Kecskefarm és sajtműhely a Mecsekben

A állattartás egyszerű, funkcionális épületeket követel, de táj- és településképi szempontból nagyon előnyös, ha ez egy, a háttérben végigvonuló alapgondolattal és a környezetébe való beilleszkedéssel párosul. Pócza Viktória diplomaterve ezeket a szempontokat jól vegyíti, munkájáért Breuer Marcell Diplomadíjban is részesült.

Témaválasztás

Diplomamunkám témájának megtalálásához az első kapaszkodó a helyszín megadása volt, adott volt Pécs, a Mecsek. A helyszín szűkítése mellett a hétköznapiságban kerestem a témámat.

Hamar ráleltem egy olyan „funkcióra”, mely a mindennapok részévé válhat, és pécsi vonatkozása is van. Pécsen nagymúltú tejipar működött már a 19. századtól (Pécsen 1886-ban megalapították a Magyar Gazdák Tejcsarnoka Közkereseti Társaságot.), melynek a kisléptékű felélesztését tűztem ki célul diplomamunkámmal.

A mindennapokban hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy az ételek, a tej, akár a sajt honnan érkezik az asztalunkra, ez viszont egy kis gazdaságnál jól nyomon követhető. A választásom a kecskékre esett, mivel ezek az állatok kisebbek, kezelhetőbbek a tehénnél, tejük is egészséges. Az állattartás, az állatok mindig is közel álltak hozzám, így különösen nagy örömmel töltött el ezeknek a bájos állatoknak, a tejfeldolgozás technológiájának megismerése.

Végül egy kecskefarm és sajtműhely tervét készítettem el tejbolttal, amely méreteiből adódóan egy családi vállalkozásnak adhatna teret.

A hely

Pécs és a Mecsek adott volt ugyan, de ezen belül szűkítenem kellett. Az hegyvidék és a kecskék között nem volt nehéz párhuzamot találni.
Először is már meglévő sebeket kerestem az erdőben, a tájban, amelynek a legelőként való hasznosítása lehetséges lenne, és aminek közelében felépülhetne a farm.

A tiszta természeti környezet mindenképpen főszerepet játszott a helyszín kiválasztásában az állatoknak való nyugodt környezet biztosítása és a tej jó minősége érdekében. Mindezeken túl a kecskéknek nincsenek nagy igényei jóformán bármit lelegelnek, ezért is kerestem a legelőnek minél nagyobb területet.

Pécs keleti részén, Gyükésen sikerült rátalálnom a kecskefarm számára megfelelő területre, amely a városias környezetből kicsit kiszakított, hegyvidéki, a tanyavilághoz hasonló szedett-vedett hangulatot idéz. Itt terül el a domboldal, amely a farm; és a völgy, amely a legelő helyszínéül szolgál.
A terület az épített és a természeti környezet határvonalán áll. Ennek ellenére bárki számára jól megközelíthető. A területet felszabdaló utakon két buszmegálló is található.

A hegyoldalba felkúszó épületeket a pontszerűség, erős tagoltság jellemzi, inkább borospincék, kerti tárolók találhatóak itt. A tervezési területtől délebbre lakóépületek állnak, amelyek inkább falusias, mint városi környezetet idéznek.

Meghatározó látványelem volt számomra a rengeteg kő és tégla támfal, a meredek lépcsősorok, a temérdek magányos szikla és a külszíni fejtés távlati képe, ami egy kicsit emlékeztet a kecskék hegyoldalakba vájt kis járataira. Mindezek a tervezésnél is irányadóak voltak.

A helyszín legizgalmasabb eleme, hogy egy szinte teljesen körülzárt zöld sziget az épített környezetben, amelynek a megőrzése a legelőként való használattal történhetne meg, így annak csak a peremére képzeltem el épületet.

Funkciók és épülettömegek tagolása

A funkciók elkülönítését indokolják a hőkomfortzónák, hiszen az istállóban nincs szükség, csak ideiglenes hőszigetelésre, a sajtműhelyben sok a pára és magasabb a hőmérséklet, mint az üzletben. Ebből építkezve az épülettömegeket három részre tagoltam. A három tömeget az állatok szálláshelye, a feldolgozó épület és az itt készült termékek értékestésére szolgáló üzlet képezi. Az úttól legmesszebbre, a növényzethez legközelebb az istálló került az állatok zavartalan pihenése, élete érdekében. Majd a sorban a tejfeldolgozásnak helyet adó épület következik a fejőházzal, logikus, hogy az állatok szállásához ez a funkció közel kerül, a fejés után pedig egyből kezdődhet a munka a tejjel. A meglévő úthoz legközelebb fekvő épület a tejbolt, így a vevők könnyen megközelíthetik.

