Kérdések és válaszok a római parti mobilgátról
Mindaz, amit részletesebben tudni akartál a Római parton tervezett árvízvédelmi beruházásról, csak senki nem tudott, akart, szeretett volna erről téged tájékoztatni. Szubjektív szakmai értékelés a mobilgáttal kapcsolatos városházi állításokról. Bardóczi Sándor írása.
Az utóbbi hetekben, hónapokban gyakori és meghatározó élményemmé vált, hogy olyan régi ismerősök és új ismeretlenek üdvözölnek az utcán, társasági eseményeken vagy éppen levélben, akiknek rögtön a második mondatuk a következő: ..de elmondanád, végül is mi történik a Rómain? Érthető a tanácstalanság: a fővárosi kommunikáció az ügyben – sajnálom hogy ezt kell írnom - inkább ködösít és nem a kételyeket oszlatja el. A nagy médiaorgánumok pedig már rég meg vannak győződve arról, hogy az átlag olvasó értelmi fogyatékos, tehát csak a leegyszerűsített üzeneteket és megfogalmazásokat érti meg, részletes magyarázatra pedig nincs szüksége, nem is igényel ilyet.
Egy darabig abban reménykedtem, hogy legalább a szakmai közvélemény számára egyértelműen kiderülhet majd a tervezett mobilgát minden előnye-hátránya és elérhető lesz annak minden részletre kiterjedő terve a nyilvánosság számára is. Abban is reménykedtem, hogy a városháza a közvéleményt majd nem pusztán befolyásolni, hanem tájékoztatni is igyekszik előbb-utóbb, hiszen a városháza politikusai és ügyosztályai végső soron a köz pénzéből fizetett közszolgák, akik elvileg értünk, városlakókért vannak. Ennek felismerésére azonban úgy tűnik még várni kell egy kicsit. Addig is megkísérlem én a római parti mobilgátról elhangzottak tisztázását, vagy legalább a másik oldal álláspontjának torzításmentes megvilágítását, ha másért nem, hát azért, hogy ha valaki újra szembejön az utcán, elég legyen neki azt mondani: leírtam az Építészfórumon, megtalálod.
Azt hiszem, talán a legcélszerűbb a sajtóban eddig megjelent és elhangzott állítások mentén megközelíteni az ügyet. Nézzük tehát a legfontosabb szakmai kérdéseket.
1. Valójában kit védene meg és mitől a római parti mobilgát?
Több sajtótermékben, közöttük a Magyar Nemzet Online-on is megjelent a kijelentés, miszerint „több tízezer ember értékeinek védelméről van szó”. Valójában azonban a városházi elképzelések szerint a Nánási út és a Királyok útja továbbra is I. rendű fővédvonal státuszban maradna, és ez a védvonal lenne hivatott továbbra is védeni azokat a lakosokat, akik a Pók utcai lakótelepen, Csillaghegyen és Békásmegyeren élnek. Magyarán a védekezési vonal (és ennek terhe) a mobilgáttal duplázódik, a tervek szerint sok milliárd forint elköltése után lényegében változatlan formában meghagyva a most is elégtelen paraméterekkel rendelkező ún. I. rendű védvonalat. A mobilgáttal tehát valójában csak azt a 70 ha-os területet védenénk be, amely jelenleg is üdülőterület besorolású, legálisan ide építeni huzamosabb emberi tartózkodásra alkalmas helyiséget csak a mértékadó árvízszint fölött lehet, területén legális körülmények között a két világháború között épült módon (egy tömbben) mindössze 40 db lakóingatlan (és nem 70!) található, ezekben kb. 90 fő él (nem több tízezer!). (Ezt a lakótömböt körbe venni egy kerítésvonali mobilgáttal egyébként nem lenne kunszt, így a főváros teljesítené a kötelezettségeit.)
