Ahogyan a Szeged című újság augusztusi számában Móricz Zsigmondot idézve olvasható: „Erre a napra megindul a tanyák népe, a pusztát túró, törő, nyüzsgő lakossága, és tízezres tömegben vándorol be gyalogszerrel a városba. … Kilenc órakor, a napnak kilencedik órájában aztán megkezdődik a kerülés. Így mondják egyszerű szóval: kerülés vagy keringés … ünnepélyes lassúsággal kerülik meg a templomot.”
Nem kell viszont ünnepi körmenetre számítani az Indóház téren! A vonaton Szegedre érkezők a Nagyállomás épületéből kilépve az Indóház téren lépnek először Szeged földjére. Amit itt látnak, az meghatározhatja a városunkról alkotott véleményüket. Az építészek és az urbanisták ezt úgy mondják, hogy az Indóház térnek városkapu funkciója van.
Aki körbenéz, mit lát? A tér keleti oldalát maga a Nagyállomás határolja. Az északi oldalon van a Nővérszálló, a déli oldalon a MÁV szálló épülete. A baj a teret határoló nyugati térszéllel van.
A kép alján látható a Nagyállomás tetőzete, előtte pedig a szürke színű, villamosvágányos Indóház tér. A tér két szélén van a Gőz utca, a képen a bal oldalon, ahol a villamosvágány bejön a térre, és a Galamb utca, a kép jobb oldalán, ahol a villamosvágány kimegy a térről. A tér közepére fut be a Szent Ferenc utca. E három utca között látható az a két tömb, amely az Indóház tértől a Boldogasszony sgt-ig tart. Jól látszik, hogy a két tömbben jórészt új és felújított többszintes házak helyezkednek el és az is, hogy az új lakóházak tűzfalukkal fordulnak az Indóház tér felé. Látszik végül egy háborús viszonyokat mutató sáv a tűzfalak és a tér között, ahol lepusztult épületek, üres telkek láthatók, mint az Indóház tér nyugati határa.
dr. Rigó Mihály
okl. erdőmérnök
okl. építőmérnök
A cikket teljes terjedelmében erre a linkre kattintva olvashatja el.