Képletszerű összetettség

A vár története egymásra rakódó pontok, vonalak, síkok, terek története. Beke András, Farkas Sára és Kubinyi Hanna ezt továbbgondolva készítette el a Veszprémi vár akadálymentesítésére kiírt tervpályázatára benyújtott pályaművét. A terv különdíjban és megvétellel azonos díjazásban részesült. 

„Ha egy pont mozgásba jön és vonallá lesz, ehhez idő kell. Csakúgy, mint akkor, ha egy vonal síkká tolódik el. Ugyanígy, ha síkok mozgásából tér alakul. Talán egy kép egyszerre születik? Nem, részről részre épül, nem másképp, mint a házak. Meddig épül egy ház? És a néző, ő vajon egyszerre van készen a művel? Sajnos, gyakran igen. Nem azt mondta-e Feuerbach, hogy egy kép megértéséhez egy szék is kell? Minek a szék? Hogy a fáradt lábak ne zavarják a szellemet. Mitől fáradnak el leginkább a lábak? A hosszú álldogálástól. Vagyis a színtér: idő.”

Felix Klee: Paul Klee élete és munkássága,
hátrahagyott feljegyzések és kiadatlan levelek alapján,
ford: Tandori Dezső, Corvina Kiadó, Budapest, 1974 - 142. o.

Idő és vonal

A vár története egymásra rakódó pontok, vonalak, síkok, terek története. A várfal vonalszerű eleme hosszú idő alatt érte el jelenlegi formáját; a várkerületre rakódó támpillérek, őrtornyok, teraszok, mellvédek, épületek nem egyszerre kerültek oda: részről részre, folyamatosan épültek egymásra; ugyanígy a vár szoknyáján felkúszó épületek története is időben elnyújtott folyamat eredménye. Távlati képének szépsége épp úgy, mint belső utcájának bája is épp ebben rejlik: a nem egyszerre épült falak rendezett rendezetlensége.

Távlati kép – természet és épített elemek metszésvonala

A várat a környező domboldalakról vizsgálva képletszerű összetettséget láthatunk. Fentről lefelé a tetők látványát a házfalak, majd a várfal határozott tömegei, síkjai adják. Az épített környezet és a természeti formák városi látképtől szokatlan módon, láthatóan egyetlen metszésvonalba sűrűsödve találkoznak: a várfal és a füves-fás domboldal metszésvonala ez, melyben a természet megőrzi és megmutatja a település alapítása előtti idők lenyomatát. A domboldal alatt ismét tetők, majd házfalak látványa sorakozik.

Közlekedés

A várba történő feljutáshoz a mindenkori városlakóknak ezt a távlati képet meghatározó, beépíthetetlenül meredek sávot kellett átmetszeniük egy épített elemmel – ösvénnyel, lépcsővel, úttal, mellvéddel – mely kialakítása a kor technológiájától, valamint az egyedi igényektől függött. Ezt több helyen megtették: ezek a feljutási lehetőségek mára beolvadtak a megszokott támfalak sorába. A meglévő (feljutás)vonalak tovább rajzolása olyan gesztus, mely nem töri meg az évszázados vonal-egymásra rakódást; javaslatunk is ezt célozza.

A lépcső

A meglévő lépcső útvonala a tornaterem építése óta (1906 körül) vágja ketté a vár szoknyáján végig futó, meredek zónát. Ez a lépcső az iskola fenti főépületét a lehető legtermészetesebb módon kötötte össze (a kényszerből) a domb aljába épült tornateremmel: nem esésvonal irányú, hanem – mint általában a hegyre vezető utak – a heggyel párhuzamos, szerpentin szerű vonalvezetéssel létesült. A felszínen ez a legalkalmasabb meglévő vonal a fent és a lent összekötésére.

Fal-elem

A lépcső vonalát tovább gondolva a figyelem a fenti várfal és a lenti tornaterem körül sorakozó támfalak rokonságára terelődik; kerítésfal mindkettő. A fenti és a lenti rokon-elemek összekötésének gesztusa a történeti folyamat megtörése nélkül írja tovább az anyagok és geometriák jelenlétét; tégla támfalakkal szegélyezett útvonal jön így létre, mely a jelen technológiájával feltöltve képes tovább írni a várfal vonalait.

A fenti és a lenti falak összekötése a meglévő lépcső vonalát követi. A lehelyezendő egyetlen elem téglából készül, a szükséges esetekben felmagasodik, megvastagodik. Ez a fal biztosítja a feljutás szerelvényeinek útvonalát, illetve a ki-beszálláshoz kapcsolódó szükséges tereket. A kiszállás helyén (fent) a meglévő fal elé épülve megtámasztja az eredeti falat, kiváltja a jelenlegi lőttbeton-megtámasztást - melynek jelenlegi megjelenése nem nyújt megnyugtató képet. A régi és az új fal idővel egy fallá válik. Lejjebb - a csúcsfordító helyén - felmagasodik, látványkompozícióban tömegszerű inkább, mint vonalszerű.

A támfal az utca frontvonaláról befordulva a meglévő terméskő-kerítés nyomvonalán őrzi a hajdani telekosztást és biztosítja a fogadóépület funkcióit. A helylábhoz érve a volt lépcső nyomvonalán haladva felkanyarodik a hegyoldalra. A ház-maradvány támfalakat és a lépcső indulásától jobbra lévő támfalszakaszokat elbontjuk, a hegy korábbi geometriája rézsűvel fut le a beszálló szintre. A fogadóépület téglatömbje körül kert létesül, melynek burkolat-osztása a fal-épület tagolását követi és az épületen át mindkét oldalon meghatározza a várakozás tereit. Anyaga téglaraszterek közé ültetett fű, illetve söpört beton. A tornaterem később hasznosítható, a sport terület sportolásra alkalmas marad. A területre újabb háztető nem kerül; hangulatában, távlati látványában a patakparti sétányhoz kapcsolja ezt a területet is.

Szerelvények

A támfalak összekötésével képzett útvonalon elektromos fogaskerekű szállítja az utasokat, akik a völgy felé nézve, oldalirányban haladnak. A feljutás élménye így az utazás teljes hosszán a város fölé emelkedésről, annak látványáról szól.  A fogaskerekű alváza a sín síkjában (ferdén) kapaszkodik a hegyre, melyen egy pneumatikára ültetett, fedetlen kocsi vízszintes padlóval halad. A kocsi így alkalmas álló- és ülőhelyek kialakítására (lehajtható ülések), kerekesszék vagy bicikli szállítására. Az útvonalon két szerelvény közlekedik, melyek lentről és fentről egyszerre indulva, a csúcsfordítóban találkozva (egymás elé érkezve, így nincs szükség plusz vágányra) szállítják az utasokat fel és le. Éjszaka a lenti „garázsban” tárolható, tölthető mindkettő.

Beke András, Farkas Sára, Kubinyi Hanna