A mobilgát ugyancsak nem védené a délen részlegesen feltöltésre került lakóparki ingatlanokat, ahol a feltöltéssel kialakított magaspart miatt többé-kevésbé védettség alakult ki az árvizekkel szemben. Védené viszont a 70 ha-os területből azokat a nagytelkes üdülőterületeket, amelyek ma nem rendelkeznek saját védelmi berendezéssel, habár a kerületi szabályozási terv erre minden lehetőséget megad (lábakra építés, tömör kerítés kialakítása védelmi céllal, magaspart képzése a telken belül). Védi a mobilgát azt a 24,2 hektárt is, amelynek jelenlegi státusza üres telek, vagy „lakatlan”, kvázi potenciális fejlesztési terület, vagy még most befejezés előtt álló fejlesztés. (A 24,2 hektárból 3,6 ha állami, 18,1 ha magán, 0,5 ha önkormányzati és 2 ha vegyes társasházi tulajdon – ez a BCE Tájépítészeti Kar Msc szakos diákjainak tulajdoni lapok elemzésén alapuló felméréséből derül ki, akik a Lakatlan projekt keretein belül végeztek itt vizsgálatokat). Ezeknek a potenciális fejlesztési területeknek, illetve a meglévő üdülőingatlanoknak, szállodáknak nyilvánvalóan értéknövekedést jelent, ha árvízi szempontból a köz bevédi őket. Jó üzlet. A több tízezernyi lakosság értékei szempontjából azonban a mobilgát valójában nem oszt és nem szoroz.
2. Valóban teljes értékű védelmet biztosít-e majd a mobilgát?
A legutóbbi tervmódosítások tükrében a hullámtér esetében már egyáltalán nem beszélhetünk a teljes értékű árvízvédelemről, hiszen a 6-9 m mélységű résfal alapozást az engedélyezési tervekben felváltotta egy mindössze 1-1,5 m mély vasbeton alap (szakaszonként stabilizáló cölöp alapozással kiegészítve), a vízzáró anyag feltöltést pedig homokos kavics feltöltés. A tervezők erre azért kényszerültek, mert a még mindig titkos hidrológiai vizsgálatok bebizonyították, hogy akkora a terület háttér talajvíz áramlása a Duna felé, hogy azt még folyamatos szivattyúzással sem bírnák elvezetni, amennyiben elzárják a talajvízáramlás eddigi természetes útját. Így viszont marad a kérdés: ha jön egy tartós árhullám, akkor a nyomáskülönbség miatt nem fog-e a mostani hullámtéren ugyanúgy megjelenni – a mobilgát alatt átbújva – a víz? A válasz erre a kérdésre rövid, de velős: de!
Amennyiben az eredeti tervek szerint valósul meg a mobilgát (meder leszigetelése vízzáró agyaggal, mély résfalazás) akkor viszont olyan szintű belvízveszély állt volna elő a területen a hegyek felől a Dunába áramló talajvizek felduzzadása miatt (az egykori aquincum-i római katonai tábort tápláló „szent források” ma is dolgoznak, például a Rozgonyi Piroska utcánál lévő kivezetésen keresztül tiszta termálvizet eregetünk a Dunába bődületesen nagy vízhozam mellett) amely a hullámteret a nem árvízi időkben is megtöltötte volna.
Európában sehol nem épült még 2-2,5 km összhosszúságban 8-9.000 m3/sec árvízi vízhozamú folyók partján mobilgát. A mobilgát technológia alapvetően jól teljesít árvízi kapuk, kisebb lakótömbök védelménél, örökségvédelmi területeken (óvárosokban) vagy nyúlgátakon extra védelemként. Ilyen kis, koncentrált szakaszokra találták ki, ahol a látvány- vagy a közlekedési kapcsolat megőrzése árvízmentes időszakban fontos, így az integrált védekezés részeként van helyük a nap alatt. Amíg a mindössze 2000 m3/sec árvízi vízhozamú szentendrei ágon egy 300 m-es szakaszon Szentendre legfrekventáltabb Duna parti sétányán egy mesterséges kőburkolatú gát kiváltásaként nagyon is alátámasztható vizuális-esztétikai, urbanisztikai, turisztikai érvekkel egy mobilgát (habár a katasztrófavédelemnek már ettől is égnek áll a haja), addig a máig természetszerű Római parton, egy külső kerületben, 3-4 szer nagyobb (!) vízhozam terhelés, számtalan biztonsági kockázat és 8-10-szer nagyobb (!) szakaszhossz mellett ez nem csak vizuális, közgazdasági és ökológiai értelemben vett tévcselekedet, de rossz műszaki döntés is, amely egyben a mai budapesti dunai tájpotenciál egy markáns szakaszának visszafordíthatatlan elherdálását jelentené.
