékeink kutatása, megőrzése és továbbadása.

Magyarországon a XX. század elejétől datálhatóan a kortárs épített környezetünkkel való relációink igen eltérő szélsőértékeken mozognak. Elválik az építészek és a nem-építészek táborára a közös kultúránk megélése, méghozzá jóval erősebben, mint Európa egyéb részein. A XXI. század elején egy Építészeti Múzeum úgy tud releváns intézmény lenni, amennyiben a társadalom minél szélesebb rétegeit meg tudja szólítani. Azaz rendelkezik olyan fizikai és kulturális, edukációs, programszervezői kapacitásokkal, melyhez a nem-építészek minél szélesebb rétegei is könnyen tudnak kötődni, a magas minőség megtartása mellett. Ilyen közintézmény létrehozása jelen tervezés igazi kihívása.

A területen található, megörökölt épített és természeti környezet a maga változatosságában kiválóan leképezi a Főváros elmúlt másfél évszázadát. Ezt a skálát tovább színesíti a tágabb környezet, a tömb, illetve a Városligeti fasor két oldala, az egykori díszkertek területének mai szövete. A közvetlen közelben lévő épített környezet ilyen tekintetben egy színes csokor, minden eleme érték. Minden darabja hasznos és megőrzésre, új élettel való megtöltésre érdemes. Mint Építészeti Múzeum, tökéletes terep, hiszen a különböző identitású épületeket egybevonva, a bennük lévő potenciált kiemelve tud létrejönni egy mai kor elvárásai szerint működő, élő közintézmény.

Területalakítási, elhelyezési és építészeti koncepció

Az alapgondolatból kialakulva a tervezési terület meglévő épületeinek helyreállítása, belakása az első lépés. A megismerés folyamata során a tervezés egyre több pontja élesedik, és ennek következtében a program adott elemei természetes módon kerülnek a helyükre. Érvényesül tehát a jól ismert tézis: a tervezés nem kitalálás, hanem megismerés.

A szanatóriumok rendszerére fűződő új főépület - a Városligeti fasor felől a meglévő épületek közt kialakuló tengelyre, míg a Bajza utcán a Fasori Evangélikus Gimnázium udvarára szimmetrikusan - tárt karokkal várja a látogatókat. A gesztus több értelmezési síkon is jelentkezik. A két utcára fordulva két, egymásra merőleges keret fogja közre az intézményi funkciókat - metszéspontjukban az elsőcsarnokkal -, kinyúlva egészen a telekhatárig.

A múzeum kvázi főhomlokzata nyitott szelenceként a fasor felől mindkét főszintjén betekintést enged a belső működésbe.

Már messziről felsejlik, hogy a ház a használati módok egész tárházát tudja nyújtani. Felfedezni hív. Tereit bejárva interakciók széles skálája tud érvényesülni, a városi környezettel való folyamatos kapcsolódástól az épület külső és belső tereinek átlátásain át az egyének kapcsolódásáig.

Kapcsolódás a városi szövethez, az egyes épületek elhelyezése, kapcsolódása egymáshoz

A városi szövet területünk tágabb környezetét tekintve megannyi szépséggel bír. Anno a fasor két oldalán kialakított 30-30 telek lenyomata, az egykori szőlős- és gyümölcskertek területe ma is üde zöld városi zónaként rajzolódik ki Pesten. A Városligeti fasor mentén kialakult beépítés egy az egyben lenyomata ennek a kornak – még ma is. Ezt, a fasortól a telek mélyére behúzott beépítést követi a terv. Olyan telepítés alakul így ki, mely mind magassági, mind az utcafronttól vett távolságának tekintetében visszalép, a meglévő épületek kvalitásait emeli ki, azokban rejlő potenciált katalizálja.

Az új főépület az érkezés fő irányaira alacsonyabb tömeggel fordul. A főfunkciók a hátrébb léptetett, magasabb tömegekben kapnak helyet. A fasor felőli főtengelyre az ideiglenes kiállítótér és a rendezvényterem fűződik, míg a Bajza utcára merőleges tengelyre az előcsarnokból nyílóan a Space Box kap helyet.

Térszín alatt a főépület összeköttetésben van mindkét szanatórium épülettel, míg a fölött egy átkötő hídon keresztül a Herczel-szanatóriummal. Ezen az útvonalon keresztül látogatható az állandó kiállítás a főépületben lévő előcsarnok és az ideiglenes kiállítótér felől, míg kültéren az összekötő hídon át jutunk az utcaszint felől érkező rámpán át az étterembe.

A terület zöldfelületi rendszere, mikroarchitekturális elemei

A Városligeti Fasor felől egy klasszikusabb, reprezentatív, fákkal, feszített víztükrű kiemelt díszmedencével ellátott, de elrendezésében hasonlóan letisztult sétány és fogadótér várja az odaérkezőket. Az épület mentén kiszélesedő téren egy kávézóterasz foglal helyet. Maga a sétány két részre oszlik: a főbejárathoz-, valamint a szabadtéri kiállítótérhez vezető útvonalra. A terv a meglévő faállomány maximális figyelembevételével kalkulál. 

