Kepes György Nemzetközi Művészeti Központ Egerben - Hagyatékból jövő, régi-új köntösben
A Botos Judit és Somogyi Pál tervezte egri Kepes György Nemzetközi Művészeti Központ kialakításának engedélyezési terve 2010. március 23-án került a Műemléki Tervtanács elé. Zöldi Anna beszámolója.
Az egri, Széchenyi u. 16. sz. alatti klasszicista műemlék épület (1812-15) a közelmúltig művelődési, illetve kulturális központként funkcionált, Művészetek Háza néven. 1979-ben a Középülettervező Vállalatnál (KÖZTI) komplett tervdokumentáció készült az akkor már rendkívül rossz műszaki állapotban lévő műemlék épület helyreállítására és korszerű hasznosítására. A tervet Janesch Rudolf építész készítette. Az építési munkálatok 1983-ban fejeződtek be, az épület attól kezdve 18 éven át Ifjúsági-ház néven ifjúsági művelődési központként üzemelt. A helyreállítás az épület egykori belső udvarának lefedésével, a kültéri építészeti elemek belső térelemként történő megjelenítésével élhető, hangulatos közösségi tereket hozott létre. Az anyaghasználat megfelelt az akkori legkorszerűbb műemlék-helyreállítási elveknek.
2010. június végétől a művelődési intézmény új épületbe költözik. Az új hasznosítás jogát közgyűlési határozattal, 15 éves időtartamra a miskolci székhelyű Alapítvány a Komplex Kultúra Kutatásáért elnevezésű szervezet nyerte el, amely Kepes György hagyatékát kívánja az épületben méltó körülmények között bemutatni. A Kepes-hagyaték egyik fele jelenleg is Egerben, a Vitkovics-ház szűkös keretei között berendezett állandó kiállításon látható, másik felének kezelési joga a szóban forgó alapítvány tulajdonában van. Az átalakított épületben kialakítandó Kepes György Nemzetközi Művészeti Központ a hagyaték bemutatása mellett Kepes kortársainak alkotásain keresztül kívánja megismertetni a látogatóval Kepes hatását és azt a közeget, amelyben a művész élt és alkotott, időszakosan pedig kortárs képzőművészeti kiállításoknak ad majd helyet.
A műemlék épület adottságai erre a célra kiválóan megfelelnek. Az eredeti állapot visszaállítása az új funkció szempontjából a belső térben előnyökkel jár, így a műemléki kutatás eredményei ez esetben nem jelentenek kötöttséget. Az átrium körül elhelyezkedő, a válaszfalak elbontásával nyert helységsor lehetővé teszi egy folytonosan végigjárható kiállítás létrehozását, ahol a földszinten elférnek az időszakos, a két emeleten pedig az állandó gyűjtemény darabjai. A felújítás koncepcióját ismertetve a tervező elmondta, hogy olyan pontokon nyúltak az épülethez, ahol az egyébként jó minőségű 30 évvel ezelőtti felújításhoz képest az eredeti állapot visszaállítása esztétikai, vagy funkcionális előnyökkel járt. A homlokzatokon visszaállították a klasszicista párkány, ill. ablakosztás arányait, a középtengelyben lévő – jelenleg kirakatként funkcionáló nagykapu ismét bejárat funkciót kap. Így a homlokzatok visszakapják eredeti osztásrendszerüket, a nyílások eredeti értelmüket. Az alaprajzi rendszerből természetesen adódott a funkcionális kialakítás, ebbe egyetlen ponton, az emeleti nagyterem estében avatkoztak bele, egy galéria kialakításával, amely szintén funkcionálisan indokolható: a nagyméretű alkotások így több nézőpontból szemlélhetőek. A belső térben a 79-es felújításkor kialakított vitrineket és az átriumra néző ablakokat megszüntetik, így további kiállításra alkalmas falfelületeket nyernek. Az eredeti földszinti padlószintek helyreállításával megszüntetik az átriumban jelenleg színpadként működő dobogót. A műemlék építéstörténeti értékeit szem előtt tartó helyreállítás a belsőépítészeti kialakítás révén válik Kepes György szelleméhez és munkásságához méltó, 21. századi kiállítótérré.
A belsőépítészeti tervezés a műemléki adottságokkal kontrasztba állított új, minimalista megfogalmazású kiállítási terek és installáció létrehozására irányult. A belsőépítészeti berendezés ugyanakkor önálló installációs elem, mely a kiviteli tervezéskor a kiállítandó tárgylistához fog alkalmazkodni. (pl.: fotók, képek, digitalizált anyagok). A színek és burkolatok kiválasztásánál a semleges, visszafogott, a progresszív szellemiségű kiállítást befogadó belső tér kialakítására törekedtek. A 30 évvel ezelőtti felújítás kora jellemző részleteit sík, vakolt felületű, vagy üveg elemekkel tüntetik el. A belső nyílászárók helyett üveg tolóajtók készülnek. Az átriumra néző közlekedőfolyosók is üveg korlátot kapnak. Itt gesztus értékű beavatkozás is történik – annak érdekében, hogy a kiállítás minden szinten körbejárható legyen, a második szinten az átriumra néző körfolyosót két keresztirányú üveghíd köti össze. A padlóburkolat az eredetileg udvar funkciójú átriumban kő, egyéb helyeken öntött fényes, homogén padlóborítás, amely a melegszürke árnyalatokban tervezett vakolt falakkal kontrasztot alkot.
A Kepes szellemiségére utalni kívánó belső kialakítás alapvető építészeti eszköze a fényekkel történő játék. A funkció követelte világítás (sínes rendszer) mellett a műemlék épület eredeti építészeti karakterét meghatározó, simára vakolt elemei (boltívek, nyílások, oszlopok) indirekt megvilágítást kapnak, az újonnan beépítésre kerülő, főként üveg szerkezetek (loggiák, hidak, álmennyezet) úgyszintén. A földszinti átriumba középen, illetve a 2 szint fölötti új üveg álmennyezetbe rejtve fényinstalláció készül (Kepes egyik fényinstallációjának mintájára), mely virtuálisan is összeköti a szinteket.
A tervtanács a terv szellemiségével egyetértett, bár - engedélyezési tervről lévén szó – felhívta a figyelmet a részletek kidolgozásának fontosságára, hiszen műemlék épület esetében azon múlik a meggyőző végeredmény. A minimalista megfogalmazás különösen minőségi részletképzést igényel ebben az esetben. Ritoók Pál hiányolta a múzeumpedagógiai funkciók hangsúlyosabb jelenlétét, amely a megidézett korszakot például felvállaló 21. századi szellemiségnek legalább olyan fontos összetevője lehet, mint a design. Ezen szempontok figyelembevételével a tervet engedélyeztetésre javasolták.
Zöldi Anna