3. Valóban kétszer annyiba kerül-e a Nánási-Királyok úti nyomvonalon árvízvédelmet építeni, mint a parton?
Többek között a Metropol újságban és az Indexen jelent meg több olyan városházi nyilatkozat, amely közli: a Nánási út – Királyok útján a nyomvonal kiépítése 8 Mrd-ba kerülne. Ezzel szemben a parti megoldást először 2,5 Mrd, majd 3 Mrd, majd 3,5 Mrd, újabban pedig 4,2-4,8 Mrd közé lőtték be (szépen kúszik felfelé az összeg és a hírek szerint ez nem az utolsó szám) és ebben egyáltalán nincs szó környezetrendezésről, csak tisztán a mobilgát és a szervízút műszaki infrsruktúrájához szükséges alépítményekről, földmunkákról, közművekről és burkolatokról. Nincs forgalomban a 8 Mrd-os bemondott összeg háttérszámításáról semmilyen alátámasztó költségbecslés, ezért ennek megalapozottsága nem vizsgálható. A közgyűlés által elfogadott döntés-előkészítő tanulmány pusztán egyetlen sorban, állító mondatban emlékezik meg erről a lehetőségről. „A védvonal fejlesztésének várható műszaki beavatkozási költsége 8 milliárd Ft körüli összeg.” –írja az Erbo-Plan a műszaki leírásban (55. oldal), így ad acta került minden olyan további vizsgálat, amely a jelenlegi nyomvonal megerősítését vizsgálná.
Tekintsünk el most attól az apróságtól, hogy 8 Mrd-ból ma Magyarországon nem 3 km hagyományos gátat, de 3 km autópályát lehetne építeni két csomóponttal és 30 m-es kisajátítási szélességgel. Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, még mindig ott marad a Thesis - Konstruktőr mérnökirodák által készített 2005-ös tanulmányterv ügye, amely ebben a kérdésben éppen fordított arányosságokat sejtet, mint azt teszi a városháza napjainkban. Ez a tanulmányterv annak idején rendkívül korrekten végigvizsgálja az addig felmerült összes műszaki változatot, szám szerint 14-et, tulajdonképpen műszaki, társadalmi, gazdasági hatásbecslést is végzett (környezetit sajnálatos módon ez sem). A vizsgált első 6 változat a Nánási – Királyok útja nyomvonallal foglalkozik, azonos közműhelyzet mellett, mint a jelenlegi! (A legutolsó közműfektetés éppen a tanulmány keletkezésének évében történt, ekkor épült ki a csatornázás a Nánási-Királyok útja vonalon, leágazásokkal a partra vezető keresztutcákban.)
A Nánási-Királyok útján a Thesis és a Konstruktőr által jegyzett tanulmányterv – a „null” változatot leszámítva – 2005-ös árakon 1,2 – 2,7 Mrd közé becsli az árvízvédelmi mű kiépítési költségeit a szükséges közműkiváltásokkal! Ugyanez a tanulmányterv 4,3-11,8 Mrd (!) közé lövi be a parti árvízvédelmi megoldásokat. Természetesen a parton is vannak közművek, közöttük egy ordas nagy feszített beton víz főnyomócső (Sentab 1200), amit bizonyos szakaszokon ki kell váltani. Ha az összegek mára már nem is stimmelnek (infláció), a kérdés mégis marad: hogyan fordulhatott elő az, hogy ez a tanulmányterv éppen fordított költségarányokat jelez, mint a most kommunikált? Még mielőtt valaki politikai szabotázst kiáltana: a tanulmányterv akkori megrendelője a liberális vezetésű főváros és a konzervatív vezetésű III. kerületi önkormányzat közösen voltak, a terv műszaki ellenőre pedig ugyanaz a Csók László, aki most szakmailag viszi a fővárosnál a mobilgát projekt előkészítését.