A tér közepén egy kiemelt, hosszúkás, feszített víztükörrel rendelkező díszmedence húzódik, melyre klasszikus kialakításmód jellemző. Az egyenes irányultságú, feszes koncepciót a tervezett dísznövény kiültetések lágyítják. A főbejárathoz vezető út mentén kerékpár tárolására is lehetőség nyílik a kihelyezett kerékpártárolóknak köszönhetően.

Az épületen keresztülhaladva a kültéri műhelymunkák színterére érkeznek a látogatók, mely egy kiállításra, különféle munkafolyamatok bemutatására alkalmas, egybefüggő, természetes kővel burkolt felület. A szabadtéri kiállítótér helyszínét visszafogott, vízáteresztő szórt burkolattal ellátott területrész képviseli, melyben tervezett fák, facsoportok is helyet kaptak. A két homogén felület között egy átmeneti tér található, amely intenzív vadvirágos-, évelős-, díszfüves felület, örökzöld foltokkal. A dísznövényekkel tarkított helyen keresztül tipegők vezetnek, melyek összeköttetést biztosítanak a két kiállítótér között. Ez a tipegős zöldfelület szintén alkalmas kiállítások helyszínének.

A villakert irányából a kiállító műhely felé haladva egy architektonikus park mellett haladnak el a látogatók, mely a szögletes, homogén kiállítórészek fokozatos feloldását mutatja. A parkoló felőli oldala egy mikrodombokkal, szórványos elrendezésű ülő alkalmatosságokkal tarkított dísznövényes, fás liget.

A tervezési helyszín alaprajzi adottságai egy leszakadó területet is eredményeznek, amelyből a terv igyekszik előnyt kovácsolni. A kieső területrész egy körbekerített játszótérnek ad otthont, melynek múzeumkerti oldalán egy kioszk, a játszótér felőli oldalán vizesblokk található. A játszótér bejárata külön a parkoló irányából is megközelíthető, így akik nem kizárólag a múzeumban kívánnak nézelődni, nyugodt szívvel használhatják az elkülönített kertrészt a nyitvatartási időn belül. A kiterjedt dombokkal, terepplasztikákkal ellátott tér tematikája követi az építészettel kapcsolatos elemeket, anyaghasználatot tekintve pedig törekszik a természetességre, megfelelő használhatóságra. A kreatív, készségfejlesztő játszóelemeken kívül játszófal is található a kertrészen, illetve ülőfelületek is elhelyezésre kerültek.  

A burkolattípusokról általánosan elmondható, hogy az épületet kísérő burkolatsáv a tervezett múzeum homlokzatának anyagát kapta, mely, mint egy „sál", magyaros motívumokkal díszített vezetősáv körbe öleli az Építészeti Múzeumot. A finombeton „körvonalak" a főbejárattól egészen a járdákig vezetnek mindkét fogadótéren keresztül, így a szív alak csúcsa szőnyegként vetül a közterületek irányába. Természetes kőburkolat használatában a méretbeli különbségek játékos váltakozására törekszik a terv, ezáltal egy elegáns ritmust, visszafogott változatosságot adva a területnek.

Építészeti formálás, anyaghasználat, műszaki igényszint megfogalmazása

A főépület primer karakterisztikájú elemei a két íves befoglaló keret oszlopsorai. Ezek közt fonódik végig az épület belső működését és kültéri használatát is szervező rámparendszer. A főfunkciókat körülölelő rámparendszeren kívüli héj kerámia festékkel nyomtatott, 25%-os fedettségű üvegfelület. A homlokzat áttetszőségi szintje a belső működést engedi érzékelni a külső szemlélő számára - a beltérben való közlekedés finoman átsejlik a homlokzaton.

A felfedezésre invitáló ház a látogatóban az érdeklődés és a várakozás kettős érzetét kívánja ébreszteni - illetve nemcsak ígérni, de be is váltani azokat látogatói élmények megannyi formájában.

A belső magok (délen az ideiglenes kiállítótér és rendezvényterem, nyugaton pedig a Space Box) tömör felületűek a külvilág felé, míg a rámparendszer szalagja felé helyenként nyitottak. A tömör magokon alkalmazott burkolat anyaga a fényviszonyok változása szerint játszik a gyöngyház színárnyalataiban, a Zsolnay-kerámiák hagyományait továbbírva.

Az oszlopsor finombeton teherhordó szerkezetű. A külső héj üveghomlokzata a nyitott intézményi működést, a színfalak mögé látás élményét hivatott szolgálni. A főépület telepítése és a belső elrendezés folytán az intézmény minden fő érkezési irányból szabadon elérhető. 

Koncepcionális cél egy vizuálisan transzparensen működő ház létrehozása.

Az építészeti formálást két önálló karakterű elem szervezi. A belső, íves záródású, tömegek alapvetően zártak, ők fogadják a főfunkciókat. A másik elem valójában egy közlekedést biztosító szalag, mely rámpaként kínál felvezetést az emeleti terekbe. A rámpa következetesen, érzékenyen simul rá a két főtömegre, miközben azoktól elszakadva kijelöli az előcsarnok terét. A kompozíció ennek köszönhetően feszes, ugyanakkor transzparens, szabad közlekedést, szabad áramlást ígér. Az anyaghasználat ezt a kettős szereposztást erősíti: a főfunkciók zárt, íves tömegei, kiegészülve a központi íves lépcső hengeres testével kerámiaburkolatot kapnak. Ennek mintázata a műszaki leírás mellékletében kerül bemutatásra.