A tömegeket tehát a funkciók szerint tagoltam. A három épülettömeget a hegyoldalban ülő sziklaként képzeltem el. Számomra a sziklaszerűséget az éles sarkok és törések, a homogenitás adják. A sziklaszerűséget, mint formát az épületek egyszerű alaprajzi struktúrájából is adódó asszimmetrikus nyeregtetővel értem el. A tömegek a lejtésből adódóan ugyanakkor hosszantiak is, mivel így könyebb a szintkülönbségeket áthidalni. Mindezek leginkább az épületek hegyoldalban elmetszett képén láthatóak.

Az épülettömegek feszes, szigorú viszonyban állnak egymással, amelyet azok különböző magasságai, méretei oldanak. A homogenitást az egységes burkolat, és a lábazat hiánya adja. Így a tömegek számomra a hegyoldalba állított sziklákat idézik.

Istálló: Több „helyiséget” is igényel az épület az állatok elkülönítése érdekében, melyeket csoportos zárható boxokkal oldottam meg. Külön boxot kapnak a bakkecskék, az anyaállatok, a gidák és még szükséges egy elkülönítő box az ellés, vagy beteg állatok esetén. A padlástérben a szénatároló kapott helyet.

Sajtműhely és fejőház: A fejőház és a sajtműhely egy épületbe került ugyan, de higiéniai okokból külön bejáratot kaptak. a munkaterületek a nyugati oldalra kerültek, így itt biztosított a szórt fény, a tároló és a kevésbé fontos funkciók a keleti oldalra kerültek.

Tejbolt: Az értékesítő funkció mellé tároló és mosdó, valamint a „kecskepásztorok” számára az emeletre egy pihenőtér került.

Szerkezetek, anyaghasználat

Az épületek anyag- és szerkezetválasztását a mezőgazdasági és állattartó építményekről kapott képem, az egyszerűség, az olcsóság, az itthon könnyen beszerezhető építőanyagok határozták meg.

A költségtakarékosságot és egyszerűséget az állattartásból, egy általam felvázolt gazdaság beindításának megvalósíthatósága indokolja. Először az istálló épületénél merült fel a szalmabála hőszigetelésként és vázkitöltő falazatként való alkalmazása, mivel egyszerű beszerezni, amúgy is szükséges az éves alomcserénél. Ebben az épületben ideiglenes hőszigetelésként működik télen, nyárra pedig a mélyalmos tartásból adódóan elfogy. Így a többi épület meghatározó építőanyagaként is felhasználtam, az egységesség megtartása végett.

Az épületek tartószerkezetét rétegelt, ragasztott szeglemezes akácfa tartók adják, mivel hazánkban az akác gyakoribb a fenyőnél és sűrűsége miatt savállóbb így az állattartó épületekben ajánlatosabb a használata. Ezek közé a tartók közé kerülnek a szalmabálák hőszigetelésként. A belső válaszfalak, felületek szereltek. Az épületek alapozása nem rendkívüli, sávalapozáson nyugszanak a ragasztott fa tartók.

Mindhárom épületen egységes burkolat jelenik meg. A homlokzati burkolat és a tetőfedés anyaga trapézlmez, amely az állattartó funkciótól nem idegen és igen költséghatékony. Az istállónál a szellőzés érdekében perforált trapézlemezeket helyeztem el.

A szerkezetek megtalálásánál igyekeztem mindinkább lekövetni az általam elképzelt formákat és ezen túl a szerkezeti megoldásokkal tovább építeni az épületek belső tereit, hogy azok ne csak formailag kívülről, de beülről is összekapcsolódjanak.

A belső terek egységes képét a mindhárom épületben helyenként hol felsejlő, hol domináló ragasztott fa tartók adják. A tartók a szerkezeti szerepen és az alaprajzi térelhatároláson, tagoláson túl kiegészülhetnek tároló funkciókkal, így az épületeket is egyöntetűbbé teszik.

Pócza Viktória