Még egy megjegyzés: egy hullámtéren létesítendő, árvízvédelmi paramétereknek csak részlegesen megfelelő mobilgátra az EU soha nem adna forrást. Egy elsőrendű védvonaléra a Nánási-Királyok útján akár 100%-ot is! Elképesztő pazarlása ez az adóforintoknak!
4. Valóban megmarad-e a föveny és a fák döntő többsége, megőrződik a part karaktere a beruházás után?
Számos sajtóorgánumban, például a Metropolban megjelentek olyan városházi kijelentések, miszerint „a föveny érintetlen marad”. Arról is több alkalommal kaphattunk “hiteles” tájékoztatást – meglepő módon még a fakivágási terv megszületése előtt – hogy a mobilgát terv csak néhány beteg, öreg fát érint. (Ahogy mostanában észreveszem, a fák akkor kezdenek vészesen betegedni, öregedni és néhányan lenni, ha valamiféle nagyberuházás van készülőben.) Ezzel szemben a beadott tervekből az derül ki, hogy 435 fát csak a mobilgát nyomvonalán és a szerviz út létesítésének a helyén kivágnának, közöttük helyileg védetteket is, amely miatt most hiánypótlásra kötelezte a III. kerület a tervezőt.
Ettől még „szakmaibb” az a körülmény, hogy abban a bizonyos limány által létrehozott 20-30 éves „vadfás” ártéri erdőben (ahol közel 1000 fa található) 3-5 m magas feltöltést eszközölnek homokos-kavicsból, és minderről úgy emlékezik meg a rendkívül szakszerű fakivágási terv: „a fák életben maradási esélyei jók”. Így aztán a tervező nem is pótolná őket vissza. A fakivágási tervet úgy tűnik saját kútfőből oldotta meg az Erbo-Plan mérnökiroda (szaktervező nem írta alá), nyílván elévülhetetlen tapasztalatokra tettek szert a mélyépítő mérnökök a feltöltött fák vonatkozásában. Nagyobbra, mint a BCE Dendrológiai tanszékének nyugalmazott tanszékvezetője, Dr. Schmidt Gábor, akitől azt tanultuk: egy fél méteres feltöltés esetén a fát már el lehet felejteni.
Tekintsünk most itt el attól, hogy a feltöltést a „lakosok életterének védelmében” a terv vízről, uszályokról szándékozik elvégezni, és valószínűleg ez nem kubikos talicskákkal és szívlapátokkal történik meg. Azaz tételezzük fel, hogy a munkálatok ideje alatt a mechanikai sérülésekkel nem kell számolni és a fák túlélik a munkálatokat. (Ez mondjuk nem így lesz.)
Ha így is lesz: 3-5 méter feltöltést nincs az a fa, amely hosszú távon elviselne. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy erre a helyszínen bizonyíték is van: aki elsétál a pünkösd fürdői 1981-ben megépült gát alatti területre, az látni fogja, hogy egy jachtkikötő és sólya létesítése miatt egy sávon – ki tudja milyen engedéllyel – már valakik feltöltötték a galériaerdőt. Ez néhány éve történt, a fák fele mára elpusztult, a ma még lábon állók negyede idén már nem hajtott ki.
A középső szakaszon az engedélyezésre benyújtott terv több értékes (helyileg védett) platánfát érint. Ez az engedélyezésre történt benyújtás után derült ki, kisebbfajta konfliktust okozva a III. kerület és a főváros között. Utólag az hangzott el a főváros nyilatkozataiban: a „platánokat megvédjük”. Ez azonban a nyomvonal korrekciója, a terv módosítása nélkül nem megy. Ha pedig lesz nyomvonal korrekció, akkor pedig a platánok helyett a part menti fák és a föveny látja kárát az ügynek.
De mi történik még a fövennyel? Jelenleg a föveny 1:10, 1:12 vagy még lankásabb kavicsteraszt képez, amely közép- és kisvízkor hihetetlenül ideális feltételeket jelent az evezősöknek a vízre szállás tekintetében. Szakzsargonnal élve az ilyen parton nem „lötyögős” a víz, azaz a kisebb hullámzást a kis rézsűszög elnyeli, elsimítja, így ma biztonságosan lehetséges – akár mindenféle mesterséges stég nélkül – vízre szállni a törékeny hajótestek sérülése nélkül. Ezt a rézsűszöget a terv 1:5-ös-re emeli, és a középvízszint felett (!) meg is támasztja egy kövezett vezetőművel. Azaz az év nagy részében egy parti kövezés lóg majd ki a vízből. Mindez az evezési, fürdőzési célú parthasználat potenciális lehetőségétől végérvényesen fosztja meg a Rómait.
A civil tiltakozások hatására – amiből a városházának csak a fák védelme jött le, mint akadályozó tényező – a tervezők és a megbízóik elálltak attól, hogy a mobilgátnak védőtávolságot jelöljenek ki. Ha így tettek volna, akkor szinte a teljes faállományt ki kellett volna pusztítani, és nem is nagyon lett volna új ültethető a védőtávolságon belül. Felmerül a kérdés: helyesen jártak el? Úgy tűnik, annyira szeretnék a mobilgátat, hogy inkább még egy kockázati tényezőt is bevállalnak: a fák esetleges rádőlését az alumínium panelekre. Inkább védekeznek majd a Nánási úton és a Királyok útján is. Van ennek így értelme? Mármint a közjó szempontjából kérdezem…
5. Valóban csak értéktelen vadfák (sic!) tömkelegeként és használhatatlan területként értelmezhető-e az északi galériaerdő sáv?
Nos ebben a kérdésben van a „kockák” és van a „zöldek” válasza. Egyesek szerint minden olyan alakulat, amely emberi tartózkodásra alkalmatlan, az egyben értéktelen. Van azután a zöldebb álláspont, amely az emberen túl is látja az életet és látja ennek a hasznait, ökológiai körfolyamatokban betöltött szerepét, a természet ingyenes szolgáltatásait is. A galériaerdő egy pici csücske – igaz csak a „fatális” telekjogi véletlennek köszönhetően – Natura2000 terület. Mint ilyen, az Európai Unió engedélye kell ahhoz, hogy bármiféle káros beavatkozás (pl. feltöltés) a területén megtörténjen.
A telekjogot kevéssé ismerő és ezt a legkevésbé sem betartó védett és nem védett állatfajoknak azonban ez a terület védelem nélkül is élőhelye. Nem csak a biológiai sokszínűséget jelző fajoknak ad ez a terület otthont (habár peckesen nem sétál itt egyetlen halfaj sem, viszont ha éppen áradás van, akkor ikrázik és úszik), hanem ezen túl egy nemrég újra felfedezett kuriózum fajnak is élettere. Ezt állítja legalábbis az MTA ad-hoc bizottságában is helyet foglaló Dr. Kriska György, az MTA Duna Kutató Intézet főmunkatársa. Van ugyanis egy kérészfaj, amely évtizedekre eltűnt a Dunából. 2012 augusztusának végén azonban az Árpád-híd utazó közönsége olyat látott, amit utoljára csak a nagyapjai és nagyanyjai láthattak: Dunavirágzást (az Ephoron virgo rajzását). Miért jó ez a hír? Mert ezt a fajt a Duna szennyezettsége pusztította ki a magyar Duna szakaszról, így újbóli megjelenése egyetlen dolgot jelent: a Duna vize tisztul. Miért rossz? Mert az Ephoron virgo élőhelyei éppen ezek a „semmire sem jó vadfákkal” teli ártéri erdők alján, illetve a part egész hosszán lerakott kavicsrétegek (lennének). A lárvák ugyanis alapvetően a parti öv kavicsos medrében fejlődnek. Emiatt is mondható el, hogy a Római part nagy részén előfordulhat a dunavirág lárvája.
6. Valóban zöld utat adott a BME a mobilgát projektnek? Mi várható az MTA ad-hoc bizottságtól?
Többek között az Origo hasábjain az a városházi közlés jelent meg: „A Műegyetem szakvéleménye a főváros álláspontját támasztja alá a római-parti védmű építésével kapcsolatban”. Valójában a szakvéleményt a főpolgármester a BME egyetlen tanszékétől, a geotechnikai tanszéktől kérte. Pusztán véletlen egybeesés lenne, hogy az Erbo-plan jelen munkájával kapcsolatos egyeztetésein külső szakértőként megjelenik Dr. Nagy László neve, aki ennek a tanszéknek a vezetője? Adhat-e a városházi állásponttól valamiben is különböző szakvéleményt az a tanszék, amely a tervezési munkában szakértőként részt vesz, amire az Erbo-Plan tanulmánytervének 15. oldalán egyértelmű utalás is történik: „BME Geotechnikai tanszék által jelen megbízás keretében meghatározott…”? Tekinthető-e ez a szakvélemény valóban a BME szakvéleményének?
Az MTA ad-hoc bizottságot hozott létre a kérdés kivizsgálására, amelyben Dr. Pálinkás József elnök több szaktekintélyt is felkért arra, hogy az MTA Tájépítészeti albizottságának korábban leközölt álláspontja után a tudós testület is szakvéleményt adjon a főváros kezébe. A bizottság elnöke Dr. Bakonyi Péter, aki a BME hidrológiai tanszékén oktatott, majd a VITUKI vezérigazgatója volt. De ott ül a bizottságban Dr. Csoma Rózsa a BME Vízépítési és Vízgazdálkodási tanszékéről, Dr. Meggyesi Tamás professzor a BME Urbanisztikai Tanszékéről, Dr. Vida Gábor ökológus, Dr. Kriska György biológus a Duna Kutató Intézetből, Dr. Csemez Attila tájépítész professzor a BCE Tájépítészeti Karáról, Dr. Berczik Árpád hidrobiológus és Dr. Borhidi Árpád botanikus is. Láthatóan Pálinkás elnök egy szakterületi szempontból kiegyensúlyozott tudós bizottságot hozott tehát létre, így a mobilgát terve az MTA-nál nem veszi majd olyan simán az akadályt, ahogyan az a BME Geotechnikai tanszékén történt. A hírek szerint a testület első ülésén meghallgatta a főváros és a tervező képviselőit. A VaLyo csoport, a Védegylet, a Kortárs Építészeti Központ és a Magyar Tájépítészek Szövetsége egy hónapja levélben fordult az MTA-hoz és a BME-hez kérdéseivel, amelyet a főpolgármesternek is eljuttatott, így a napokban arra is lehetőség adódik, hogy a civilek is elmondják az ad-hoc bizottság előtt a véleményüket.
Az a körülmény, hogy az MTA még nem adott szakvéleményt, láthatóan nem zavarja túlságosan a városházi ügymenetet. Jól illusztrálja ezt, hogy a szakvéleményeket be sem várva nyújtotta be fakivágási, környezetvédelmi és vízjogi engedélyezésre a terveket - a városháza jóváhagyásával - az Erbo-Plan. A cég által készített környezeti hatástanulmány azonban belső információk szerint már az MTA bizottsági ülésén kiverte a biztosítékot. Az új negatív hírek hatására a "Maradjanak a Fák a Rómain" című facebook csoport új lendületet vett és immár közel 7000 követőre duzzadt, a Római Fürdő Telepegyesület pedig helyszíni aláírásgyűjtő kampányba kezdett a projekt ellenében, és ügyfélként jelentkezett be az eljárásba a Védegylet mellett. Jelenleg tehát az engedélyező hatóságok térfelén pattog a labda és az a legnagyobb kérdés: engedélyeznek-e egy olyan műszaki tervet, amely az árvízvédelem terén ugyan a legkevésbé sem old meg semmit, de cserébe tönkre teszi a Római parton azt, ami még ott most érték?
A válasz egyben értékválasztás is lesz: megérett-e már a magyar társadalom arra, amelyre a nyugati körülbelül már egy évtizede ráeszmélt: folyóinknak újra nagyobb teret adva, azt lehetőség szerint revitalizálva lehet csak újra olyan táji potenciálokat teremteni, amely miatt a folyópart vonzóképes maradhat az emberi faj számára is.
Bardóczi Sándor
